Az afrikai szafari legendája minden változás ellenére ma is él, a földrész most is ugyanúgy rabul ejt, mint száz évvel ezelőtt - mondta Kondor Imre hivatásos vadász a Növekedés.hu-nak adott interjúban.

A szakember 1990-ben lépett először Namíbia földjére és azóta 74 alkalommal ingázott, csoportokat kísérve vadászszafarikra, fotózásokra, korábban még óceáni horgászatra is, illetve körutazásokra. Ám a turisták koronavírus miatti elmaradása miatt, veszélybe kerülhet a vadállomány fenntartása és védelme, borulhat a felelős vadgazdálkodás.

Hány éves volt, amikor a vadászat rabul ejtette?

Képes voltam az óvodából megszökni azért, hogy szülőfalum Nick határában lévő folyóknál pecázhassak. Nagyapám erdész volt, természetes, hogy szívtam magamba a dunántúli növény- és az állatvilág titkait. Talán ötéves lehettem, amikor először lőttem puskával – természetesen szülői irányítás mellett, persze nem zsákmányoltam semmit. Később, amikor már olvasni tudtam, minden időmet Hermann Ottó, Fekete István, Bársony István, Maderspach, Kittenberger, gróf Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Jack London, George és Joy Adamson műveivel töltöttem, persze a szabadban erdőn-mezőn. Így kezdődött az a szerelem, amely ma is tart, csak épp távol Afrikától a pandémia miatt.

Az első saját puskáját mikor kapta meg?

Tízéves lehettem és egy légpuska volt. Később kaptam egy tacskót is, így új alapokra helyeztem a természetjárást.

Életem főszereplői lettek a verebek, a balkáni gerlék, szarkák, varjúk. Neveltem fülesbagoly fiókákat, pelyhes vörösvércséket, szajkókat. Ragadozó madaraim étkeztetését légpuskával oldottam meg.

Idomítottam, volt amelyik kézre szállt, ha hívtam. Az iskolai kíséretem is biztosított volt. Ilyen paradicsomi állapotok közt nőttem fel és tanultam tovább.

Gondolom, kétsége sem volt, hogy milyen szakirányt válasszon.

Egy percet sem. A soproni egyetemen végeztem, de eszembe sem jutott irodai mérnöki beosztást vállalni. Így lettem állami kerületvezető erdész a Sárvár melletti Bajtiban, de kísérővadászként tevékenykedtem például a Bakonyban és Gemencen, Zalában is.

Hogyan került kapcsolatba Afrikával?

Negyven évvel ezelőtt kerültem az Alpokaljára, ahol a legnagyobb Vas megyei vadásztársaság 25 ezer hektáros területéne irányítása lett vadászmesterként a feladatom.

Törzsvendégünk lett többek között az Osztrák Gyáriparos Szövetség Vadásztársasága, a Jeruzsálemi Szent Lázár Lovagrend Vadásztársasága, a Rotschild család, gróf Merán Fülöp és herceg Esterházy Pál.

Itt ismertem meg egy afrikában élő osztrák üzletembert, az SCI, azaz a Nemzetközi Safari Club Afrika szekciójának vezetőségi tagját, illetve a namíbiai Omatako Big Game Safaris és a botswanai Blue Diamond Enterprises Safari vállalkozások tulajdonosát. Az úr alaposan feladta a leckét. Addig mondogatta, hogy látnom kell, „mi hogyan csináljuk Afrikában”, míg 1990-ben kaptam tőle egy táviratot: most vagy soha, ugyanis vadvédelmi konferenciát szervez az SCI.

Tovább a teljes cikkre...

Forrás: Növekedés