Június 14-én, Soponyán, a lőtéren folytatódott az az OMVK Fejér Megyei Területi Szervezete által útjára bocsátott programsorozat, mely a „Vadászképző-tréning” nevet viseli. A téma ezúttal – a hely sajátosságaihoz illeszkedve – a biztonságos és eredményes fegyverkezelés köré csoportosult. Pechtol Lajos titkár köszöntője után Szollár András APSI-lőoktató tartott szemléletes, gyakorlati példákkal alátámasztott előadást. Ennek keretében egyértelműsítette: a legfontosabb, hogy készségszinten váljék reflexszerűvé (de ne rutinszerűvé!) a töltéssel-ürítéssel, illetőleg a lövés leadásával kapcsolatos szabályok következetes betartása, melyhez tökéletes mentális és fizikai állapot szükségeltetik. Az ördög nem alszik – egy összecsukott billenőcsövűt vagy egy olyan ismétlőpuskát, amelynek a zárdugattyúja le van zárva, minden esetben töltöttnek kell tekinteni… Még egy terítékfotón is visszatetsző, ha nincs láthatóan ürített állapotba hozva a puska, de ugyanez érvényes többi között a vadászat végére vagy a terepakadályok leküzdésére is. A balesetmentes használat mellett természetesen ugyanilyen fontos, hogy a leadott lövés ne okozzon indokolatlan fájdalmat a vadnak, azaz minél kevesebb szenvedéssel ejtsük el azt, tehát a pontosság ugyancsak kulcskérdés. A puska magában hordozza a halált – ennek megfelelően folyamatos kontrollra és éberségre van szükségünk – summázta gondolatait Szollár András.
A tízórai szünetet követően Kecskés Róbert fegyverszakértő sörétes- és golyóspuskák vásárlásának buktatóival kapcsolatos prezentációja következett. Ő hét pontba csoportosította a legfontosabb ismérveket, melyek gyakorlati alkalmazásához segítséget is nyújtott: különféle szemléltetőeszközökkel demonstrálta, hogy mire kell odafigyelni a torkolat, a huzagolás, az elsütő- és zárkezet, az agyazás, illetőleg az optika esetében. Rendkívül tanulságos volt belenézni abba a ZKK golyóscsőbe, mely a töltényűr felől makulátlannak tűnt, a torkolat irányából vizsgálva viszont rögtön feltűnt, mennyire kopottak a huzagok, s ráadásul milyen rozsdás belül a csőfal. Ez is bizonyítja, hogy vagy meg kell tanulni azokat a kis praktikákat, melyek révén biztosan ki tudjuk választani az eladósorba került lőszerszámok közül a jó állapotúakat vagy egy vadászpuskaművest kell magunkkal vinni, a korrekt állapotfelmérés céljából. Így vagy úgy, a lényeg, hogy próbalövés nélkül rendkívül kockázatos bármilyen adásvételbe belebocsátkozni.
Az elmélet után következett a gyakorlat: a helyi vadászkamara jóvoltából mindenkinek lehetősége volt egy-egy ingyenes rottét ellőni – akár saját puskával, akár a Rizzini söréteseket forgalmazó JAPE Kft. képviseletében érkező Makovinyi Zoltán által hozott bockokkal. Utóbbiak közül a legnépszerűbb kétségkívül az a .410-es (36-os) kaliberű kis „madarász-csettegő” volt, melyhez ezúttal 11 grammos töltetű patront kaptak a vállalkozószellemű önkéntes vadászlövészek. Nos, a tapasztalatok alapján egyértelműen megállapítást nyert, hogy ezzel a pehelykönnyű eszközzel a sörétrajt „nagyon oda kell ám irányozni” a koronghoz, hiszen közel sem terít akkorát, mint a „nagyok”. Érdekes, különleges élmény volt a saját 12-esek, 16-osok, 20-asok után kézbe venni a „kistesót”, melyet elsütve semmiféle visszarúgás nem tapasztalható, ráadásul a markáns dörrenés helyett csupán egy diszkrét pukkanás hallható. Az ezzel elért találati arányt inkább ne firtassuk, ami ugyanakkor örömteli volt: a saját puskákkal legalább a nem túl szigorú vadászvizsga követelményszintet minden jelenlévőnek sikerült meglőnie…
Forrás: Vadászlap
