A nádi farkast Arany János illette a toportyánféreg névvel, amikor híres eposzában Toldi Miklós élet-halál harcot vívott egy ilyen ragadozóval.

Napjainkban aranysakálként emlegetik ezt a kutyafélék családjába tartozó állatot, amely a XX. század közepén élőhelyeinek visszaszorulása és az irtás miatt szinte egész Európából kipusztult. Most viszont él és virul, szaporodik. Szabályozni kellene az állományt, írja összefoglalójában az index.hu.
Akár 25-40 ezer példány is élhet belőlük itthon, és sokfelé – például Somogyban – óriási károkat okoznak.

A csapdákat legtöbbször elkerüli. Ha a család valamelyik tagja pórul jár, a többiek hosszú időre megjegyzik, hogy mi történt elvesztett társukkal.
A nádi farkast a tudomány Magyarországon őshonos fajként említi. Igaz, a múlt század közepén kipusztult, de a nyolcvanas évek elején a Balkán felől újból teret kezdett hódítani.

A mintegy negyven évvel ezelőtti megjelenését követően aztán az állomány ugrásszerűen növekedni kezdett. Szakértők szerint nem alaptalan azt feltételezni, hogy napjainkban akár 25-40 ezer példány is élhet országunkban, miközben nyugat és észak felé haladva lassan egész Európát meghódítja.

z aranysakál intenzív terjedését a faj tulajdonságai magyarázzák, ugyanis egy 11–15 kilogramm tömegű ragadozóról van szó, amely kétszer akkora, mint egy róka.
Fennmaradását a táplálékok iránti igénytelenségének és az átlagosan hét-nyolc kölykös szaporulatának köszönheti, ráadásul természetes ellensége sincs magyarországon.

Vagyis beavatkozásra van szükség, szabályozni kell az állományát.

Forrás: Berek