A vadak által okozott gazdasági hátrányok alakulásáról beszélt dr. Bleier Norbert, az Agrárminisztérium tájegységi fővadásza. Természetesen más jellemző a nagyvad- és az apróvadállományokra.

– A vadkár mértéke vélhetően csökkenni fog – mondta Bleier Norbert. – Részben amiatt, hogy a mező- és a vadgazdálkodók közt a legtöbb helyen normális a viszony, és a keletkező károk ügyében meg tudnak egyezni. Könnyebb kezelni a problémát, ha tekintettel vannak egymás igényeire és együtt tesznek a vadkárok megelőzése érdekében. Ebben a munkában is számíthatnak a tájegységi fővadászok segítségére, akár tanácsadás, akár a megegyezést elősegítő „közvetítői” tevékenység terén. Tolna megyében a vadászterületek többségén nem olyan súlyos a vadkárhelyzet, mint az ország egyik-másik területén.

A vadgazdálkodás fontos célkitűzése, hogy a vaddisznóállomány csökkenését elérje, figyelembe véve az ASP (afrikai sertéspestis) megelőzésének és kezelésének érdekét. A vaddisznó a mezőgazdasági vadkárok szempontjából az egyik legfontosabb tényező, létszámának csökkenése vélhetően a károk ilyen irányú változását is magával hozza majd. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a vele való gazdálkodás volumene és az ebből fakadó vadászati lehetőségek is várhatóan jelentősen csökkenni fognak.

Ami általánosságban jellemző a nagyvadállományokra, hogy nagyságuk az elmúlt évtizedekben növekvő tendenciát mutatott. A jelenlegi állománynagyság több hazai területen is akkora, mely az érintett mező-, erdőgazdálkodók számára problémát jelent az okozott károk mértéke miatt. Ettől függetlenül a vadállomány jól érzi magát, és biológiai értelemben nincs „túlszaporodva”, azonban a gazdálkodási ágazatok összhangja érdekében szükséges a létszámuk csökkentése. Ezt a helyi viszonyokhoz és jellemzőkhöz igazodóan, az érdekeltek igényeinek figyelembevételével szükséges elvégezni. A tájegységi vadgazdálkodási rendszer kiépülése és a tájegységi fővadászok hálózata ennek megfelelő szakmai hátteret biztosít.

Az apróvadállományok esetében fontos a folyamatos ragadozókontroll. Az apróvadállomány legfontosabb szőrmés és szárnyas kártevői: a róka, a borz, a dolmányos varjú, a szarka, a szajkó. Ezek olyan fajok, melyek vagy az apróvadfaj szaporulatát (tojás, fiatal egyed), vagy magát a kifejlett egyedet is képesek elfogni, elfogyasztani. Ezenfelül az apróvad rendkívül kitett az élőhely nyújtotta körülményeknek.

Például vegyünk egy ezerhektáros mezőgazdasági területet, mely állhat tíz-tizenöt, de száz-százötven táblából is, és az utóbbihoz közelebb álló területen jóval több táblaszegéllyel találkozhatunk. A táblaszegélyekben, de az utak mentén, a csatornapartokon, a kisebb erdőfoltoknál, a cserjés foltoknál, a nádasoknál és a víznél is jellemzően gazdagabb a természetes növényborítás.

Például a Tolna megyei Sárközben az egykori Duna-ágak mellett ma még található egy-egy nádas vagy bokros-fás rész, vizesárok, mely természetes búvóhelyet és táplálékkínálatot is jelent az apróvadfajoknak. Ez egy teljesen más élőhelyi körülmény, mint egy nagytáblás (tíz-tizenöt táblából álló) ezerhektáros agrár-ökoszisztéma, ahol a kultúrnövényeken kívül jóformán nincs is más táplálékkínálat, mondta a fővadász.

Forrás: Teol