A nagybirtokos, neves vadgazda, a CIC megalakításának kezdeményezője, császári és királyi titkos tanácsos, táborszernagy, főrendiházi tag, gróf Károlyi Lajos 54 esztendővel ezelőtt, 1965. május 23-án távozott az örök vadászmezőkre.

Felvidéki, tótmegyeri (ma Polarikovo) birtokán a kor legnevesebb puskaforgatói vadásztak, többek között Apponyi Henrik, Draskovich Iván, Erdődy Pál, Horthy Miklós, Széchenyi Zsigmond és Vécsey Miklós. Károlyi gróf apróvad-gazdálkodás terén elért eredményei mára szinte legendássá váltak, 1909-ben például egyetlen nap alatt 6125 fácánkakast hoztak terítékre a meghívott vendégei.

1930 és 1940 között évente több mint harmincezer apróvadat ejtettek el. A rekord 1933-ban volt, amikor a teríték nagysága meghaladta a 37 ezret.

A nagyhírű, elhivatott szakember 48 éven keresztül irányította a közel tízezer hektáros tótmegyeri vadászterületet, melyen viszonylag fiatalon, huszonnégy évesen (1896-ban) vette át az irányítást.

„Csak úgy lehet aratni, ha az ember vetett is!” – vallotta, felismerve az élőhelyfejlesztés, a ragadozógyérítés és a vadállomány védelmének fontosságát. És azt is, hogy a jó vadőrök valóban „aranyat érnek”. Erről a következőképpen vélekedett: „Kitűnő, iskolázott, kötelességtudó személyzetet alkalmaztam. Természetesen igen jó fizetéssel, mert csak így lehet a szívvel-lélekkel végzett munkát megkövetelni.”

Az intenzív kártevőkontrollra jellemző volt, hogy a szőrmés és szárnyas dúvad éves terítéke nagyjából 10 ezer körül alakult, melyből hozzávetőlegesen 800 kóbor eb volt. Varjakból, szarkából, héjából, sólymokból és kányákból – a korabeli lőjegyzékek tanúsága szerint – 1904 és 1933 között összesen 14 639 egyedet kaptak puskavégre a hivatásos vadászok.

A vadgazdálkodás fontos része volt a takarmányozás is: telente 300 mázsa herét vagy lucernát és 400 mázsa árpát vagy búzát tettek ki a vadnak. A mezei nyúl számára a káposztatorzsa mellett a csenderes, sűrűbb, fedett részeken a bokrokra, vagy fák alacsony ágvilláiba tették a pillangós szénát, és rakatokat képeztek nyár- fűz- vagy akácgallyakból, amelyek télen a nyulaknak táplálékot biztosítottak, tavasszal pedig kiváló fészkelőhelyet szolgáltattak a fogolynak vagy fácánnak.

Károlyi Lajosnak emellett elévülhetetlen érdemei vannak a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács megalakulásában is. Maga a gondolat, hogy szükség lenne egy vadászattal és vadgazdálkodással foglalkozó nemzetközi szervezet alapítására, először 1910-ben fogalmazódott meg a Bécsi Vadászati Kiállítás alkalmával. Ezt az ötletet 1926-ban Prof. Antonin Dyk vetette fel ismét. A javaslatból cselekvés lett: Maxime Ducrocq francia jogász, gróf Károlyi Lajos, gróf Rudolf Colloredo Mannsfeld és gróf Pálffy Pál munkájának és együtt gondolkodásának köszönhetően. Ők szerveztek 1928 novemberében nemzetközi konferenciát Érsekújváron, azzal a céllal, hogy megvitassák a nemzetközi szervezet alapításának lehetőségeit. Számos későbbi egyeztetést tartottak azonban a tótmegyeri birtokon is, mígnem véglegesítették az alapító okiratot, melynek eredményeképpen Párizsban, 1930-ban, az alkulóülésen kimondták a CIC létrejöttét.

Forrás: Vadászlap