Van köztük zenélni tudó vadász és olykor (vagy soha nem) vadászó zenész. Fújják ünnepi alkalmakon, rendezvényeken, és legszívesebben vadászatokon, ahol hangszereikkel adják meg a végtisztességet az elejtett vadnak.

Tízéves a Vas Megyei Vadászkürt Egyesület – a kerek születésnap kapcsán lestünk be egy próbájukra.

Heten állnak a kottaállványok mögött – már az is nagy szó, hogy ennyien összejöttek egy próbára, mondják. Nem csoda, hiszen mindenki dolgozik, vadászik vagy éppen vadásztat: munka és család mellett szakítanak időt a közös gyakorlásra.

A hét ember közül négyen alapító tagok: a tíz évvel ezelőtti minősítésen Köbli Gábor, Pradalits Szabolcs, Somogyi Zoltán és Tóth Máté állt az „ítészek” előtt. Azóta bővült a csapat: Bokor Patrik, Takács István, Farkas Norbert, Bokor Lia és Takács Márton is csatlakozott a csapathoz.

De lapozzuk vissza a kottát a kezdetekhez: az alapító fiúk már hermanos szakközépiskolásként a hátizsákjukban hordták a vadászkürtjüket: szünetekben, délutánonként gyakorolgattak, és nagy volt az öröm, amikor az első terítékszignált el tudták fújni. Technikusi képzésük évei alatt Nagy Sándor gyakorlati oktató vette szárnyai alá a vadászkürtöléssel próbálkozó diákokat.

Tizenegy évvel ezelőtt született meg a nagy elhatározás: a fiúk akkor úgy döntöttek, hivatalos formában folytatják a vadászkürtölést – nem utolsósorban az is motiválta őket, hogy több környékbeli megyében már volt vadászkürtös csapat. Az első próbatétel a minősítés volt, amelyre a martonfai vadászházban készültek – Agyaki Gábor, az Országos Vadászkürt Egylet és a Baranya Vadászkürt Egyesület akkori vezetője segítette őket. Aztán 2009. július 4-én a Mecseki Erdészeti Zrt. mészkemencei vadászházában vizsgázott a négy vasi vadászkürtös: „A” kategóriás minősítést szereztek és Arany Teljesítménydíjat kaptak. Az első megmérettetést újabbak követték: számos hazai és külföldi versenyen sikeresen szerepeltek.

A Vas Megyei Vadászkürt Egyesület tagjait sok helyre hívják: ünnepi alkalmakkor (vadásznapokon, vadászbálokon, esküvőkön, temetéseken) láthatják-hallhatják őket, rendszeresen hívják őket Karintiába, Szlovéniába és persze itthoni vadászatokra. Utóbbi meghívásoknak kimondottan örülnek, hiszen tíz év után is fontosnak tartják a vadászati hagyományok ápolását. Ahogy Somogyi Zoltán fogalmaz: – Vadászörömmel és büszkeséggel tölt el minket, hogy a hőkamerák, éjjellátók, hangtompítók és különböző technikai csodák világában vannak még olyan emberek, olyan vadászok, akiknek fontos, hogy vadászkürttel adják meg a végtisztességet az elejtett vadnak.

Zoli azt mondja, nem szeretnének profi zenészekké válni, egy azonban biztos: mindig ott lapul a hátizsákjukban a kis zsebkürt, amelyet nemcsak a legszebb agancsú gímbikánál, de akár egy beteg rókánál sem restellnek elővenni.

A vasi vadászkürtösök augusztus 17-én Körmenden, a megyei vadásznapon állnak színpadra, méghozzá nem egyedül: Baranya megyei, karintiai és steiermarki vadászkürtösökkel emelik majd az ünnep fényét.

Forrás: Vaol