A Gyülekező a vadászathoz kürtszignállal és harangszóval kezdődött a vadászmise a Peruska Mária emlék- és zarándokhelyen a helyi egyházközség, a vadász- és az erdészeti társaságok szervezésében vasárnap.

– 1982 óta minden évben találkoznak ezen a zarándokhelyen a vadászok és erdészek. Tavaly, amikor úgy nézett ki a pandémia miatt, hogy nem tudjuk megtartani a misét, a vadászok azt mondták: Atya, ha csak öten leszünk is, tartsuk meg! Az idén könnyebb volt a szervezés, és ismét megemlékezhetünk az elhunyt és élő vadászokról, erdészekről – mondta Dumovits István plébániai kormányzó a szertartáson, ahol dr. Anton Kolic nyugalmazott plébános volt a másik celebráns, és a horvátzsidányi Peruska Mária Kórus énekelt.

A szertartáson részt vett Király Lajos, a Répcevölgye VT elnöke – aki köszöntőjében külön üdvözölte Tiborcz Ibolyát, a Vas Megyei Kormányhivatal osztályvezetőjét és a megyei vadászkamara tagjait –, eljött a misére Nagy László, az Őriszentpéteri VT elnöke, Parlag István, a sopronhorpácsi Nimród VT elnöke, valamint Varga Aladár kinológus. A tanítás úgy szólt, hogy ma is bátran feltehetjük a kérdést, ki az, akinek még a szél és a tenger is engedelmeskedik?

A történet szerint, amikor Jézus bárkával kelt át a tengeren, és magával vitte a tanítványait, szélvihar kerekedett, a hullámok csapkodtak, a bárka már majdnem megtelt vízzel, és Jézus egy vánkoson aludt. Felkeltették, hogy miért nem törődik azzal, hogy odavesznek. Jézus ráparancsolt a szélre, hogy álljon meg, a tengerre, hogy ne háborogjon tovább, a tanítványokat pedig arra intette, hogy ne féljenek. – Boldog az az ember, aki szívében zarándokútra indul – idézte a zsoltárt Dumovits István plébános.

– Úton lenni manapság megszokott helyzet, hiszen folyton utazunk. Zarándoklaton lenni különleges, mert nemcsak a kitűzött földrajzi cél felé, hanem befelé, a lelkünkbe is vezet. Kimozdulunk megszokott környezetünkből, és átállunk a hajszolt közegből a lélek ritmusára. Meg kell tanulni elhallgatni, csendben figyelni önmagunkra, hogy megkapjuk ezen a kegyhelyen azt az élményt, ami a befelé vezető úton Isten hullámhosszára hangol.

A vadászmisének része volt egy elmélkedés is, amelynek tárgya a vadászat volt. Dumovits István arról beszélt: az ember alakíthatja a környezetét úgy is, hogy lerabolja, úgy is, hogy szolgálja. A természet a vad számára élőhely, az ember számára életfeltétel. Az igazi vadász nemcsak csodálja, hanem ismeri és védi is a környezetet, az állatokat és a növényeket; egyedeket ejt, de a fajokat oltalmazza. A szentmise után Dumovits István atya megáldotta a gépjárműveket, és az elhunyt vadásztársakért imádkoztak az emlékfánál, ahol ismét a Vas Megyei Vadászkürt Együttes működött közre.

Forrás: Vaol