Idén is bepillanthattunk a nyár legzöldebb programjába, a vándortáborozó diákok egy napjába.

A helyszín ezúttal hazánk egyik legvadregényesebb hegyvonulata, a Mecsek, melynek kiterjedt erdőségeit a Mecsekerdő Zrt. és a vándortáborokat szervező Országos Erdészeti Egyesület szakemberei mutatták be.

A nyár legzöldebb programja
A 2017-ben indult Vándortábor Program célja a természetjárás és a sport, valamint az azon keresztül megvalósuló egészség- és környezettudatos életmód támogatása a felső tagozatos és a középiskolás fiatalok körében. A táborozók gyalogosan, vízen vagy kerékpáron bejárható útvonalakon ismerkednek meg az adott térség természeti és kulturális értékeivel, emellett életre szóló közösségi élményben lehet részük, s az sem elhanyagolható, hogy az egy hét elteltével ökotudatosabban, azaz „zöldebben” kezdenek viselkedni, gondolkodni.

Az erdei vándortáborok gyalogos kirándulásra, természetjárásra épülő, egyhetes „zöld” táborok, ahol nagy figyelmet fordítanak arra, hogy minél kisebb legyen a táborozók erdőben hagyott ökológiai lábnyoma, és kialakuljon a környezettudatos szemléletük – avatta be a meghívott újságírókat a vándortáborozás legfőbb üzenetébe Elmer Tamás, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára.

A vándortáborok során a diákok testközelből ismerkedhetnek meg Magyarország erdeivel, a jelenleg elérhető táborok helyszínei: a Bakony, a Börzsöny, a Bükk, a Mátra, a Mecsek, a Pilis, a Vasi-hegyhát, a Vértes, a Zemplén, a Zselic és az erdei-vízi kombinált tábor Dél-Zalában. A csoportok 7 nap alatt 50-90 kilométert tesznek meg, és kétnaponta váltanak táborhelyet.

Ezt látják a Mecsekben táborozók
A mecseki tábor útvonalfelelőse, Vassné Papp Viktória röviden vázolta a táborozók egyheti programját és útvonalát. A tábor első napján a csoport a pécsi állatkertben tesz látogatást, majd felsétálnak a TV-toronyhoz, és további két kilátót is útba ejtenek, mielőtt megérkeznek Lapisra. Onnan egy korabeli Csepel D-344-es teherautó platóján utazva érik el Vágotpusztát, az 56-os Mecseki Láthatatlanok egykori főhadiszállását, majd folytatják az útjukat Sikondára, az első táborhelyükre.
A második napon körtúrát tesz a csoport, s egyfajta ráhangolásként erdőpedagógiai programban – kis térképészet, erdőismeret, fafajok, erdőgazdálkodás stb. – is részt vesz.

Általában a táborok harmadik napja, vagyis félideje tartalmazza a legnehezebb túrát, a Mecsekben vándorlók ilyenkor teszik meg a közel 15 km-es szakaszt – 440 méteres szintemelkedés és 275 méteres lejtés mellett – Sikondáról Zobákpusztára, s túrájuk közben útba ejtik az Árpád-kori templomot Mánfán.
A negyedik nap ismét körtúrázással, valamint Máré vára megtekintésével és a közeli magyaregregyi erdei strandon való fürdőzéssel telik. Az ötödik napon megmásszák a Zengőt és elfoglalják utolsó táborhelyüket a Dombay-tónál, majd pedig következik a táborzáró nap egy kellemes zengővárkonyi körtúrával, valamint a Pécsváradi vár és két kis néprajzi gyűjtemény, a Míves Tojás Múzeum és a Szalma-Kincs-Tár meglátogatásával fűszerezve.
A hat nap tehát nem csupán túrázásból áll, hanem a Mecsek legfontosabb attrakcióinak meglátogatása is színesíti a táborozók programjait.


Vízgyűjtő barlang és vándorló erdő
A meghívott újságírók Zobákpusztán leshettek bele a tábori hétköznapokba, pontosabban a diákok reggeli programjába, majd szakavatott vezetők segítségével ők is „belekóstoltak” a vándortáborozás életérzésébe: eljutottak a Kőlyuk-barlanghoz, s a táborozók körében oly népszerű oldtimer Csepel-teherautó fuvarozta őket a csodás mánfai templomhoz. S miközben többször is keresztezték a vándortáborosok útvonalát, a nap végén megleshették a Máré várának őrzője, a háromfejű sárkány titkát is.
A nap folyamán pedig számos hasznos információval gazdagodtak – épp ahogy a diákok is – az erdő ökoszisztémájáról, sétát tettek egy 30 éve érintetlen, beavatkozásmentes erdei szakaszon, amely valóságos élő „laboratórium” az erdészek számára, akik ezeken a „monitoring területeken” fontos megfigyeléseket tehetnek az erdő viselkedéséről.

A túra egyik legizgalmasabb állomása, a Mánfai-kőlyuk a negyedik leghosszabb és a legnagyobb bejárattal rendelkező barlang a Mecsekben, a hegység öt fokozottan védett barlangja közül.

Igaz, látogatása tilos, mi több, 1997 óta ráccsal is védik, mi, sajtósok azonban – szakavatott vezető, Kincses Miklós, erdőgondnok segítségével – végigjárhattuk a mintegy 50 méteres szakaszt. A hagyományos „barlangélmény” ezúttal elmaradt, viszont az is élményszámba ment, hogy tanúi lehettünk annak a ritka látványnak, hogy egy félig kibetonozott karsztbarlangban vízcsővezeték fut végig. Minderre a ’60-as években azért volt szükség, hogy komlói bányászcsaládok vízhez juthassanak. Ezt az akkor merész, grandiózus tervet Kincses Miklós – ahogy elmondta nekünk – barlangászként sajnálja, gépészként viszont csodálja. A barlang különlegessége azonban megmaradt, s a természet sok helyen kezdi visszavenni megtépázott formakincsét.

Másik vezetőnk, Partos Kálmán, a Mecsekerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi főmérnöke a túra során – miközben rámutatott az erdészek egyik fő feladatára, az erdei ökoszisztéma stabilitásának, ezen belül is a vízháztartási egyensúlyának megtartására – számos érdekességre hívta fel figyelmünket. Az egyik ilyen – amit a diákok is könnyen megtanulnak –, hogy egy erdei fa víztartalma közel 50%, ami egy viszonylag idős erdő esetében 300 000 liter víz tárolását jelenti hektáronként. De ugyanilyen fontos a talaj vízgyűjtő képessége is, hiszen 1 köbméternyi erdei talaj mintegy 100-250 liter vizet képes tárolni.
A klímaváltozás kapcsán pedig azt is megtudhattuk, hogy az erdő is vándorol, a Mecseket alkotó őshonos lombos fafajok természetes migrációs sebessége például mindössze egyharmada a jelenleg tapasztalható klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében szükséges mértéknek. Az efféle adatok fontos jelek, nélkülözhetetlen információk az erdőgazdálkodóknak.

Beleférne a Balaton a Mecsekbe?
Az erdő és a víz kapcsolatának érdekes összefüggéseit könnyen megjegyezhető, érdekes adatokkal szemléltetik a táborozó diákoknak az erdészeti szakemberek. Az egyik ilyen izgalmas megállapítás, amit valószínűleg sem a diákok, sem az újságírók nem fognak soha elfelejteni, hogy mekkora is a Mecsek vízgyűjtő képessége.
Mivel a Mecsekben tárolt hidegvízkészlet megközelíti a 2 km? -t, így elmondhatjuk, hogy ebbe bizony beleférne a Balaton teljes víztérfogata (1,9 km?).
Mint azt Partos Kálmán hangsúlyozta, az erdőgazdálkodásnak az is a feladata, hogy ez a vízkapacitás fenntarthatóan és jó minőségben mindig a rendelkezésre álljon. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv a Mecsekből kitermelhető víz mennyiségét egyébként napi 57 ezer köbméterben határozza meg. Érezhető tehát az erdőgazdálkodók felelőssége az erdő és a víz kényes egyensúlyának megtartásában, őrzésében, s nem véletlenül osztják meg ezeket az ismereteket a táborozó diákokkal.

Ökotudatosságot tanulnak
Mivel a vándortáborok kiemelt fókusza, hogy az egyhetes erdőjárás során a táborozók minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak hátra, ezért a diákok vászontáskában és papírzacskóban kapják a napi élelmet, sőt még az egészségügyi csomagot is vászonpakkban tárolják. A tábor elején mindenki kap egy erdei vándortáboros kulacsot, amibe napközben a vizet tölthetik, később pedig felhasználhatják a mindennapokban is. Így törekednek a PET-palackok és az egyéb egyszerhasználatos műanyagok mennyiségének a csökkentésére.

Fontos szempont továbbá a táborhelyeken a szelektív hulladékgyűjtési pontok biztosítása is.
Alapvető az is, hogy kevesebb energiát fogyasszon egy táborozó, ezért ahol szükséges, ott a lehetőségekhez mérten megújuló energiaforrásokat – például napelemes lámpákat – használnak, illetve arra is ügyelnek, hogy ne pazarolják az energiát.

S hogy mitől is az év „legzöldebb” hete a vándortábor? Természetesen az egész heti gyaloglástól az erdőben (tekintsünk most el a rövid élményutazástól a Csepel platóján).

És az is nagyon valószínű, hogy a táborozók ezen a héten élik legegészségesebben az életüket, az viszont egészen biztos, hogy többségük igazi erdőbaráttá válik egy életre.

Forrás: Turizmus