A vadgazdálkodás időszerű kérdései konferenciasorozat 17. állomásán ezúttal a ragadozók voltak a „rivaldafényben”. A megnyitó után dr. Varga Gyula, az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási bizottságának elnöke tartott tájékoztatót az Országos Vadgazdálkodási Alap pályázati rendszeréről, várható változásairól és ragadozógazdálkodási vonatkozásairól.
A pályázat alapelve, hogy egy szakmai alapú, fejlesztési célú, országos támogatási rendszert építsenek ki, amely könnyen ellenőrizhető és valamennyi eleme átlátható. A kötelező önrész 30%, a pénzügyi alapot a vadászjegyekből és vadászati engedélyekből befolyt összegből teremtik meg.
A tavalyi évben 1807 beérkezett pályázattal, közel 875 millió forintot pályáztak meg az illetékesek, melyből 645 nyert támogatást, 583 millió forint értékben. Az alap 427 hektár új szegély, rágóerdő, csenderes, 1490 hektár új vadföld, 228 dagonya, 871 itató, 61 kút, 696 vízpótlást szolgáló egyéb eszköz, 8060 csapda, 1994 apróvadetető, 1285 őzetető, valamint 33484 nevelt fácán, 1904 fogoly, 323 mezei nyúl beruházását támogatta. A nyerteseket az OMVK elnöksége választotta ki, a felügyelőbizottság pedig a titkárok, a Vadászati és Vadgazdálkodási bizottság tagjai és a tájegységi fővadászok bevonásával állt fel.
A várható változások között szerepelt a konzorciumi pályázatok lehetőségének módosítása, az adminisztratív terhek csökkentése az irreleváns mellékletek és papíralapú benyújtás elhagyásával, az adatszolgáltatás felelősségének bevezetése (azaz a pályázó töltheti fel az anyagokat), a célszoftver fejlesztése, valamint a bírálati rendszer felülvizsgálata.
Ragadozógazdálkodás vonatkozásában támogatható tevékenységek közé tartozik a csapdák beszerzési költsége és a kotorékozást végzők megbízási díja. Ezek feltétele a csapdázási vagy kotorékozási napló vezetése. Nem támogatható azonban a csapdaparkok, illetve a nem speciális eszközök – például vadkamerák – beszerzése. Gyakori hibák voltak a csapdák pontatlan megnevezései, a nem támogatható eszközök beépítése, a túlárazás illetve a kotorékozás esetében többen nem adták meg, hogy mi alapján történik a kifizetés (napidíj, megfogott ragadozó, esetleg kotorék után).
Hajas Péter Pál, Ernst és Hajas Kft. ügyvezetője „A csapdázásra alapozott ragadozógazdálkodás bevezetésének kihívásai” című előadásában az érdeklődők betekintést nyerhettek a nemzetközi jogszabályokba és abba, hogy bizonyos országokban – mint például az Egyesült Államok – milyen procedúrán esnek át a csapdák mielőtt minősítést kapnak. Egy ilyen eszköz minősítése átlagosan 100 ezer euró költséggel jár, amely során az eszközt mechanikai és zárt téri tesztelések, számítógépes szimulációk és terepi kísérletek sora alá vetik. Az illetékes hatóságok évente frissítik az adatbázisukat az eszközök listájáról, illetve arról is, hogy a csapdák milyen fajokra használhatóak.
A ragadozók városi térhódításáról, s állategészségügyi megítéléséről dr. Lehotzky Pál tartott előadást. Felhívta a figyelmet, hogy a városokban nem csak a róka, a borz és a nyest, hanem már az aranysakál is problémát okoz. Nagy veszélyt jelenthetnek a vadászterületen a kóbor kutyák és a macskák. Szólt arról is, hogy a kórházak területére bejáró vaddisznók, madarak és macskák nagy szerepet játszanak a fertőző betegségek továbbvitelében. Az urbanizáció okai az egyre növekvő vadlétszámnak, a jó táplálékforrásban, a nyugalomban, a ragadozók jó alkalmazkodóképességében és a kedvező klímában keresendő.
A lakosság nem mindig nézi jó szemmel a ragadozók megjelenését, sokan egyenesen rettegnek tőlük. A rókák esetében a veszettségtől félnek, ám a szintén általuk terjesztett Echinococcus multilocularisról (Rókaféreg) csak kevesen tudnak. Ez a parazita már belégzéssel is megfertőzhet minket, lappangási ideje 10 év, rákhoz hasonló tüneteket okoz, a májat támadja meg. Megfelelő gyógykezeléssel a túlélési esély 80%, míg ennek hiányában csak 5%; a kezelésnek azonban igen borsos ára van, akár a százezer eurot is meghaladhatja. A betegségek mellett a ravaszdik fizikai kártétel sem elhanyagolható.
Dr. Lehotzky Pál a megoldást elsősorban az ismeretterjesztésben látja, ebben pedig az állatvédelmi szervezetektől is nagyon szerepvállalást várna el. Fontosnak tartja a háziállatok helyes tartását, a zsákmányállatok mellett a kutya és macska megfelelő parazitamentesítését és az oltási sorozat betartását. Kiemelte: azoknál a kutyáknál, amelyek rendszeresen vadásznak – vagy az udvarról kijáró macskáknál – nem elegendő az évi egyszeri parazitamentesítés, ezt negyedévente meg kell ismételni. A jogszabályi háttér módosítása is szükséges lenne a belterületi vadászat tekintetében, például éjjellátó és hangtompító eszközök engedélyezésével segíteni a ragadozók gyérítését.
Farkas Tibor, solti hivatásos vadász a ragadozók apróvadas területeken való állománykezeléséről szerzett tapasztalatairól számolt be, „tegyél rendet tavaszra” mottóval. Hazai „sztárvadként” titulálta a vaddisznót, ám az ASP hatására véleménye szerint ez a vélemény a közeljövőben változni fog. Úgy gondolja, hogy bizonyos társaságok kénytelenek lesznek váltani és inkább az apróvadra fókuszálni. Külön felhívta a figyelmet az apróvadállományok siralmas állapotára.
– A ragadozók számára nem fontos az apróvad léte, de a vadászok számára nagyon is számít – mondta. A sokszor természetvédelmi sikerként elkönyvelt ragadozófauna inkább átok a vadgazdálkodók számára. Jellemző tendencia, hogy a vadászok inkább utókezeléseket próbálnak elvégezni, mintsem időben cselekedni. Szélmalomharcot vívnak, mert őszre visszaáll a régi állapot, a nem időben végzett, „ész és értelem nélküli” gyérítés végett, valamint a közönyös szomszédok miatt.
A kritikus időszak az apróvad szaporodási ideje, amikor a nyulak és fácánok még igen sérülékenyek, valamint ugyancsak kiemelt időszak a ragadozók szaporodási ideje, amikor a nőivarú egyedek mindent elfogyasztanak, ami elérhető. vadőrök elfoglaltsága miatt az április 15. és május 15. közötti időszak sem túl eredményes ragadozógyérítés szempontjából. Ehhez hozzá kell még venni az állatvédelmi követelményeket is… Tanulság: a fent megnevezett időszak előtt kell az állományt szabályozni!
De milyen is a rókák állománykezelése „Farkas módon”? Ötezer hektár vadászterületen 6-15 hattyúnyak csapdát helyez ki, kiegészítésként visszatartókábeles csapdákat is alkalmaz, november elejétől márciusig. Évente átlagosan 30-40, extrémebb esetekben 40-60 felnőtt róka kerül terítékre.
Az aranysakál országos probléma, amely esetében nagy hiba, hogy sokan nem hisznek annak térhódításában, s annak következményeiben. Megjelenésekor azonnal csapdázni kell, még ha nem is nagyon látni, hallani őket a területen, akkor is évente 10-14 kerül terítékre. A mérgezést, mint opciót el kell vetni!
A borzot könnyebb esetként ítélte meg, állománya csak helyenként nagy létszámú, és csak egyszer kell a kívánt létszámra csökkenteni, ugyanis lassan regenerálódik. Legkönnyebben testszorító csapdákkal és kotorékozással lehet szabályozni. Mivel korán ellik, ezért őszi, legkésőbb tél végi állománycsökkentése javasolt.
A nyest az apróvadas és lakott területeken okoz igazán nagy problémát a fácán-, fogoly- és baromfitelep „réme”. Nagy területeket használ, az állománynagysága pedig igencsak kérdéses. Kezelésére a leghatékonyabb módszer a csapdázás, amelyet októbertől tavaszig kell elvégezni. Farkas Tibor szerint a nyuszt védettségének feloldása is pozitívan hatna a nyest állománycsökkentésére…
A dolmányos varjú „vámszedése” a védett fajokat is érinti, de a fészkekre nagy szükség van. A fészkelő állomány felszámolása puskával és csapdázással is megoldható. Főként a Larsen-csapda hatásos, amit sötétben érdemes kihelyezni.
A hivatásos vadász úgy véli, hogy az eredményes ragadozókezelés legnagyobb problémája az, hogy a dúvad gyérítése sok helyen „szabadidős tevékenység” a vadőrök számára. Mindemellett hiánycikk a képzett, megfizetett jó hivatásos vadász, gyakorlatilag nincs utánpótlás.
Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Természetmegőrzési Osztályának kollégája „Nagyragadozók a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén: együttműködési lehetőségek az állami természetvédelem és a vadgazdálkodók közt” címen tartott előadást.
Az európai farkasállomány az 1950-1970-es években volt a mélyponton, az elmúlt évtizedekben pedig látványos növekedésnek indult. Az öreg kontinens bizonyos területein vadászható, néhol teljesen védett státuszt élvez. Bármely élőhelytípushoz könnyen alkalmazkodik, akár sűrűn lakott élőhelyekhez, vagy művelt területekhez is, valamint nagy távolságokat képes megtenni, amelyek között az 500-1000 kilométer sem ritka. A táplálékául szolgáló csülkösvad állománynagysága többszöröse a XIX. századinak. A szakember szerint az ember és a nagyragadozók közötti konfliktusokat a jól szervezett gazdálkodás képes csökkenteni.
Természetvédelmi megítélés szerint a nagyragadozók hozzájárulnak a természetes szelekcióhoz. A genotípusos szelekciónak köszönhetően a vadállomány előnyös tulajdonságait fejlesztik, míg a vadászat csak a fenotípusos szelekciót végzi. A farkasok segítik a vadgazdálkodási tevékenységeket a járványok megelőzésével. A hazai státuszát tekintve a faj őshonos hazánkban, néhány adathiányos év kivételével a XX. században is folyamatos. Stabilnak tekinthető a forráspopulációja, ami a szlovákiai és lengyel populációkat jelenti, előbbi 200-400, míg utóbbi 1200-1800 közé tehető. Civil kezdeményezések hatására 2011 óta változott a kvóta, úgynevezett kíméleti területeket hoztak létre. A Bükki Nemzeti Park a populáció monitoringját életnyomok rögzítésével, például lábnyom, ürülék, kameracsapdák segítségével végzi. 2016-ig a becsült állomány nagysága 12-18 egyed között volt, 2016-2018 között genetikai vizsgálatokkal még legalább 8 farkast sikerült elkülöníteni.
Gombkötő Péter véleménye szerint a farkas jelenléte nem befolyásolja a csülkös vad viselkedését, a vad akár percekkel az ordasok után is megfigyelhető volt a kameracsapdákon, míg emberi zavarás hatása átlagosan három napig volt észlelhető.
A medve megjelenése vadgazdálkodási szempontból számos veszélyhelyzetet teremthet, például terepi tevékenység, cserkelés, vagy terelővadászat közben. A nagyragadozó számára igen csábítók olyan vadgazdálkodási létesítmények, mint például a szórók, ahol folyamatosan táplálékhoz juthatnak. A nemzeti parkhoz minden héten érkezik medveészlelés 2018 nyara óta.
„Gyakorlati tapasztalatok az aranysakál vadgazdálkodási hatásáról és vadászatáról Lábodon” címmel tartott előadást Horváth Mihály, a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészetének igazgatója. Lábodon a dámborjú terítékének csökkenésével exponenciálisan nőtt az aranysakál állománya, a tavalyi évben több, mint 500 került terítékre. A tapasztalatok szerint a ragadozók szervezetten zsákmányolnak, vadászatuk pedig nehezebb, mint a rókáé. Ha minden így megy tovább, akkor 10-15 éven belül tönkreteszi az állományt bizonyos fajokkal kapcsolatban. Horváth Mihály kezdetben az élmény miatt vadászott sakálra, később felismerte a sakál populáció nagyságát és az általuk okozott kár nagyságát (tapasztalatai a VADÁSZLAP aktuális évfolyamának minden számában olvashatják, az újság utolsó oldalán). Az első aranysakált 2008-ban hozta terítékre, a hatodikat 2016-ban. Másfél év múlva túl volt már a háromszázadik példányon is, 2018 augusztus 21-én pedig már a 430-on. Ezekben az években a toportyánok mellett még 336 rókát és 3 kóbor kutyát lőtt, ennél több kutyát nem is láttak a területen, amely megcáfolja azt az elméletet, hogy a kóbor kutyák tesznek nagy kárt a dám állományban. A siker kulcsaként a hőkamerára tekint, valamint szeptembertől októberig kifejezetten fontos a megfelelő etetőhely kialakítása, amit vaddisznótól el kell zárni és jól megközelíthető helyen kell kialakítani. A németmezei dámos kerti tapasztalatok alapján úgy számolt be, hogy ahol sok a sakál ott a dámok félnek, elmenekülnek a sakál megjelenésekor, de már üvöltésekor is nyugtalanok. A ragadozó esetében nem ritka a 10 körüli vehemszám, egyes területeken 7-10 család, vagy pár is lehet hallótávolságon belül. Falkában akkor látták őket vadászni, amikor a kölykök már szinte felnőtt méretűek voltak. A rókaállomány nem csökkent a sakál megjelenésekor, többször figyeltek meg egymás mellett egerésző rókát és sakált. Rendkívül óvatos vad, rossz látási viszonyok között vagy holdvilágnál csak ritkán hagyja el a takarást.
A Szent István Egyetem részéről dr. Heltai Miklós tartott előadást „Az aranysakál évtizedei Magyarországon: semmi sem úgy történik, ahogy gondoltuk?” címmel. Prezentációjában bemutatta a sakál tekintetében végzett kutatások eredményeit. A veszélyeztetett ragadozóból pár év leforgása alatt inváziós faj lett, számos tudományos írás szerint a sakál amolyan örök vesztesként került ki mindig a farkassal szemben. A kezdeti kutatásokat, amelyek szerint szinte csak kis rágcsálókkal táplálkozik a ragadozó mára már megcáfolták. A toportyánoknak nehezen megfigyelhető a vadászati stratégiája, illetve nem tisztázott, hogy közepes vagy nagyragadozónak minősül. Előre nem látható, gyors, meglepetésszerű terjedésére nem lehetett felkészülni. Heltai Miklós szerint a megoldás a vadbiológia, vadgazdálkodás és vadászat hármasában van, „tudomány nélkül nem lehet sikeres a gazdálkodás, gazdálkodás nélkül nem lehet sikeres a vadászat”.
Forrás: Vadászlap
