A Heves-Borsodi-dombság területéről már több bejelentést is kaptak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei. Egy héttel ezelőtt Szilvásvárad határában, előtte pár nappal pedig Nagyvisnyó környéken láttak egy barnamedvét. A helyiek szerint többen is látták az állatot és úgy tudják, lábnyomot is rögzítettek a természetvédelmi szakemberek, s fölfedezték a ragadozó ürülékét is. Csőgér Bálint, Nagyvisnyó polgármestere úgy hallotta, a szemtanúk beszámolója szerint a temetőkerítés mellett szaladt a Bükk irányába az állat. A falun belül szerencsére nem mozgott a barnamedve, valószínűleg tarthat az emberektől, nem keres élelmet a kukákban, mint az erdélyi társai. Úgy véli, lassacskán hozzá kell szokni a nagyragadozó jelenlétéhez, ezért óvatosabban kell közlekedni, viselkedni az erdőben mint eddig.
Gombkötő Pétertől, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai szakreferensétől megtudtuk, a medvék téli nyugalmi időszaka után már március végétől kezdve több, medvével kapcsolatos lakossági bejelentést kaptak a Sajó-völgy, illetve a Heves-Borsodi-dombság területéről.
– Az esetek egy része valós medveészlelésekhez köthető, viszont az esetek többsége nem volt megerősíthető, míg néhány bejelentés egyértelműen téves volt. Utóbbi esetben a bejelentők, borz, illetve kutya lábnyomát tévesztették össze a méreteiben is jóval nagyobb medvetappancsok lenyomatával. Azt gondolnánk, hogy egy medve észlelésének bejelentése szinte „biztosan” medvéhez köthető, de ez nem így van. Több esetben nagytestű kutyát, míg máskor egy rossz állapotban lévő vadetetőt néztek barna medvének. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálata gyűjti ezen előfordulási adatokat, és a kapcsolódó információkat. A Bükk területéről 2008-tól folyamatosan vannak dokumentált észlelések – fejtette ki Gombkötő Péter.
– Az utóbbi napokban is láttak medvét Szilvásvárad és Nagyvisnyó közelében. Több helyi lakostól érkezett bejelentés egy kifejlett barna medve megfigyeléséről, ami a településeket kikerülve haladt a Bükk nyugati peremén. Az állat nemére vonatkozóan nincs információnk – számolt be a szakember.
S, hogy hogyan él együtt a medve és a már bizonyítottan megtelepedett farkas? Gombkötő Péter szerint a hazánkban is élő nagyragadozó fajok (barnamedve, farkas, hiúz) egymás közti kapcsolatait az állományok sűrűsége is befolyásolhatja. De egyik fajból sem él a BNPI működési területén annyi, hogy ebben a vonatkozásban érdemi, fajok közti hatásokról tudjanak beszámolni.
– Azt viszont kijelenthetjük, hogy több olyan vidék is van a működési területünkön, ahol akár mindhárom faj egymáshoz nagyon közeli előfordulását meg tudjuk erősíteni. Egyes esetekben a nagyragadozók néhány nap, vagy hét eltéréssel egymás csapáit is használják. Ez a jelenség önmagában is felhívja a figyelmet a fajok által használt zöld folyosók fenntartásának fontosságára – mondat a természetvédelmi szakértő.
Szerinte a nagyragadozókkal kapcsolatos esetleges konfliktusok legfőbb forrása, ha a fajok számára alkalmas élőhelyek kiterjedését csökkentik, azok állapotát emberi beavatkozások révén rontják, például a természetes, természetközeli állapotban lévő erdőket nem a tartamosság feltételeinek megfelelően kezelik. A nagyragadozók, ha a természetes élőhelyeik jó állapotban maradnak, a velük való, törvényszerűen bekövetkező konfliktusok száma jelentősen csökkenthető. Ellenkező esetben épp az ember által teremtett nemkívánatos helyzetek lesznek a problémák fő forrásai.
A BNPI ezúton is felhívja a lakosság figyelmét a medvékkel történő találkozások esetében alkalmazandó viselkedési szabályokra, amelyek megtalálhatók a szervezet weboldalán.
Forrás: Heol
