A 2109. július 1-jén alapított Nemzeti Földügyi Központ (NFK) egyik új feladataként összefogja az erdészeti nyilvántartásokat és irányítja az erdőgazdálkodás szabályozásának feladatait is – mondta Wisnovszky Károly, az NFK Erdészeti Főosztályának vezetője.

- Látványos erdőtelepítési és ország-fásítási program indult az országban, hogy néz ki az említett program erdészeti szempontból?

- A kormányzat, az Agrárminisztérium és intézményei ágazati stratégiákat készítenek, vizsgálják azok megvalósulását. Így van ez a természetvédelem, a földhasznosítás és az erdőgazdálkodás területén is. A környezet-, illetve éghajlatváltozások miatt Magyarország újból és újból megújítja a természetpolitikáját, átgondolja a természeti erőforrások célszerű és tisztességes hasznosításának kérdéseit és a megvalósításhoz komplex programokat dolgoz ki.
Az országfásítás, erdők telepítése alapvetően nem erdészeti-, hanem célszerű földhasznosítási és környezetvédelmi program, melynél mi erdészek nagy örömmel bábáskodunk. Bízunk abban, hogy az erdőterület növekedésével egy élhetőbb világban bizonyíthatjuk az extenzív, természet közeli erdőgazdálkodás
hasznát, és az erdők közjóléti szolgáltatásainak szükségességét.

- Miért volt szükség erre a kampányra?

- Trianon után Magyarországtól sok erdőt is elvettek, később azonban folyamatosan növekedett az erdőterület. Az elmúlt száz évben az ország 12 százalékról 20-21 százalékra növelte az erdősültségét egy nagyon következetes erdészeti és támogatási politikának köszönhetően. Az Európai Unióhoz csatlakozva is tartott még ez a lendület, egy idő után azonban az agrárvilágban sokkal jövedelmezőbb, nagyobb és gyorsabb anyagi hasznot hozó földhasználati támogatásokkal már nem volt versenyképes, előtérbe kerültek a más típusú tevékenységek. Ezzel párhuzamosan pedig a korábban 15 ezer hektár éves szintű telepítési ütem 300 hektárra csökkent. Ezt a bizonyos tekintetben negatív trendet meg kell fordítani, a jövő generációinak érdeke is ezt diktálja.

- A 2019. július 1-én megalakult Nemzeti Földügyi Központ pedig ellátja azokat a nem hatósági jellegű erdészeti, erdőgazdálkodási igazgatási feladatokat is, amit korábban a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) végzett. Mit lehet tudni erről?

- Erdeink fenntartása, megmaradása, a szabályozott erdőgazdálkodás érvényesítése, azaz a környezetünk, élőhelyünk jövője a tét, mely komoly felelősséggel járó, jelentős szakmai feladatkör. Az erdőgazdálkodásból származó haszon jól ismert, hiszen tüzelőnk, bútorunk, házunk gerendája az erdőből származik, de sokkal nagyobb az a haszon, amit mindannyiunk számára különös „szolgáltatásaival” nyújt az erdő. Elsősorban ezekért a nem anyagi javakért kell szabályozni az erdőt, akár a tulajdonosok, illetve használók rövid távú gazdálkodási érdekeivel szemben is. Nyilvántartjuk és felügyeljük tehát az erdővagyont és annak változásait. A 2 millió hektár magyar erdő – amelynek 55 százaléka van állami tulajdonban – évente hektáronként átlagosan 7 köbméter növekedést produkál. Ez mintegy 13 millió köbméter. Az erdészeti igazgatás helyrajzi számhoz kötődően erdőrészletekben tartja nyilván az erdőterületeket. Van nyilvántartásunkban 50 hektáros erdőrészlet, általában hegyvidéken, de van alföldi, intenzíven kezelt, egy hektáros nyáras is. A hazai átlagos erdőrészlet nagyság körülbelül 5 hektár, ugyanakkor az erdőhasználatra jogosult erdőgazdálkodók száma 40 ezer. A területeket térinformatikai rendszerben kezelve megfeleltetjük a jogosult használókkal, azaz az erdőgazdálkodókkal, jogi vagy természetes személyekkel.

- Hogyan kell érteni ezt?

- Az említett 2 millió hektár erdőterületnek nagyjából a felén 22 erdőgazdaság a vagyonkezelő, de más állami intézmények is kezelnek jelentősebb erdőterületeket, például a nemzeti parkok, a honvédség vagy a vízügy. A fennmaradó 1 millió hektáron tehát összesen 39,9 ezer használó osztozik.
Az erdőt egyébként a legtöbb esetben nem a tulajdonosa hasznosítja, hanem az, akivel erre szerződik. Az erdő életciklusa hosszú, költségei és anyagi haszna szakaszosan jelentkezik, rövid távú használatba adása visszaélésekre ad lehetőséget és az erdő kárára válhat. Hiányzik a tulajdonosi szemlélet az erdőgazdálkodásban. A tulajdonosi szemlélet beosztó, hosszú távra tervez, a tulajdonos saját érdekében önszabályozó tevékenységet működtet az erdőkben. Magyarországon azonban hiába van közel 50 százaléka magántulajdonban az erdőknek, 95 százalékban használó, kezelő és nem a tulajdonos az, aki az erdőről gondoskodik. Az ilyesmi az agrárium más területén is előfordul, de nem ilyen arányban, az erdőnél emellett pedig – szakmai szempontból szükségszerűen – több közös tulajdon van, mint a mezőgazdasági területen.

- Ezt hogyan tartják nyilván?

- A tulajdonosokat nem mi tartjuk nyilván, az ingatlan nyilvántartásból kapott helyrajzi számokhoz kötött adatokat használjuk. A tulajdonformáról van részlethez kötött információnk, illetve a használati szerződések is segítik az azonosítást. A helyrajzi szám térkép, illetve az erdőrészlet térkép fedvényét illesztjük egymásra. Gazdátlan „jószág” nem lehet, minden helyrajzi számnak van tulajdonosa, de bizony sok erdőterületnek – erdőrészletnek – nincs bejegyzett használója, és ezek között gyakori, hogy nem egy, hanem számos tulajdonos birtokolja, de nem hasznosítja a területet. A birtokrendezési program az erdőket is érinti, remélhetőleg az erdőkben is egyszerűsödnek a tulajdoni, használati viszonyok. A földügyi és az erdészeti nyilvántartások sok millió információt kezelnek, melyek aktuális állapotban tartása hatalmas, de igazgatási szempontból nélkülözhetetlen feladat. Ezeket az adatokat folyamatosan egyeztetni, tisztítani, harmonizálni szükséges, hogy ez a két közhiteles nyilvántartás szinkronban legyen.

- Jól sejtem, hogy ez a feladat nem a legegyszerűbbek közé tartozik? Mi van akkor, ha a két nyilvántartás nem „kompatibilis”?

- Ez egy nagy előttünk álló feladat, de elkerülhetetlen az állampolgárok jogbiztonsága érdekében. A végrehajtása ugyanakkor elég nehéz, már csak azért is, mert mindkét nyilvántartás közhiteles, tulajdont és használati módot is érint. A minisztérium által irányított és összehangolt folyamatban feltártuk a két rendszer eltéréseinek típusait és gyakoriságát, módszereket dolgozunk ki a javítások csoportos végrehajthatóságára. A sok földmozgás, privatizáció, stb. következtében előfordultak már például olyan esetek, hogy valaki kapott egy földterületet, amin nem látta, hogy erdő, mert az előző tulajdonosa a fákat szaknyelven „letarolta és kituskózta”. Az ilyen földterületen fizikailag valóban nem látszik, hogy erdőnek számít, de jogilag mégis erdő, amit fel kell újítani a tulajdonosnak, azaz újra be kell erdősíteni. Még akkor is, ha a művelési ága a földnyilvántartásban nem erdőként van feltüntetve. Számos per, vita, szankció elkerülhető, ha harmonizált jogszabályok és aktuális, egymásnak nem ellentmondó nyilvántartások szolgálják az állampolgárokat.

- Milyen erdészeti, erdőgazdálkodás-szabályozási feladatai vannak még az NFK-nak?

- Erdőgazdálkodást folytatni csak a közérdekkel összhangban, hosszú távra előrelátóan, erdőtervek alapján lehet. A törvényen túl a magyar erdők egyes számú szabályozója az erdőtervezés, ami már több száz éve folyik. Az állam tízévente felméri az erdők állapotát és egy kerettervet, úgynevezett körzeti erdőtervet készít. Ez a feladat is átkerült az NFK-hoz. Az erdőtervezés nem helyérdekű dolog, hanem az ország összes erdeje állapotának az ismerete alapján az erdők szükséges befolyásolására irányuló tervezés. Ennek végrehajtását hatósági tevékenységként az erdőfelügyelet ellenőrzi, jelenleg az NFK Erdészeti Főosztályán ennek az irányítása folyik. Nemcsak ellenőrizni, szükség esetén szankcionálni is lehet. A megyékben az elsőfokú igazgatás megoldott, az erdőfelügyelők a kormányhivatalokban dolgoznak. Mi összehangoljuk a jogszerű működésüket, az NFK révén használhatják az Országos Erdőállomány Adattárat, amelyet azért működtetünk mi, mert ez a szakigazgatási feladat is átkerült a Nébih-től az Nemzeti Földügyi Központhoz. Ennek persze számos vonatkozása van.

- Mondana néhányat?

- Ez az adattár 600 ezer erdőrészletet tartalmaz, jellemez, sok millió adattal. Ezeknek egytizede kerül megújításra mindig az erdőtervezés által, mely során a lehetséges és szükséges munkák is a tervekbe kerülnek. Az egész adatbázis frissül az erdőfelügyelők bejegyzéseivel. Követjük a bejelentett és végrehajtott fakitermeléseket, illetve vizsgáljuk az erdőfelújítások menetét, terv szerinti megvalósulását. Az erdészeti adattár hasznos lehet az NFK nem erdészeti részlegei számára is. Jó példa erre az erdőgazdálkodó nélküli állami erdőterületek kimutatása és átadása, vagy az erdőérték számítás, illetve az állami tulajdonú erdők vagyonváltozásának követése. Úgy gondoljuk, hogy az NFK-ba bekerülve egy kicsit „közelebb kerültünk” a földügyi igazgatáshoz, így a rendszerek és nyilvántartások közötti harmonizációs feladatok is egyszerűsödhetnek. Az Erdészeti Főosztály fentieken túl is számos feladatot hozott magával, mely az erdészeti ágazat irányítását szolgálja.

- Mik ezek?

- Például országos statisztikákat készítünk erdészeti ügyekben, részben az adattár kiértékelése, részben bekért adatok, részben egy monitoring rendszer alapján. Az állapotfelvételek során egy mintapont hálózatot vizsgálva nemcsak az erdőknél, hanem egyáltalán, a fás területeken is nyomon követjük az ökoszisztémák – együtt élő természeti rendszerek – növekedését, egészségi állapotát, változásait. A KSH-nak, a szaktárcának továbbítunk adatokat és uniós adatszolgáltatás is kapcsolódik tevékenységünkhöz. Továbbá 4500 fős szakszemélyzet listát vezetünk, mi adjuk ki a tevékenység végzéséhez szükséges igazolványt is. A nyilvántartás mellett ugyanis ennek a szakszemélyzetnek a vizsgáztatását, továbbképzését is a főosztály látja el. Adattárunkból folyamatosan szolgáltatunk adatot, térképet a kutatás és a gazdasági szereplők számára. Szóval szolgáltatunk, szabályozunk, nagy horderejű döntéseket készítünk elő, segítjük munkánkkal a kormányprogramok megvalósítását, immár a Nemzeti Földügyi Központ részeként.

Forrás: ForestPress