Pillanatkép, amely betekintést nyújt a gazdálkodók és a vadászok együttélésének mindennapi nehézségeibe.


Az egyre szárazabb éghajlat azt követeli a növénytermesztőktől, hogy tarlóterületeiket a betakarítás után mihamarabb műveljék meg, végezzék el a tarlóhántást a talajnedvesség megőrzése érdekében. Ez azonban nem jó hír a vadnak és a vadgazdálkodónak.

A gazdák mostanság igyekeznek szinte azonnal elvégezni a tarlóhántást tárcsával, vagy grubberrel, ami a gabona esetében még nem akkora probléma – mondta érdeklődésünkre Tóth János, a Türjei Hármashatár Vadásztársaság vadászmestere, hivatásos vadásza. – A kukoricánál viszont igen. Régen, ha a következőben tavaszi ment bele, akkor egész télen hagyták a területet, csak tavasszal művelték meg. Egész télen rájárhatott a vad és az elhullott csövek táplálékot jelentettek a számára. Ma viszont a kukoricatarlót rögtön tárcsázzák, majd szántják, mert gyakran valamilyen őszi vetésű növény kerül a helyére. Ez több okból sem szerencsés. Egyrészt az ekével mélyre leforgatott csövek szagát a vaddisznó még így is megérzi és elkezdi kitúrni, hiszen ösztönösen élelem után kutat. Másrészt a beszántott kukoricacső tavaszra a talajban erjedni, gázosodni kezd, ami még inkább arra ösztökéli a vaddisznót, hogy kitúrja magának a táplálékot. Tóth János hozzátette: minden gazdát igyekszik meggyőzni arról, hogy minél tovább hagyják meg a kukoricatarlót, mert mindenkinek ez az érdeke.

Hopp Tamás, a Zalai Gímszarvasért Alapítvány kuratóriumi elnöke megerősítette a Tóth János által elmondottakat. Visszaemlékezett arra is: régen az elhullott csöveket (ha sok ilyen volt a területen) szokás volt az iskolásokkal összeszedni, ő maga is vitt ki 7.-8. osztályos diákokat a földekre. Pont azért, hogy ne szántsák alá a csöveket, mert annak általában jelentős vadkár a vége. A nyári tarlók kapcsán jelezte: nemcsak a vízvédelem miatt szokták a gazdák gyorsan meghántani a földeket, hanem azért is, mert ezek a melegágyai a parlagfűnek, a büntetéstől pedig mindenki tart. Ilyen szempontból érthető a sietség. „Nem tudom, ebben a helyzetben hogyan lehetnénk okosak…” – fogalmazott végül.

Forrás: Nimród