Október 18-án rendezték meg a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és a Duna-Dráva Nemzeti Park társszervezésében, a Tolnai-dombság természeti értékeit bemutató V. Dél- Dunántúl Zöld Szigetei Konferenciát.
„Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismernünk kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait,. Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz…”   
/ Fekete István /

A mintegy száz regisztrált résztvevőt számláló rendezvénynek a Gyulaj Zrt. lengyel- annafürdői Turisztikai és Természetismereti Központja adott otthont. Az előadók, és a közönség sorai között számos kiváló szaktekintélyt köszönthettünk.

A rendezvényt a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság részéről Nagy Gábor területi osztályvezető vezette le. Az összegyűlteket Lőrincz Andrea, Lengyel község polgármestere köszöntötte elsőként. A Gyulaj Zrt. részéről Gőbölös Péter vezérigazgató nyitóbeszédének gondolatai remek alapot teremtettek a plenáris ülés előadásaihoz, és a programzáró kerekasztal beszélgetéshez:
„…A magyar természetvédelem megszületése, szervezeti kialakulása erdész szakemberek nevéhez fűződik.

A XX. század első felének meghatározó erdészpolitikusa Kaán Károly, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végzett erdőmérnök már 1914-ben természetvédelmi kormánybiztosi megbízást kapott, de az első világháború miatt, törekvéseit nem tudta érvényre juttatni. Majd 1931-ben jelent meg a „Természetvédelem és a természeti emlékek” című átfogó műve. Kitartó erőfeszítéseinek eredményeként 1935-ben elfogadásra került a magyar természetvédelem jogi alapjait megteremtő 1935. évi IV. törvénycikk „Az erdőről és a természetvédelemről”. A törvény alapján megalakult Országos Természetvédelmi Tanács első elnökévé is Kaán Károlyt nevezték ki. Méltán tartjuk őt a magyar természetvédelem megalapítójának.

A második világháború utáni magyar természetvédelem intézményrendszere (benne a nemzeti parkok hálózatával) Rakonczay Zoltán erdőmérnök – egyik kedvenc professzorom - szakmai irányításával és munkálkodásának eredményeként alakult ki.

A nemzeti parkok szakemberei között számos erdész dolgozik.
Az erdőhöz, mint speciális művelési ághoz sajátos gazdálkodási forma tartozik, ahol az állam az erdők fennmaradásához fűződő kiemelkedő társadalmi érdek miatt, szigorú szabályozást alkalmaz. Az erdőgazdálkodás szabályozásának egyre markánsabb eleme a természetvédelmi követelmények és elvárások érvényesítése is.
A nemzeti park fontos partner, mint a természetvédelmi kezelésért felelős szerv, a körzeti erdőtervek készítésekor.
Ma már alkalmazzuk a természetességi állapot fogalmát, melyet egy hatfokozatú skála reprezentál a faültetvénytől a természetes erdőig. Elsődleges célja az erdők természetesség szerinti osztályozásán keresztül a szabályozás differenciálása. Természetvédelmi szempontból a természetes és természetszerű kategóriába eső erdők tekinthetők kedvező helyzetűnek.

Egyetértve számos erdész szakember véleményével, magam is vallom: a védett erdők szinte túlbecsülhetetlen eszmei értékük mellett fakészletükben nem elhanyagolható materiális értéket is hordoznak. Bár a laikus civil természetvédők számára a fakitermelés szitokszó, a motorfűrész pedig az ördög találmánya, meggyőződésem, hogy a védett erdőkben keletkező fanövedék egy részét hasznosítani kell és ez a természetvédelmi célok veszélyeztetése nélkül lehetséges is. Különösen alátámasztja ezt a nem őshonos fafajokból álló erdők átalakításának feladata (ahol ez lehetséges), de mellette szólnak a munkahely teremtés és vidékfejlesztés szempontjai – és e tekintetben ne legyünk szemérmesek - az ezen tevékenységből származó lehetséges anyagi haszon.
A védett erdők kezelése során, a konkrét helyi termőhelyi és állományviszonyok figyelembe vételével alkalmazott erdőművelési módszerek fejlesztése-finomítása az erdőgazdálkodó és természetvédő közös feladata, melynek megoldásában sokat segíthet a mai konzultációnk is.

A jelentős természeti értékekkel nem rendelkező területeken, természetvédelmi korlátozásokat támasztani nem szabad, itt hagyni kell a gazdasági-, környezetvédelmi-, közjóléti érdekek érvényesülését. … „
Dr. Kevey Balázs a plenáris ülés első előadójaként már felhívta a figyelmet azokra a kutatási lehetőségekre, amelyeket a Tolnai- dombság területe a mai napig rejt magában. Ezt az állítást, a további, Természettudomány szekcióban elhangzó beszámolók mind megerősítették. Gál László a Zrt. Erdőművelési és közjóléti ágazatvezetője előadásával bemutatta a természetszerű erdőgazdálkodás lehetséges módjait, kísérleti területeit a Gyulaj Zrt. közjóléti rendeltetésű erdeiben.
„A Natura 2000-es területek valóban Zöld Szigetek…” mondta Kováts László, igen találóan. Előadásával e területek jelenlegi állapotát mutatta be, és kicsiny területük miatt sérülékenységükre hívta fel a figyelmet.
A délben az annafürdői fák alatt terített asztal várta a megfáradt hallgatóságot. A délutáni előadásokat két szekcióra bontották: Természettudomány szekcióra, és Természet és társadalom szekcióra. Ezeket követte kiegészítésképpen a Poszter szekció, melynek darabjait az épület felső galériájában állították ki.
Az előadásokról elmondható, hogy rendkívül sokszínűek voltak témaválasztás tekintetében, jó volt látni a fiatal tehetségek megmutatkozását egy-egy kutatásban. Kiváló szervezésre utalt, hogy a határozott kezdési időpontok lehetőséget adtak az áthallgatásra a szekciók között.

„Amíg, - igen helyesen – műveletlenek bélyegzik, aki nem ismeri József Attila költészetét, vagy Beethowen zenéjét, elsiklanak a legközönségesebb erdei fák vagy rovarok ismeretének hiánya felett. Pedig ezek a lények az embert is befogadó természet integráns részei.” Agócsy Pál, 1981 malacológus kutató

Forrás: ForestPress