A magyar vadásztársadalmat, a magyar vadászokat rendszeresen érik kritikák, támadások, vadászatellenes megnyilvánulások.

Számos esetben célravezetőbb útnak tűnik, főleg a kisebb médiákban, helyi szinten jelentkező megnyilvánulásokat megválaszolatlanul hagyni, mert legtöbbször az adott ügy kapcsán kirobbanó „nyilatkozatháború” hosszabb távon többet árt a magyar vadászat ügyének, mint amennyit a saját igazunk biztos tudatában rövid távon el tudunk érni.

2018. november 22-én azonban az országos médiában, nevezetesen a Rádió1 Balázsék című műsorában olyan minősíthetetlen hangot és stílust ütöttek meg a műsorvezetők, mely mellett a magyar vadászok érdekképviseletét ellátó Országos Magyar Vadászkamara nem mehet el szó nélkül. A magyar vadásztársadalom képviseletében nyílt levéllel fordultunk a Rádió1 szerkesztőségéhez és a reggeli adás műsorvezetőihez, annak érdekében, hogy felhívjuk figyelmüket az objektív tájékoztatás fontosságára és arra, hogy távolítsák el a magyar vadászokat becsmérlő, sértő adást.

Tisztelt Rádió1 Szerkesztőség!
Tisztelt Sebestyén Balázs!
Tisztelt Rákóczi Ferenc!
Tisztelt Vadon János!

Az Országos Magyar Vadászkamara – mint a vadászok országos érdekképviseleti és köztestületi szervezete – képviseletében keresem meg Önöket. Műsoruk rendszeres hallgatójaként megdöbbenve vettem tudomásul, hogy 2018. november 22-ei adásukban főként Sebestyén Balázs miként nyilatkozott a vadászatról és a magyar vadásztársadalomról.

Szeretném röviden és pontosan idézni, hogy mik is hangzottak el:
„Vakok ezek a vadászok vagy megint részegek voltak?”
„Az alkoholtól a szürke hályog már ráereszkedett a szemére. Miért nem őt lövik le, milyen jó lenne…”
„A hatalmukat fitogtató, kisebbségi komplexussal rendelkező, egyébként a fegyverben, az erőszakban igen hívő, kisebbségi komplexussal rendelkező, péniszhosszabbító emberek mennek vadásznak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.”
„Istent játszanak és közben alkoholisták.”
„Nem tudom sajnálni, még azt sem, amikor az egyik lelövi a másikat. Olyan seggek, komolyan mondom. Isznak, tivornyáznak, részegek.”
„8 éves gyerek infantilis szintjén vannak. Idióta, ostoba vadászok.”

Kedves Balázs!

A fentebb elhangzott állítások, vélemények kár is szót ejteni róla, bizony általánosítások. Meglehet, hogy jogilag és saját megítélése szerint nem azok. Általánosításnak azonban azt nevezném, ha általánosságban sért, bánt meg valamely csoportot, közösséget. Márpedig a vadásztársadalom széles visszajelzése alapján ez történt. Bár tudjuk, hogy a legtöbbünket „seggnek” tartja és a saját szavaival: „az sem érdekli, hogy mit szólnak a vadászok”, mégis tennénk egy kísérletet, hogy műsoruk objektivitását vagy annak legalább a látszatát próbáljuk meg – ha lehet együtt gondolkodással – fenntartani.

A téma, melynek kapcsán a fentiek elhangzottak, egy fokozottan védett állat egyede, egy szürke farkas elpusztításának híre volt. A farkast a hírek szerint lelőtték, a tettest a Vadászkamara információi szerint még keresik. Szeretném tájékoztatni, hogy ennek fényében nincs arra bizonyíték, hogy a farkast egyáltalán vadász lőtte le, arra pedig végképp nincs, hogy jogszerű vadászati tevékenység során követte volna el valaki a cselekményt. Amennyiben ez mégis beigazolódna, a Vadászkamara az első szervezetek közé fog tartozni, mely az elkövető ellen súlyos büntetés kiszabását kezdeményezi, saját lehetőségein belül is megteszi a szükséges intézkedéseket és biztosíthatom, hogy a vadásztársadalom elhatárolódik a hasonló (bűn)cselekményektől. Szeretném felhívni a figyelmét egy hasonló esetre, mely 2014-ben Nógrád megyében egy barna medve illegális lelövéséhez kötődik, amikor is a vadászati hatóság és a vadászok bejelentésére derült fény az eseményre és az ő kezdeményezésükre indult eljárás az elkövetők ellen.

Kedves Műsorvezető Urak!

A magyar vadásztársadalom népes tábort mondhat magáénak: 2018-ban 64.741 ember vadászik hazánkban, mintegy háromezren ezt hivatásukként gyakorolják a mindennapjaikban. Ez azt jelenti, hogy Magyarország minden lakosát figyelembe véve, minden 151. ember vadászik, a 18. életévét betöltött lakosokra vetítve pedig minden 125. ember. Obszcén megjegyzéseit alapvetően sem tudom értelmezni, de különösen nem a vadásztársadalom 2626 fős táborára, hiszen ez a létszám a női vadászok létszáma.

Összességében tehát hazánkban közel 65.000 emberre (férfiakra és nőkre) lenne igaz az, ami a műsorban elhangzott, hiszen Balázs szavaival csak nagyon kevés kivétel van a fentiek alól.

A „kinyilatkoztatós”, „odamondós”, „keménykedős”, „majd én megmondom a tutis” állítások ebben az olvasatban rendkívül felháborítók és az egész vadásztársadalom nevében kikérjük magunknak. A magyar vadászok nem bűnözők, nem alkoholisták, nem kisebbségi komplexusból cselekszenek és nem játszanak Istent. Talán emlékeznek a magyar rádiózás történetében olyan műsorvezetőkre, akik magukat Isteneknek nevezték, sőt talán olyan rádiós műsorvezető is akad, aki magáról ezt el is hiszi. Mégsem gondolom, hogy az egyén megnyilvánulásai miatt kell egy közösséget (akár vallási, akár etnikai, akár szakmai közösséget) megítélni, mi több elhamarkodott módon el is ítélni vagy megbélyegezni.

Mint minden társadalmi, szakmai rétegben, így a vadászok táborában is van mindenféle ember, de ez nem ok, hogy mindenkit egy kalap alá vegyenek. Még szerencse, hogy a rádiós és televíziós műsorvezetésben vagy a celebek világában senki sem lóg ki a sorból, mindenkit azonos módon lehet mérni és megítélni az össztársadalmi erkölcsi mérce szerint.

Biztosíthatom, hogy a magyar vadásztársadalom döntő hányada nem „segg”, hanem a mindennapokban kötelességtudó, dolgozó, családapaként vagy anyaként otthon is helytálló hétköznapi ember, akik közül sokan az Ön/Önök hallgatói. A meghatározó többségük becsületes, visszahúzódó, a csendes magányt is kedvelő adófizető, a természet szerelmese, akik olykor csekély jövedelmükből is komoly összegeket áldoznak a fenntartható vadgazdálkodásra, hazánk természeti értékeinek fenntartására. Gondolom pontosan úgy, mint a legtöbb rádiós műsorvezető.

A vadásztársadalmon belül mélységes a felháborodás, melyet Balázs véleménynyilvánítása váltott ki. Természetesen lehet, hogy ez a cél: mondjunk valamilyen felháborítót, vonjuk magunkra a figyelmet és bátran bántsunk meg több tízezer embert, csak azért, mert valamiben különbözik az érdeklődésük, életformájuk a többi embertől. Az újságírók majd elcsámcsognak rajta egy darabig és a műsornak a negatív hír is hír. Kíváncsi lennék milyen lenne a nyilatkozat visszhangja, ha a fenti megállapítások nem egy szakmai vagy szabadidős tevékenység által tömörített közösség, hanem etnikai, nemi identitás vagy vallási alapon csoportosuló közösség tagjait érték volna.

Kikérjük magunknak azt a megállapítást is, hogy a magyar vadászokat alkoholistáknak, részegen duhajkodó idiótáknak állítja be a műsor. Felhívom a figyelmet arra, hogy vadászvizsgát tenni és fegyvert szerezni Magyarországon jogszabályokban rögzített keretek között lehet, hosszas, a KRESZ rendszeréhez hasonló elméleti és gyakorlati felkészülés, tanfolyam teljesítése és vizsga után. Vadászat során, akárcsak autóvezetés esetében is zéró tolerancia van az alkoholfogyasztásban, tehát Balázs által említett körülmények között sem autót vezetni, sem pedig vadászni nem lehet. Balázs kedveli a publikációkra, statisztikákra alapozott közléseket, ilyen volt például a Rádió1 reggeli műsorában a közelmúltban az is, amikor a női és férfi sofőröket hasonlították össze elsősorban Rákóczi Ferenccel. Akkor Balázs ragaszkodott a statisztikai módszereken nyugvó ténymegállapításokhoz.

Jelzésül álljon itt egy statisztika. A KSH adatai alapján 2018. január és szeptember között az ittas járművezetők 1022 közúti balesetet okoztak a magyar utakon. Sajnálatos módon vadászbalesetből is előfordul 1-2 eset éves szinten, de ennek vajmi kevés köze van az alkoholfogyasztáshoz, ténylegesen a szó szoros értelmében balesetekről beszélhetünk. Ne feledjük el, a Vadászkamara legóvatosabb becslése szerint vadászati tevékenység kapcsán évente 2 millió (!) lövést adnak le országosan a hazai vadászterületeken. Kedves Balázs! Biztos, hogy fenntarja azt az állítását, hogy nem sajnálja, amikor baleset történik és egy értékes emberi élet megszakad?

A rádióműsorukban – talán erre egyébként büszkék is – elég hangsúlyos szerepet szokott kapni az objektivitás, széleskörű tájékoztatás, figyelemfelhívás, nyilvánvalóan megfűszerezve a műsorvezetők személyes véleményével. Az objektivitásba vetett bizalmat messzemenően beárnyékolják a hasonló, igenis általánosító, becsületsértő és arcpirítóan goromba, rosszindulatú megjegyzések. Ezek elkerülésére szeretném felajánlani, hogy ha kétségek merülnek fel a jövőben a vadászatot, vadgazdálkodást érintő témákban, úgy kérem forduljanak a Vadászkamarához, állunk rendelkezésükre. Korábban is szerepelt a műsorukban kollégánk, forduljanak hozzánk bizalommal, ha kérdésük merül fel.

Ajánlom figyelmükbe a Hobo Blues Band Vadászat című albumának Prológusát, mely szerint a Vadászat alapelvei:
„A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.”

Hadd vállaljam én is az általánosítást: A magyar vadásztársadalmat jól ismerve a többségük ilyen ember. Azért vadásznak, mert a fenti idézet alapján dobban a szívük, egyek akarnak lenni a természettel és szeretnék megismerni azt. Szabálykövetően vadásznak a megengedett jogi környezetben és mindent megtesznek nemcsak a zsákmányszerzés, hanem a fenntartható gazdálkodás érdekében is. A magyar vadászok nem hülyék, nem alkoholisták, nincsenek komplexusaik, nem infantilisek, nem seggek, nem idióták.

A magyar vadászok pusztán csak vadászok. Vadgazdálkodási munkát végeznek; vadkárt hárítanak el; hozzájárulnak ahhoz, hogy vadhúst fogyaszthassunk; óvják, védik a természetet és annak erőforrásait; élőhelyet fejlesztenek és teremtenek; dolgoznak és küzdenek a biodiverzitás fenntartásáért, valamint együttműködnek számos civil és társadalmi szervezettel.

Kedves Műsorvezető Urak!

Fentiek alapján, kérem értékeljék át a vadászokról kialakult képet, lehetőségük szerint ismerjenek meg minket és az általánosításoktól mentesen, objektív képet alakítsanak ki rólunk először önmagukban, majd ezt követően a műsorukban is. Amennyiben ebben segíthetünk, állok rendelkezésükre. Nem bulvárosan, nem megmondósan, hanem szilárd hittel abban, hogy talán megismerhetik a vadászat valódi arcát és a magyar vadászokat. Higgyék el, köszönőviszonyban sincs a valósággal, amit rólunk gondolnak, mondanak és ez alapján a fenti műsor hiteltelen, sértő és már-már a közösség elleni izgatás, uszítás határait súrolta.

Erre tekintettel kérem, hogy a kritizált műsort szíveskedjenek a honlapjukról eltávolítani és a jövőben nagyobb figyelmet fordítani, az Önök számára is bizonyára fontos objektivitásra. Bocsánatkérésre – bár illendő lenne – nem szólítom fel Önöket, tartok Tőle sikertelen próbálkozás lenne és amennyiben nem őszinte, úgy szükség sincsen rá. Inkább ismételten felajánlom, hogy legközelebb szívesen segítünk, ha vadászati témával kerülnek szembe. Keressenek bizalommal.

Az előttünk álló Ünnepekre is tekintettel, a megbékélésbe vetett „idióta” bizalommal:

Bajdik Péter
az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára