A túzok a Körös-Maros Nemzeti Park címerállata. Nem véletlenül, ugyanis az ország egyik legnagyobb állománya éppen itt található.

A legtöbb túzok a Dévaványai-Ecsegi pusztákon él, de életképes, számottevő állományai vannak a Kis-Sárréten és a Csanádi pusztákon is. A Kis-Sárrét túzokjai a XX. században hasonló viszontagságokon mentek keresztül, mint az országos állomány. A két világháború közötti több százról az 1980-as évekre mindössze 10-12 példányra csökkent az itteni túzokállomány.

Körös-Maros Nemzeti Park megalakulása (1997) óta lassú, de folyamatos létszámemelkedést rögzíthettünk. Jelenleg Mezőgyán és Zsadány térségében a dürgési időszakban 30-35 példány, Vésztőn, Mágor-puszta környékén pedig 40-45 példány tartózkodik.

A kis-sárréti túzokok az államhatáron átnyúló puszták és mezőgazdasági területek adottságait kihasználva romániai területeken is megjelennek, akár szaporodási időszakban, akár azon kívül. Igazgatóságunk határmenti, magyar- román kapcsolatainak köszönhetően az utóbbi években már több adattal rendelkezik a határon túli túzokokról is.

Egy ilyen veszélyeztetett, nehezen alkalmazkodó faj esetében, mint a túzok, alapvető fontosságú a kisebb, de életképes állományok megőrzése, fenntartása. Mondhatjuk azt is, hogy a fajmegőrzés egyik záloga az, hogy a nagyobb létszámú állományok mellett a kisebbekre is odafigyeljünk. Ennek fontos lépése a romániai kapcsolatok tartalommal való megtöltése. A KMNPI a vagyonkezelésében lévő területeken lucerna-telepítésekkel, repcevetésekkel igyekszik a túzokok számára megfelelő élőhelyet teremteni.

A tradicionális dürgőhelyeken már március végén gyülekeztek a kakasok, sőt dürgés is megfigyelhető. A tojók szintén a dürgőhelyek környékén mozognak. A tájegység abból a szempontból is sajátos, hogy akár Mezőgyánban, akár Vésztőn, egy jó távcső segítségével közútról is megfigyelhetjük a túzokok tavaszi nászát.

Forrás: kmnp.hu