A vadásztársaságoknál az ősz az átállás ideje. Az őzbak vadászat befejezése után az aktuális teendőkről beszélgettünk Furák Jánossal, az Orosházi Dózsa Vadásztársaság elnökével.

Hamar kiderült, hogy a vadászoknál mindig szezon van. Vagy ilyen, vagy olyan, de szezon.

– Október elejével lezárult az őzbak vadászata. Ebben az évben nem panaszkodhatunk az eredményre, sem gazdasági értelemben, sem pedig a trófeák tekintetében. Idén is sikerült néhány érmes bakot terítékre hozniuk a vadászainknak. Mint általában, úgy nálunk is, a bak vadászat két fronton zajlik. Egyrészt vadásztatunk, amiből a társaságnak bevétele származik, másrészt tagjaink is vadásznak, a kisebb, illetve a selejt bakokat ők ejtik el – kezdi a beszámolót az elnök.

A puska szól tovább, hisz a bakok után következik a tarvad vadászata. Azokat a sutákat, amelyek nem vezetnek gidát, a gyenge, esetleg beteg példányokat lövik ki a vadászok. Minden területnek van egy bizonyos vadeltartó képessége. Ha engedik túlszaporodni a területen a vadat, akkor ez szinte bizonyosan az állomány minőségének a rovására megy. Megyei szinten határozzák meg, mennyi tarvadat szükséges kilőni. Az őszi selejtező tarvadvadászatból származó vadhúst természetesen a vadásztársaság értékesíti. Ezt a gyérítő fázist is a tagok, illetve a vadőrök végzik.

Október közepén elkezdődött a vadállomány szoktató etetése. Ennek a jelentősége majd csak télen látszik meg, amikor beáll a kemény hideg, a hó, addigra az állomány már tudja, hogy a túléléséhez szükséges táplálékot hol találja meg. A takarmányt a megfelelő helyre – vadetetőkhöz – kiszórják, majd a vadőrök rendszeresen ellenőrzik. Ha a vad felette, megismétlik az élelem kihelyezést.

– Az elmúlt évben közel négyszáz mázsa szemes takarmányt hordtunk ki. A kihelyezett élelem mennyisége nagyban függ a tél hosszúságától és keménységétől. Nagyobb teleken a takarmány mennyisége elérheti a hatszáz mázsát is. Ezt a takarmányt a társaságunk vásárolja, mi magunk nem igen termelünk takarmányt. Idén elkezdtük egy speciális magkeverék vetését, amely a szakirodalom szerint három-négy évig szolgál táplálékul a vadnak, emellett búvóhelyet is nyújt számára. A szemes takarmány mellett kapnak a vadak egy speciális összetételű, vitaminban gazdag vadtápot is. Ez a születendő gidák kondícióját, illetve a bakok agancsnövekedését is előnyösen befolyásolja – részletezi az elnök.

Az agancsfelrakásban – tudományosan bizonyítottan – szerepe van az éves napsütéses órák számának, illetve a a vadak nyugalma biztosításának. Ennek érdekében a Dózsa Vadásztársaságnál a tarvad vadászatát decemberre igyekeznek befejezni és azután csak etetik, gondozzák, figyelik, de nem háborgatják őket.

A társaság szezonális teendői között előkelő helyet foglal el az élőnyúlbefogás. November, december, január ennek az ideje, de főként az időjárás határozza meg. Addig is míg előkerülnek a befogó hálók, lédús takarmánnyal etetik a nyulakat is.

– Sajnos évről évre egyre kevesebb a nyúl. Csak azt tudjuk tenni, hogy a ragadozók állományát gyérítjük. Lövünk is ki a rókából, nyestből stb., amire negedélyünk van és csapdázunk is, de ez csak részmegoldás. A ragadozó madarak azonban védettek és egyre több van belőlük. A héja például tavasszal egész nyúlcsaládokat irt ki. Szomorú is vagyok e miatt, hogy a hasznos vadnak nincs olyan becsülete, amely megilletné – zárja a nyúlkérdést Furák János.

Az apróvadas területek – mint a mi vidékünk – egyik fő zsákmányállata a fácán. Már hosszú évek óta a vadásztársaságok tenyésztik is ezt a madarat. Az elmúlt évben a Dózsa VT ezer fácánt nevelt, melynek mintegy fele a kakas. A fácántyúkokat szabadon engedik a későbbi természetes szaporulat reményében. A kakasokat is, de ezek nagyobb részét a tizenkét vadászati napon, társas vadászatokon vissza is vadásszák.

A vadászati év vége – február huszonnyolcadika – még messze van, mérleget vonni még korai volna. Orosháza két vadásztársaságánál addig is folyik tovább a munka, a tervszerű vadgazdálkodás, hisz náluk mindig szezon van. Vagy ilyen, vagy olyan, de szezon…

Forrás: Oroscafe