Egy olvasónk közlése szerint Borsod megye közigazgatási területén, de az Egererdő Zrt. Felsőtárkányi Erdészete tulajdonában lévő erdőségben láttak egy tizenegy egyedből álló farkasfalkát hajtóvadászaton másfél hete.

Más helyről úgy értesültünk, hogy Szilvásvárad közelében is találkoztak egy kisebb farkascsaláddal a hajtók.
Felsőtárkányi olvasónk – maga is tapasztalt vadász – kereste meg a Heolt azzal az információval, hogy a közelmúltban a már Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó, de a felsőtárkányi erdészet területén tartott hajtóvadászat során tizenegy egyedből álló farkascsapatot számoltak össze a hajtók. Szerinte ez fontos hír, mert a faluban azóta is beszélnek róla, még sem lehetett olvasni semmit a történtekről. Pedig állítólag videófelvétel is készült minderről.

Az Egererdő Zrt. vezérigazgatója, Dobre-Kecsmár Csaba kérdésünkre azt mondta: nincs tudomása sem a társaság, sem a cég valamely alkalmazottjának birtokában lévő videófelvételről. Az ominózus hajtóvadászaton részt vevők viszont valóban láttak farkasokat, s erről őt is tájékoztatták. A vezérigazgató mindehhez hozzátette: ezeknek az eseteknek azért nem csapnak hírverést, mert a fokozottan védett csúcsragadozó élőhelyének ismeretében biztosan lennének olyanok, akik megzavarják az állatokat. Az információk bizalmas kezeléséről egyébként megállapodásuk is a van a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságával (BNPI).
Gombkötő Péter, a BNPI gerinces zoológiai szakreferense szerint már jó ideje ismert tény, hogy a Bükkben farkaspopulációk élnek. A faj korábban hazánk teljes területén előfordult, a rendelkezésre álló információk arról szólnak, hogy a jelenlétük folyamatosnak volt tekinthető az ország egész területén.

– A farkasok jelenléte hazánkban az emberi üldöztetés hatására az 1850-es évekre már jelentősen visszaszorult – jelentette ki a szakember. – Ennek ellenére még akkor is százas nagyságrendben élt a mai határokon belül is. A bevezetett lődíj, majd később a faj mérgezése miatt a hazai állomány összeroskadt, ugyanakkor az összefüggő határon túli és az itthoni élőhelyek összeköttetései nem szűntek meg. Különböző irányokból folyamatosan érkeztek élőhelyet kereső példányok országunk területére. Mivel a farkas védelmét az akkori jogszabályok még nem biztosították, így az egyedeiket legtöbbször elpusztították.

A szakember arról is beszélt, hogy a múlt század húszas éveinek végén a Mátra, a harmincas évek második felében a Bükkben még biztosan éltek farkasok. A BNPI működési területén az 1980-as évektől bizonyított a jelenlétük. A Bükkben az 1980-as évektől fordult elő a faj, korábban a Zempléni-hegység vidékén éltek és szaporodtak. Mivel a farkas rejtett életmódot él, eleinte csak ritkábban, majd az 1990-es évektől már gyakrabban észlelték az előfordulásukra utaló nyomokat. Egy évtizede annak, hogy napi szintű ismereteink vannak, elsősorban a védett területeken való létükről.

– Jelenlegi legismertebb hazai élőhelye az Északi-középhegység, de hazánk más pontjain is felbukkannak példányai – fejtette ki Gombkötő Péter. – A visszatérésük fő oka a faj európai állományainak közösségi szintű védelme, és az ennek következtében bekövetkező viszonylagos állománynövekedés. A számukra alkalmas élőhelyek továbbra is rendelkezésre állnak, a fő táplálékot jelentő vadfajok egyedszáma és elterjedése növekszik, a farkas megjelenése éppen ezért törvényszerűen bekövetkezett.

A szakreferens szerint észak-magyarországi megjelenésére bizonyára jelentős hatással lehetett a farkas szlovákiai élőhelyeinek átalakulása, az ottani erdőségek természeti és emberi okokra is visszavezethető átalakulása, vagy éppenséggel a szlovákiai farkasvadászat területi és mennyiségi korlátozása. Ez az ottani populációk dél felé mozdulásában is komoly szerepet játszhatott.

Elkerüli az embert, patásokat eszik
Pár száz éve több száz példány biztosan élt a jelenlegi országhatárokon belül is. Gombkötő Péter szerint ma néhány tucat példány fordul elő itt. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén négy-öt farkascsalád élhet. A farkas csúcsragadozó. Hazánkban fő táplálékának számítanak a patás növényevők, de eledelének elemzésekor kiderült, hogy rágcsálókat, nála kisebb ragadozókat is elejt. A faj az embert alapvetően elkerüli. Akár hangos szóra, taps zajára is elmenekül. Fokozottan védett. Kétéves ivarérett korára a megszületett kölykök közel fele sérülés, betegség miatt elpusztul. Az elmúlt években a helyi populáció több egyedét is lőfegyverrel irtották, illegálisan.

Forrás: Heol