Bundájukért és húsukért is vadászták régen a hódokat, míg ki nem pusztultak a vizeink mellől.

Örültünk, amikor ismét megjelentek, ám túlszaporodva megint csak gondokat okoznak. A történet tipikus és nem egyedi.
Az egyik elorozza a juhokat, a másik árvizeket okoz, megrágja, kidönti a fákat. Az elmúlt évtizedekben a hazai vadgazdálkodás és a természetvédők munkájának köszönhetően újra megjelentek hazánkban olyan őshonos állatfajok, amik egyszer már eltűntek – az ember miatt.

A medve, a farkas, az aranysakál, a hiúz vagy a hód visszatelepítése óriási sikernek számít természetvédelmi szempontból. A ragadozók visszatérése annak a jele, hogy hazánk élővilága gazdag és egészséges. Ennek ellenére mégis felvet jó néhány problémát. Mára ugyanis már elfelejtettük, hogyan kell ezekkel az állatokkal együtt élni, illetve máshogy tekintünk rájuk. (Minden ellenkező híreszteléssel szemben a hód nem ragadozó – a szerk.)
– A határainkon belülre visszatértek közt vannak úgynevezett konfliktusos fajok. A név önmagáért beszél: ezek az állatok képesek ténylegesen kárt okozni emberi javakban, és ez konfliktust szül – magyarázta a Borsnak dr. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág-megőrzési Intézetének professzora.
– A visszatérésük öröm, de nem felhőtlen. Ráadásul állatállományok szabályozására ma már nem használhatóak azok az eszközök, amik régen természetesek voltak. Az emberek szemlélete és a vonatkozó jogszabályok is sokat változtak az elmúlt évtizedekben, ami az állatokat illeti. A korábban megszokott megoldások a társadalmi többség számára már nem elfogadhatóak, más, hatásos intézkedéseket kell kidolgozni – tette hozzá a professzor.

Az egyik legnagyobb szárazföldi ragadozónak számít a barna medve. A mai Magyarország területéről 1850 és 60 között pusztult ki. Ezt követően másfél évszázadig csak elvétve tért be hozzánk.
Majd az 1990-es évek közepétől – mert a szlovákiai medvék száma emelkedett – már többször láttak egy-egy példányt. Állandó jelenlétüket viszont csak 2014 elejétől mondták ki, Salgótarján környékén. Azóta már más megyékben is láttak medvéket, jellemzően a Bükki Nemzeti Park területén és Pest megyében. Fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Aranysakál
Közép-Európában, így Magyarországon igen gyakori volt a 19–20. században.
Ám aztán annyira rossz lett a helyzet, hogy 1989-ben még a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján, Magyarországon pedig a kihalt fajok között szerepelt. Először a déli megyékben jelent meg újra. A nádi farkasként is ismert, a rókánál nagyobb ragadozó nagyon jól alkalmazkodik a környezetéhez, és ma már kezelhetetlenül túlszaporodott. Olyannyira, hogy hazánkban lekerült a védett fajok listájáról.

Farkas
Az ember után a legnagyobb területen elterjedt emlős a szürke farkas. Ennek ellenére mégis a legtöbb élőhelyén védett fajnak számít.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szerepel. Hazánkban az első világháború után pusztult ki, és egészen a nyolcvanas évekig automatikusan kilőttek minden, erdeinkbe tévedt egyedet.
A védetté nyilvánítás után Szlovákia és Horvátország felől is elkezdtek visszatelepülni. Így az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Parkban is él pár család. Olykor áttévednek a Zempléni-hegységbe és a Mátrába. Délen a Gemenci-erdőben és a Kiskunsági Nemzeti Parkban is előfordulnak. Fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Hód
Hivatalosan eurázsiai hód, és Európa legnagyobb testű rágcsálója. Egykor benépesítette földrészünk folyómenti ligeterdejeit, egészen addig, míg bundájáért és húsáért el nem kezdték vadászni. Magyarországon a 19. század közepén látták az utolsó példányokat. Több mint száz évre eltűnt ez a faj a hazai vízpartokról. Maguktól vissza sem jöttek volna, a WWF hód-visszatelepítési programjának köszönhető, hogy ismét élnek nálunk. Az első példányokat 1996-ban, a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Gemenci-erdőbe hozták vissza. Védett faj, eszmei értéke 50 ezer forint.

Hiúz
A 20. század közepére Nyugat- és Közép-Európa – így Magyarország – nagy részéről kipusztult az orvvadászat miatt az eurázsiai hiúz.
Ezek a macskafélék folyamatosan változtatják a helyüket, és nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőkben élnek. Hazánkban elsősorban az Aggteleki Nemzeti Park területén fordulnak elő, de nagyon ritka vendégek. 2012-ben a vadon élő hiúzok száma feltehetően nem haladta meg a tízet. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 500 ezer forint.

Forrás: Borsonline