106 éve, 1913. június 7- én, Fegyverneken földbirtokos, nemesi családban látta meg a napvilágot Galánthai Lelovich György ornitológus, solymászmester, szakíró, a magyar solymászat egyik legnagyobb alakja.

A debreceni Mezőgazdasági Akadémia elvégzését követően gróf Károlyi Gyula birtokán teljesített szolgálatot. Később a családi gazdaság irányítását vette át. Kitűnő madártani ismeretei elismeréseképpen, 1942-ben „Madártani Intézet rendes megfigyelője” oklevéllel jutalmazták.

A világháborúban a Don-kanyart is megjárta, azonban egy lőtt sérülésnek köszönhetően, a háború végét már a bécsi kilinikán töltötte. A következő években a MÁLLERD alkalmazásában, az Állami Ragadozó madár Kísérleti Állomást vezette szülőfalujában. A telepet 1948-ban Gödöllőre helyezték, ahová már nem tudta követni hőn szeretett madarait. Az ötvenes években készült természetfilmekben tevékenyen részt vett.

Állatszeretete és a ragadozó madarak terén szerzett tudása nagy segítségére volt Homoki Nagy Istvánnak. Az egyik leghíresebb „közös” alkotásuk az 1953-ban bemutatott „Gyöngyvirágtól lombhullásig” című film, melyben idomár és főszereplő is volt egy személyben. A világ több országában is bemutatott, mára már ikonikussá vált film nem hozta meg számára a várt elismerést. Származásából fakadóan rendszeridegennek bélyegezték és mellőzték. Egészen 1956-ig a Hortobágyi Állami Gazdaság hivatásos solymászaként dolgozhatott. A kerepestarcsai fogolytáborban tett „kitérőt” követve is csak a ragadozó madaraknak élt. Saját maga illusztrálta könyveit, amelyeket önköltségen adott ki és barátai körében terjesztette. Minden érdeklődőt szívesen fogadott és igyekezett átadni tudását a következő solymásznemzedéknek.

Forrás: Vadászlap