Az Országos Magyar Vadászkamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezete és a Vadászati Kulturális Egyesület Hajdú-Bihar Megyei Diana Vadászhölgyklub által idén első alkalommal megrendezett Fekete István ( az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője) tematikára épülő „Őz Egon és barátai Vadásztábor” nagy sikerrel végett ért.

Az indíttatás – az „Egy a természettel” gondolatmenet alapján, miszerint „a vadászat ma kultúra, tudomány, társadalom” és komplex iránymutatás szükséges a természetben zajló folyamatokra, – a vadászat, vadgazdálkodás mellett a természetvédelem és a fenntartható vadászat volt.

A tábor célja az ifjúságnevelés, iránymutatás a következő nemzedéknek azon belül a vadászati kultúra ápolása, vadászetika és természetvédelem volt. A szakirányú megközelítés mellett nagy hangsúlyt fektettünk a nevelési, erkölcsi, oldalra is, ebben segített a nagyfokú pedagógiai, módszertani gyakorlat. A tábor megvalósításához szükséges anyagi erőforrások megléte után az engedélyeztetések, tábori terv és plakát elkészítése, zárt csoport alkotása, levelezések, a külső szakemberekkel való egyeztetés, és a szülői részletes tájékoztatás, nyilatkozatok bekérése megtörtént.

A közel 1 hét leforgása alatt a gyerekek terepi viszonyok között ismerhették meg, élhették át a vadászat, vadgazdálkodás, és legfőképpen az őz vadászatának részleteit. A vadászat és a természet szeretete a természetben szerzett élményre épül. A természetben töltött idő nagy érték és mindig változatos, kiszámíthatatlan, izgalmakat tartogató, nagy élmény. Minden létező, élettelen és élőlény önnön valójában vett természeti érték. E rendszer szem előtt tartása az alapja a természet iránti alázatos tiszteletünknek, csak ilyen gyermekből lehet igaz vadász! A vadászat közben a természetben töltött idő felhívja figyelmünket az érzelmeinkre, a felelősségre, mutatja a szépséget és harmóniát, érzékenységet és nyitottságot sugall. A vadászat közbeni érzelmi telítettség, művészi átélés, nevelő szándék, természeti erkölcs, a mértékletesség, a szelídség, a türelem, a jóság, a meghagyás, a megőrzés, a lehető legkisebb beavatkozás, és köszönet mind ott van velünk. A tábor során alkalmazott természeti nevelés célja, hogy erősítse a gyermekekben a veleszületett spontán érdeklődést és kíváncsiságot, melyet a világ jelenségei iránt és legfőképp a vadászat iránt tanúsítanak.

A tábor 2021. július 27-30. került megrendezésre Létavértesen a Farkas lovastanyán. A helyszín kiválasztásánál fontos szerepet játszott a helyismeret, a népes őzállomány és az
Érmelléki Vadásztársaság segítő szándéka. A lelkes húsz ifjonc a környék vadásztársaságaiból érkezett vadásznagyszülők, vadászszülők, vadászbarátok ajánlására.

A tábor nyitónapján a 8-14 éves gyerekek, alkalomhoz illő viseletben, és akinek adatott vadászkalapban málhazsákjaikkal lovaskocsira pakoltak, majd a Nyírségi homokpuckák pusztagyepein keresztül énekszóval közelítette meg a Kleberlsberg Kunó által építettet népiskola épületét, jelenleg szálláshelyként működő táborhelyét. A vadászkastélynak is beillő, hangulatos belsővel kialakított kétszintes téglaépület, nagy közösségi helyekkel remekül illik a tájba, és jó alapot biztosított a vadászélményre váró fiatalok elképzeléseinek. Preparátumok, emléktárgyak díszítik a falakat, vitrineket, a legfőképpen használt anyag a fa. Külső színtérként a tágas filagóriát használtuk, ahol zajlottak az interaktív előadások, foglalkozások.

Az első napot a természetvédelemnek és a vadgazdálkodás alapjainak szenteltük. Ennek kapcsán ellátogattunk a közeli Daru-láphoz, ahol a Hortobágyi Nemzeti Park képviseletében Szél László a természetvédelmi őrszolgálat munkatársa tartott számunkra szakvezetett túrát, a nádassal-rekettyefüzekkel körülvett lápon kialakított hosszú fapallón. Útunk során a néhol kibukkanó vízfelületet követtük és közben védett növényekben gyönyörködhettünk. Séta közben tőzegpáfrányokkal, békaliliommal, bugás sással, lápi csalánnal, villás sással ismerkedtünk meg. Meghallgattuk, hogyan énekel a nádirigó, miért fontos a skarlátbogár lapos testfelépítése, és hogy az elevenszülő gyík, mint fokozottan védett gyík miért kedveli ezt az élőhelyet. Miközben szemünkkel nyusztra vadásztunk, és kerestük a ritka vörös rókalepke röptét, az is kiderült, hogy a lápibagoly nem éjszakai madár, hanem lepke. Az izgalmas és információgazdag sétát a környék vadfajainak természetvédelmi megközelítéséből is megismerhettük, különösen az őz, vaddisznó és dúvadak közül a róka és aranysakál szemszögéből. A programot Gulyás András és kutyái zárták, ahol a vízivad vadászat fontos segítőivel ismerkedtünk meg. Bandi és kísérői lőtt vízivad utánkeresést imitáltak, és vadászkutyákkal tartottak előadást a gyerekek bevonásával. Láthattuk a vadászkutyák kiképzési eszközeit, apportírozást és lőtt vad visszahozását. A különös területen tartott programot egy rögtönzött vízivad terítékkel zártuk, és kürtszóval adtunk tiszteletünket a vadnak, majd a gyerekek kérésére több szignál is elhangzott. Közös kalandjaink egy igazi „vadászplatós” utazással zárult, ahol a szúnyogokat pusztító apró denevéreket figyeltük meg a pusztai homokbuckák tetejéről, miközben a nap nyugovóra tért. Visszatértünkre, bográcsban már elkészült a vadpörkölt, melyet „kenyértörlésig” jó étvággyal elfogyasztottunk. A napot a vadásznaplók kiosztásával, és az élménybeszámolók vázolásával zártuk.

Korán keltünk másnap, hogy az ablakból is jól látható hajnalban útra kelő középkorú lecsorgó rózsájú őzbakot, és az eperfa alatt kóborló „kissé szőrmentes, tábori nyelveb rühes” rókát közösen meglessük. A szerdai napot a madaraknak szenteltük. A délelőtt folyamán a ragadozó madarak képviseletében vándorsólyom, törpekuvik; az egzotikus madarak közül pedig egy ara- és egy Jákó- papagáj érkezett látogatóba hozzánk. Imre István jóvoltából testközelben ismerhettük meg a madarakat, akikről számtalan érdekességet tanulhattunk. A programot egy közös reptetéssel zártuk. A közös ebéd sem maradhatott el, miután vendégeinket megetettük sáskákkal, jóízűen elfogyasztottuk „a világ legfinomabb milánói spagettiját”, mert bizony volt olyan táborlakónk, aki indulásképpen úgy gondolta, a „gyermekszájhoz igazított” étlap miatt vesz részt a táborban. A délutánt a madarak másik oldalának megismerésével folytattuk, Péter Sándor madárpreparátor jelenléte és előadása mutatta meg az élményteli vadászatok maradandó trófeáit. Megtudhattuk milyen nehéz is „tollastól” kifordítani egy díszes ruhában elejtett „vadásszá avatást jelképező” fácánkakast, vagy éppen hogyan marad az agancs a koponyán, miközben a preparátor az őzbak fején dolgozik. Ízes „gondolatokkal” megismerhettük a régi mesterség újszerű anyagait, és egy díjnyertes szarka is a tábori naplók ékes említése lett. A grillen sütött friss ebédet egy „pisztolyhasználati” útmutató és egy közös vízipisztoly csata követett, melyet nagy fölénnyel a táborlakók nyertek a táborszervezőkkel szemben. A napot az Érmelléki Vadásztársaság jóvoltából fácántelep látogatással és őzhívással folytattuk. Megismerhettük a vadgazdálkodás, fácánnevelés alapszabályait, eszközeit és rendszerét. Naplemente előtt a nesz nélküli cserkelés, lesvadászat, távcsövezés, őzhívás gyakorlati oldalát ismerhettük meg, és a sikeres vadászat eredményeként egy gombnyársas bak került terítékre. A napraforgóval díszített terítéket a hagyományoknak megfelelően körül álltuk, majd óvatosan közösen helyeztük el a vadat, tisztelegtünk sebtörettel és utolsó falattal. A kalaplevétel és a kürtszó sem maradhatott el, és a gyerekek mély átéléssel búcsúztatták a nap élményeit. Közös „dézsázás” után biztosak lehettünk benne, hogy aznap mindenki megfelelően lemosta az út porát. Álomba szendergés előtt még vadásznaplóink lapjait az öröm írásos emlékei a hullajtott őzagancsok eredményes keresésének rajza töltötte ki.

Utolsó előtti napunk a vadászat fegyvereit tárta a kíváncsi tekintetek elé. A délelőttöt olimpiai zártirányzékú légpuska, nyílt irányzékú légpuska, és egy különleges infra puska társaságában töltöttük Pető László jóvoltából. A fegyverekkel, a biztonságos fegyverhasználattal és a gyakorlati lövészet mellett „az ember legyél, majd lehetsz bármi” gondolatmenettel is megismerkedtek a gyerekek. Az interaktív és élménydús délelőtt, terepi célba lövéssel, mozgásos feladatokkal, erősítő gyakorlatokkal és a pontszerzések után járó értékes ajándékokkal lett teljes. A frissensültek után a környék gyalogos felderítése következett, ahol a kaszálóréteken, homokpusztán számos ehető- és gyógynövényeivel ismerkedtünk meg. A mezei kakukkfű, lándzsás útifű, mezei sóska, apróbojtorján gyógyhatásait és ízleléssel ízét kóstolgatva fedeztük fel a különös homokhátas, „rókakotorékos” vidéket. Az Alföldi Kéktúra Kék-Kálló völgy útvonalat követve egy „harcias tehéncsorda” állta útunkat, de gyorsaságunkat és figyelmességünket felismerve inkább megtorpantak és kalandos túránk tovább folytatódott a közeli fenyvesbe. Itt megpihentünk és állati lábnyomokat követve szomjasan, de élményekkel gazdagon érkeztünk vissza a táborhelyünkre. A bejáratnál az idei év rovara, egy szintén szomjas kacsafarkú szender fogadott minket. A csütörtök délutánt Vágvölgyi Bence íjász társaságában töltöttük, aki az íjászat történetéről, az íjtípusokról, a nyílvesszőkről tartott magas fokú előadást, és közben kipróbálhattuk a vadászati eszköz eme igen értékes, és izgalmas eszközét. Terepi íjászkodásra is alkalma nyílt a kis vadászoknak, állati célpontokra lehetett célba és távolról lőni.
Az információban és gyakorlatban tartalmas napot, a nagy melegre való tekintettel egy közös, hűsítő dézsázással folytattuk. Nem maradhatott el a kreatív foglalkozás sem. Természetes, főleg együtt gyűjtögetett növényi részek és fa dekor anyagok felhasználásával egy „Egy a természettel” asztaldíszt alkottunk, melyet a tábor emléktárgyaként a táborozók otthonát dísziti.

Az utolsó éjszakát a dúvadaknak, vörös rókának, aranysakálnak és a napnyugta utáni vadászati lehetőségeknek szántuk. Előkészületben rókahívó sípok kerültek kiosztásra, majd esti vadászöltözékbe bújva elindultunk az ismeretlenbe. A tágas pusztán az éj leple alatt kísérő autóinkból kiszállva vártuk az aranysakálok üvöltését. Nem kis izgalommal telt meg a levegő, amikor meg is hallottuk. A hivatásos vadászok aranysakál hívóhangot játszottak le, és szinte körben hallottuk a toportyánok visító, üvöltő hangját. A gyerekek a sötét éjszakában felhangzó üvöltésektől és a vicces kedvünkben eljátszott vadásztréfától, miszerint „nem indul az autó”, igazán érezhető volt a vadászat izgalommal és remegéssel teli hangulata is. Nagy élményekkel és rókahívó sípok hangjával tértünk vissza a táborba, ahol vadásznaplóinkban újabb fejezet íródott. A jól megérdemelt vacsora után, rókahívással és lámpázással a legelőn folytattuk az éjszakai vadászatot. A bátor kisvadászok zseblámpával deríthették fel a legelőn lévő „előre kihelyezett” plüssállatok rejtekhelyét. Minden gyermek vadászais viselkedést tanúsított, hiszen egy „elejtett-megtalált” állatka után, a terítékre helyezett plüssöknek adtuk meg a tiszteletet, és
közösen mondtunk köszönetet a közös és eredményes vadászatnak.

Pénteki, utolsó napunk korai közös reggelivel és a héten tanúsított kimagasló teljesítmények jutalmazásával kezdődött. Minden kisvadász „Őz Egon” vadászpólót kapott
ajándékba, a tábor során tanúsított egy-egy jellemvonásáért. Így az egységet, és közös hivatástudatot sugalló „egyenruhában” kezdődhetett a várva-várt dúvadazási és csapdabemutatási program. Bajnok Zsolt Debrecenben élő vadászapuka segítségével gyermekbarát szemlélettel, élménypedagógiai elemekkel mutatta be a szakszerű csapdázási
lehetőségeket, eszközöket és közben kipróbálási lehetőséget is adott. E mellett a vadászat egyéb eszközeivel és a vadászkalap kifejező értékével is megismerkedhettünk. Profi fotósaink Bajnok Dorka „az illanó pillanatok őrzője” kattintásaival, és Szűcs-Papp Dóra közeli-érzelemgazdag fotóikkal tették emlékezetesebbé a tábort. A délelőttöt a közös élmények feldogozásával, a szülőkkel való finom ebéd elfogyasztásával és a tábori ajándékok kiosztásával zártuk. Minden ifjonc vadász egy „kis gurulós bőrönddel” távozott, tele emlékekkel, tábori vadásznaplóval, hullajtott őzaganccsal, hívósípokkal, VKE ajándékcsomaggal, és Juhász János jóvoltából, – aki a tábori újrahasznosított és környezetbarát papírfelhasználást támogatta – LUCART ajándékcsomaggal távozott.

Hálás szívvel köszönjük a lehetőséget, a támogatást, a közreműködést, a sok pozitív visszajelzést, gyermeki –szülői- és szakmai elismerést! Az Őz Egon és barátai magas színvonalú szaktábor, bízunk a jövőbeni folytatásban és a vadász ifjúságnevelés ezen irányú fejlődésében. Gondolatban tervezzük a „Szarvas Menyhért” hegyen-völgyön őszi vadásztábort, a szarvasbőgés lélekrengető erdeibe.

Vadászbaráti üdvözlettel és tisztelettel a Hajdú-Bihar Megyei Diana Vadászhölgy Klub
képviseletében a táborszervezők és megvalósítók:

Farkas Andrea – szállásadó
Juhászné Évi – szervező
Pataki Angéla – pedagógus
Varga Edit – okleveles természetpedagógus

Forrás: Vadászati Kultúra