2008. szeptember 13-án kissé borongós és hűvös reggel köszöntötte vadászvendégünket a Naszályi erdőkben. Az időjárás azonban nem hogy zavarta a vadászt, sőt örült neki, hiszen a bikák elég szépen bőgtek Rövid tanakodás után Oszaczki Attila hivatásos vadásszal kiválasztották a közelükben lévő legígéretesebb hangú bikát, mely a Kerekréti sűrű irányából bőgőtt. Mire azonban a bika közelébe értek, az beváltott a sűrűbe és néha-néha, valószínűleg nappali pihenőhelyéről még hallatta a hangját, majd csend lett úrrá az erdőn. A Kerekréti sűrűben van egy viszonylag nagy hagyásfacsoport, melynek alja elég tiszta ahhoz, hogy a bikát el lehessen bírálni és meg lehessen lőni. Vadászaink abban maradtak, hogy este ebbe a hagyásfacsoportba ülnek lesbe, hátha szerencséjük lesz és átvált rajta bika.

Délután hat órakor a már említett helyen voltak egy alkalmasnak vélt bokor takarásában. Fél hét körül halk neszezés hallatszott a sűrűből, majd kisvártatva egy tehén és a borja lépett ki a sűrűből mögöttük a 4 kg körüli 10-es bikával. A bokor azonban mégsem nyújtott elég takarást, mert az éles szemű tehénnek valami gyanús lett a bokron, sokáig nézte, majd egy ugrással újra a sűrűben termett és elindult a szomszédos erdő irányába, ezt azonban csak a hangokból lehetett megállapítani, mivel a szarvasok már nem látszottak ki a fiatalosból. Attila tudta, hogy ha továbbra is tartják irányukat a szarvasok, akkor át kell váltaniuk a kb. 400 m-re lévő nyiladékon. Mivel a szelük jó volt visszasiettek az útra, s eléjük kerültek. Míg a szarvasok oda értek maradt a vendégnek is ideje, hogy kifújja magát. Először szokás szerint a tehén váltott át kb. 80 m-re, majd a borjú következett, kis szünet múlva a bika is kilépett a tarvadak nyomán. Attila bőgésére a nyiladék közepén még utoljára kihúzta magát, a következő pillanatokban rövid halálvágat után holtan rogyott össze a sűrű szélén, örök emléket, felejthetetlen pillanatokat szerezve elejtőjének.

Az időjárás változás egy másik vendégünknek is meghozta a sikert vasárnap reggel Csonka János hivatásos vadászunk kíséretében. Hosszas cserkelés után - mely során több „sajnos” nem lőhető bikát is láttak - érkeztek meg 8 óra körül a Sügyi tanyához ahol, megálltak egy kis pihenőre mielőtt a kocsihoz mentek volna. Ekkor a mögöttük lévő erdőben megszólalt egy bika majd feléjük vette az irányt. A lestől száz méternyire váltott ki a méter magas fiatalosba a már többször látott kereső bika. Azonosítása nem került sok időbe, hiszen könnyen felismerhető volt a jobb száron a jégág és középág végén, lévő gömbökről, melyek sérülés következtében keletkezhettek. Rövid célzás után megszólalt a vendég puskája és a bika tűzben rogyott össze. Maga a trófea jól gyöngyözött sötét színű páratlan 12-es kb. 4,5 kg. Viselője 7-8 éves kereső bika volt.

További emlékezetes, eredményes vadászatot kívánva,


Vadászüdvözlettel: Kemény Ákos