Rábaközi vadászok találkoztak a hétvégén a rábatamási vadásztársaság hosszúdombi vadászházánál.

Trófeamustrát tartottak, melyen az őzbakszezon tapasztalatait beszélték meg egymással.

Harmadik alkalommal rendezett trófeamustrát a Rábatamási Hansági Vadásztársaság. A hosszúdombi vadászháznál hat környékbeli társaság összesen 144 őzbaktrófeát mutatott be. A találkozó célja ugyanis az, hogy a vadászok megosszák egymással tapasztalataikat az aktuális őzbakszezonról. Idén az „Életem bakja" felhívásra is várták a jelentkezőket.

A vendégeket Lovász Szabó László, a házigazda társaság elnöke köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a mustra célja az, hogy örülhessenek egymás sikereinek is. Összefoglalóként úgy fogalmazott, hogy az idei nehéz év volt mind a vadak, mind a vadászok számára. Az elnök ezzel arra utalt, hogy az időjárás nem mindig úgy alakult, ahogy arra számítottak: télen a kemény hideg, a kora tavaszi havazás, aztán a belvizek, majd a hosszan tartó forróság sem volt ideális.

A megnyitó után a kiállító vadásztársaságok képviselői beszéltek az őzbakvadászattal kapcsolatos tapasztalataikról. Elsőként Bognár Roland, a Hansági VT hivatásos vadásza megerősítette: az időjárás valóban rányomta bélyegét a vadászatra.

– Az észrevételünk az volt a vadásztatás során, hogy legalább húsz-harminc gramm hiányzik a trófeákból. Eddig minden évben sikerült négy-öt érmes bakot lövetnünk, idén egy ilyen sem esett. A kánikulában a vadak nem mozogtak napközben, este sötétedés után láttuk csak a bakokat, amikor viszont már nem lehet rendesen elbírálni – jegyezte meg Bognár Roland.
Giczi András, a barbacsi Diána elnöke a hosszú távra szóló vadgazdálkodás jelentőségére hívta fel a figyelmet. Ők a területükön az őzek szakszerű táplálására helyezik a hangsúlyt, ezért hetven etetőt helyeztek ki. A vadászszezon végén gyógyszeres táppal kezelik az állományt és évente 200 mázsa őztápot is kihelyeznek. Emellett a vadásztatást is igyekeznek az állományjavítás érdekében megszervezni. „Őzállományunk fejlődőben van, reméljük, hogy négy-öt év múlva meglátszik már a munkánk eredménye" – tette hozzá.

A szakmai beszámolók után Fazakas Zoltán Márton premontrei kormányzó perjel áldotta meg a vadászokat, majd kötetlenebb formában folytatódott a program. A vadászok megszemlélték a trófeákat, felidézték a hozzájuk kapcsolódó élményeiket. Nagy volt az érdeklődés az „Életem bakja" trófeafal előtt is. Kocsis József csornai vadász a Kisalföld kérésére büszkén mutatta a 25 évvel ezelőtt elejtett bakot és elmesélte, miként sikerült terítékre hozni.
Eddig minden évben sikerült négy-öt érmes bakot lövetnünk, idén egy ilyen sem esett.

– Kezdő vadász voltam, még golyós puskám sem volt, amikor megkaptam a lehetőséget. Két idősebb kollégával, Forintos Jóska bácsival és Taschner Lajos bácsival indultunk útnak a Király-tó környékére. Lajos bácsi négy töltényt hozott, amiből hármat el is lőttem, persze vétettem. Már azt gondoltam, disszidens lesz a kinézett bakom, lévén közel az osztrák határ, amikor ismét felbukkant előttünk. Az utolsó töltényt töltöttük be és nagy izgalommal, de sikerült elejtenem. A két kísérőm is hitetlenkedve nézett össze a hátam mögött, főleg a kezdeti ügyetlenségemet látva. Azóta is büszkén őrzöm és mutatom mindenkinek a trófeáját, igazán emlékezetes vadászat volt – idézte fel Kocsis József.

A farádi Chapóné Varga Katalin ugyancsak első bakját állította ki. „Már évek óta vadásztam, de golyós fegyverem csak később lett. Három évvel ezelőtt jött el az idő, amikor saját puskával mehettem ki. Farád határában cserkeltünk a vadászmesterrel, ami nem egyszerű dolog. Egyedül biztosan nem sikerült volna, hiszen nagy tapasztalat kell hozzá. Figyelembe kell venni a szélirányt, a vad járását, megszokott útvonalát. Egyszer csak elérkezett a megfelelő pillanat és sikerült. Azóta sok bakot hoztam terítékre, de ez az első a legszebb számomra" – mondta.

A hosszúdombi trófeamustrára Alexay Zoltánt is meghívták, aki szigetközi élményeiről beszélt a vadászoknak. Sebestyén István bukovinai székely mesemondó pedig vadásztörténetekkel szórakoztatta a vendégeket.

Forrás: Kisalföld Online