2022. február 19-án aranysakálhajtást szerveztek Pirtón. A dél-alföldi település Bács-Kiskun megye kiskunhalasi járásában helyezkedik el, körülbelül azonos távolságra Soltvadkerttől és Kiskunhalastól.

A település már az Árpád-korban is lakott volt, majd a kunok szállásterülete a 13. században, később az oszmán birodalom hódoltsági területévé vált, egészen a Karlócai béke megkötéséig (1699).

Pirtón, a Patkó-tó Vadásztársaság szervezte meg az idei év utolsó aranysakálhajtását. Számos jóbarát érkezett Bócsáról, Izsákról, Kiskőrösről, Tázlárról, Soltvadkertről, Sárbogárdról, Kecskemétről, Szegedről és még Németországból is. A terület nagyvadas és megközelítőleg 5700 hektáron gazdálkodnak. Éves szinten 20 őzbakot, négy dámbikát, 13 gímbikát és megközelítőleg 70 vaddisznó hoznak terítékre. A területen eddig az afrikai sertéspestis nem ütötte fel a fejét.

Döntően homoktalajok dominálnak és egyes helyeken kisebb-nagyobb homokbuckák is feltűnnek. Természetes vízforrásuk nincs, ám a 70%-os erdősültség már országos viszonylatban is jelentős. Az erdőt alkotó fafajok közül itt a szürkenyár és a feketefenyő jellemző.

A reggeli eligazítást Rákóczi Béla elnök és Zöldág János szakmai irányító tartotta meg.


A leálló vadászoknak mindig a legnagyobb csendben kell várakozniuk, egymással maximum kézjelekkel kommunikálhatnak – hívta fel a helyi-, és a vendégvadászok figyelmét Zöldág János. Ugyanis az aranysakálhajtások sikeressége főleg a leálló vadászokon múlik. A legkisebb zaj miatt az aranysakál sokszor irányt változtat, megáll, oldalirányba vagy visszafelé törhet ki.

Az eligazítást után a területileg illetékes rendőrségkapitányság munkatársai rutinellenőrzést tartottak. A Bács-Kiskun megyei rendőrök ellenőrizték a fegyvertartási engedélyeket, a vadászjegyeket és alkoholszondás ellenőrzést is végeztek.

Szélcsendes, kora tavaszt idéző szombati délelőtt várta a vadászokat. Hasonlóan az eddigi dúvadhajtásokhoz, most is három hajtást terveztek. Pirtón, az aranysakálhajtások megszervezése egyedi, mivel három leálló sor helyezkedik el egymástól 500 méter távolságra. Éppen ezért, a hajtások viszonylag hosszúak. A vonalhajtás két szárnyát helyi vadászok vezették. A hajtások közepén Zöldág János rádióval koordinálta a hajtók tevékenységét.

A hajtósorban lévő vadászok igen változatos helyeket jártak be. A fenyvesekben számos vaddisznótúrást fedeztek fel, néhol sűrű, galagonyás, ruhaszaggató bokrosokon küzdötték át magukat. A Duna-Tisza köze, a Kiskunság a legszárazabb vidéke hazánk, amelyen csak pár fafaj és némi, gyér lágyszárú képes megélni. A vadállomány érdekében a területen így több napelemmel működő fúrt kutat üzemeltetnek. A kutak nélkül a nagyvadállomány ugyanis elhagyná a területet, mivel természetes vízfolyás vagy tó nincs a vadásztársaság területén. Zöldág János szakmai irányító minden hajtásban tájékoztatta a hajtósort a leállók helyzetéről. Amikor elhaladt a hajtósor, a leállók a hajtott oldalba álltak át, mivel takarás nélkül nincs esély a visszatörő aranysakál elejtésére.

Alig indultunk el és éppen csak féltávon jártunk, amikor már hallani lehetett, hogy megszólaltak a puskák. A 12 és hármas körzet hajtásában friss aranysakál nyomokat is találtak a homokban. Aztán a Krupinca tanya és a Kocsma dülő találkozásánál ért véget az első hajtás.

Szervánszky László, egy soltvadkerti vendégvadász, aki szakmáját tekintve ismert cukrász, hozta terítékre az aznapi egyetlen egy sakált, de ezt akkor persze még nem sejtettük. Az első hajtásban meglépett két aranysakál és egy vörösróka, illetve több szajkó is sikeresen kibújt a hajtásból. A hajtások első felében kifejezetten jó volt az idő. A reggelit követően, a második hajtásban a 35-ös és 15-ös körzet átvizsgálása következett. Egyesek cseréltek, mások továbbra is hajtók között maradtak. A lelkesedés továbbra szemmel láthatóan nagy volt.

Gímbikák fordultak neki a hajtósornak és törtek át rajta. A bócsai vadászok szerint ilyenkor jobb meg se mozdulni, ki kell várni azokat a másodperceket – segítve menekülésêben a riadt vadat.

Hatalmas élmény volt látni ezeket a bikákat, amint kettő-négy méterre ugrottak el a hajtók mellett. A második hajtásban azonban senki nem látott se aranysakált, de még nyomokat sem találtak. A második hajtás végén azonban megfordult a szél és a meteorológusok által beígért hidegfront előszele megérkezett Pirtóra. A csendes idő hirtelen kavargó, örvénylő szélbe csapott át, ami inkább az aranysakálokat segítette. A harmadik hajtásban, a hajtás közepén újból gímszarvasok tűntek fel. A legutolsó tehén a rendkívül sűrű bokros, galagonyás fedett területen elmérte az egyik ugrását, és fejjel egy sűrű bokorba ugrott.

Rákóczi Béla elnök az utolsó hajtásban mesélte el, hogy tavaly választották be a megyei vadászkamarába, illetve országosan is képviseli majd a helyi vadászközösségeket. A vadásztársaságoknak nagy szüksége lenne olyan pályázati forrásokra, amelyekből eszközöket tudnának vásárolni, hogy a vadföldeket önerőből megművelhessék.

Pirtón, 12 hektáron művelnek vadföldeket és szükségük lenne különböző eszközökre is. Nagyon száraz, arid vidéken élnek a pirtóiak és gazdálkodásukra az extenzív művelés jellemző.

A harmadik és egyben utolsó hajtásban páran láttak aranysakált, de lövéshez senki nem jutott. Valamit megérezhettek – mondta Zöldág János a csepergő esőben az autók felé sétáló vendégeknek.

Az aranysakál körülbelül 15 éve jelent meg a területen, egyik pillanatról a másikra bukkant fel és vetette meg a lábát. Nyúlsírásra Pirtón már nem a vörös róka ugrik be elsőre, hanem az aranysakál. 15 éve még meglepő élmény volt , mert addig ezt a fajt nem látták, nem ismerték. Jelenlétük mára szinte mindennapossá vált. Számuk sajnos folyamatosan nő itt a Kiskunságban is.

A dúvad apasztás során a hajtások megszervezése és megtartása egyre jobban felértékelődik. Az aranysakál sokat mozog a területen, kifejezetten zavarja az őzet, de a többi nagyvadfajt is. Kártétele azonban az őz esetében jelentkezett drasztikusan, mivel a állománya jelentősen csökkent. Hasonló tendencia mutatkozik azonban a dámszarvasnál is. Az aranysakál folyamatosan vándorol a területen. Egyszer csöndes az erdő, máskor falkák vonyításától hangos az éjszaka. A helyi törzsállomány becslés alapján vélhetően 40 darab lehet.


Éves szinten lőfegyverrel és csapdázással 20-25 egyedet képesek terítékre hozni a helyi vadászok. A faj alkalmazkodóképessége rendkívüli és időnként a falutól pár száz méterre is felbukkan. A eddigi tapasztalatok alapján a helyi vadászok úgy vélik, hogy az aranysakálok továbbállnak, ha nem tökéletesek a környezeti feltételek, így hullámzó a megjelenésük.

Ennek az újonnan visszatelepült ragadozónak a szerepét jó pár évvel ezelőtt sokan lebecsülték. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vadon élő állatok védelme érdekében, módszeresen apasztani kell az állományát – összegezte tapasztalatait Zöldág János.

További képek itt!

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Gergely

Forrás: Agrojager