Összehangolt akcióval próbálták felmérni a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén megtelepedett farkasok létszámát a szakemberek januárban.

Bár a felmérést az időjárási körülmények meghiúsították, az évek alatt felhalmozódott megfigyelési adatokból most számos érdekes következtetés látott napvilágot.
– Túl vagyunk azon, hogy bizonyítsuk a farkas és hiúz állandó jelenlétét a Bükkben, és a környező területeken – szögezte le Kleszó András, a Kelet-Bükki Tájegység vezetője. Hozzátette, a térségünkben megjelenő harmadik nagyragadozó a medve, de e faj egyedei, csak rendszertelenül, kóborlásaik során bukkannak fel; a természetvédelmi őrök leggyakrabban a Bükk északi előterében, és a Tarna-Lázbérc Tájegység területén találkoznak nyomaikkal. Míg a hiúz esetében csak valószínűsítik, a farkasokról biztosan állíthatják, hogy több alkalommal sikerrel szaporodtak a Bükkben.

A rokonságot vizsgálnák
Az összegyűjtött adatok kiértékelésével a szakemberek elsősorban a területen élő farkasok rokonsági viszonyait, szociális hálózatukat és területhasználatuk jellemzőit igyekeznek feltárni. – Fontosnak tartjuk azt is vizsgálni, hogy a bükki és tarnai farkasok milyen élő kapcsolatot ápolnak az északabbra lévő állományokkal, ahonnan a Bükk térségében megtelepedő farkasok is érkeztek – hangsúlyozta Kleszó András, hozzátéve: ezekről a területekről napjainkban is átvándorolhatnak egyedek, gyarapítva a hazai állományt.
Az állatok megfigyelésének és az adatgyűjtésnek fontos időszaka a tél, amikor a hótakaró lehetővé teszi a nagyragadozók útvonalának pontos követését. – A nyomozásokat igyekszünk úgy végrehajtani, hogy a lehető legkevésbé zavarjuk az állatokat – ismertette Kleszó András. – Alapvető szabály, hogy teljesen friss nyomot soha nem követünk előre, az állatok mozgásának irányába, hanem visszafelé indulunk el azokon.

Minden adat számít
A nyomozott, és az utakat keresztező csapásokat, illetve egyéb életnyomokat GPS-koordinátákkal rögzítik, fotókkal dokumentálják a szakemberek. Összegyűjtik a genetikai vizsgálatra alkalmas mintákat, azaz hullatékot, vizeletet, szőrt, de az esetlegesen megtalált préda nagyobb méretű csöves csontjait is – ezekből a zsákmányállatok kondíciójára tudnak következtetni.
– A nyomozások során tett megfigyeléseinket támogatja a terepen működtetett kameracsapda-hálózat, amely másik alapvető pillére az információgyűjtésnek – mondta el Kleszó András. – A nagyragadozók által rendszeresen érintett útvonalakon kihelyezett kamerák folyamatosan működnek, használatukkal a nagyragadozók jelenlétének igazolásán és az egyedszámok megállapításán túl a területhasználatra vonatkozóan is számos információt nyerhetünk – magyarázta a tájegységvezető.

Megismétlik a szinkront
A természetvédelmi őrök januárban első alkalommal próbáltak meg összehangolt terepi adatgyűjtést végrehajtani, hogy közelítő becslés szülessen az egyszerre a területen tartózkodó nagyragadozók számáról. Január 10-én és 11-én a Bükk és térségét, és a Tarna-Lázbérc Tájegységet szemlézték, január 30-án pedig megkísérelték – a Nógrádtól a Mátrán keresztül a Bükkig – a BNPI összes olyan területét bevonni, ahol számítani lehet nagyragadozók előfordulására.
– Az eredményes szinkron első feltétele, hogy megfelelő időjárási körülmények között, megfelelő létszámban sikerüljön mozgósítani a kollégákat – magyarázta Kleszó András. – Mivel a nagyragadozók egyetlen egy éjszaka alatt is nagy távolságokat képesek bejárni, friss havazás után a felmérés megkezdéséig túl nagy „egérutat” nem adhatunk nekik, mert megnő az esélye, hogy ugyanazokat az egyedeket párhuzamosan, egymástól távolabb lévő területeken is megszámoljuk. Ugyanakkor túl szűken sem mérhetjük az időt – fejtette ki.
Reggelig tartó havazás után a betemetett nyomok miatt aznap nincs értelme felmérést végezni, és épp ez akadályozta meg a január végi szinkron eredményes megvalósítását is. – Rendkívül nehéz elkapni az alkalmas időpontot és arra nagy területen, megfelelő létszámban gyorsan reagálni – vázolta Kleszó András. A meghiúsult akció azonban nem szegte kedvüket: a Bükkben és a Tarna-Lázbérc Tájegységben végrehajtott szinkron értékes eredményeket hozott, és ha az időjárás engedi, a teljes területet érintő számlálást februárban megpróbálják még egy alkalommal „tető alá hozni”.

Ott is járhatnak, ahol eddig nem
A Bükkben és a Tarna-Lázbérc Tájegységben lezajlott számlálás, illetve az ettől független észlelések és a kameracsapdák információi alapján konkrét eredményekről is beszámolt a BNPI. Közzétették, január első felében egy minimum öttagú falka tartózkodott huzamosabb ideig a Dél-Bükkben, míg ezzel párhuzamosan a Bükk-fennsíkon és a Dél-Bükknek a falka által eddig nem látogatott területein legalább további három-négy egyed mutatkozott. A friss megfigyelések alapján a dombvidéki peremterületeken is bizonyítást nyert a farkasok időszakos jelenléte. A közlemény szerint az éppen most zajló párzási időszak alatt a farkasok a szokottnál is nagyobb területeket járnak be, és olyan helyeken is megjelenhetnek, ahol korábban nem bukkantak nyomaikra.

Forrás: Heol