A célirányos rövid barkácsolás során István hamarosan megpillantotta a területen, az előzőleg jól megfigyelt bakot. Kicsit közelebb araszoltunk, és szólt, hogy készülődjek a lövéshez.
Amíg kísérőm bírált, addig én izgatottan vártam a két szót „Lőjed Juditkám”.
És lőttem!...
Az elejtett vadhoz lépve, férjemmel, aki egyben vadásztársam is csodálattal néztük a különös trófeát. Kísérőm csak sandán mosolygott, hiszen Ő jól tudta mit lövetett velem.
A bírálatot követően a trófea súlya 334 g volt.
Ezúton is köszönöm kísérőmnek ezt a szép vadászélményt.
Szné. O. J.
Kísérőmmel Papp Istvánnal