A szarvasagancs gyűjtése lopásnak minősül, ha pedig napi szinten sokan, csatárláncban járják az erdőt, az komoly szenvedést okoz az állatoknak.

Arról nem is beszélve, mennyire veszélyt jelent a közutakra űzött vad, az akár több száz egyedet számláló szarvasrudlik.
Nagyjából egy hónap van még hátra, és a Magyarországon élő gím- és dámszarvas bikák mind elhullajtják az agancsaikat. Érzékeny időszak ez a tél megpróbáltatásaitól amúgy is legyengült vad számára: az agancsgyűjtők „szervezett” akciói az állatok pusztulásához és balesetekhez vezethetnek.
A Pilisi Parkerdő közleménye nyomatékosan felhívja a figyelmét, hogy a levetett agancsok gyűjtése tilos, ráadásul az ilyen tevékenység állatkínzásba fordulhat, a miértekről dr. Csépányi Pétert, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettesét kérdeztük.

Nem tudjuk, miért cserélgetik
Számos állat rendelkezik szarvval, aganccsal, tülökkel, agyarral azért, hogy megvédje magát, imponáljon az ellenkező nemnek, illetve megvívjon a szaporodás jogáért fajtársaival. Ezek a „fegyverek” állandóak, és rendszerint az egyed élete végéig folyamatosan növekednek, egyedül a szarvasfélék agancsa az, ami évről évre teljesen megújul.

Az agancs elhullajtása és újranövesztése a szarvasfélék érdekes és különleges tulajdonsága. Aktívan kutatott terület, de még mindig nem tudjuk megmondani, biológiailag miért alakult ez így – mondja a 24.hu-nak Csépányi Péter.

Egyértelműen fegyverként szolgál a párosodási időszakban a konkurens bikák ellen, sőt sokszor magát a harcot segít elkerülni. Az agancs mérete ugyanis jelzésértékkel bír viselője fizikai adottságait illetően, így a kisebb bika már a látvány hatására visszaléphet.

A természet csodája
Ha egy éves ciklust nézünk, Magyarországon a bikák február környékén kezdik elhullatni fejdíszüket, a folyamat március második feléig, de legkésőbb április elejéig tart. Érdekes módon az idősebb, jobb kondícióban lévő egyedek előbb kezdik az agancshullajtást. Ahogy a régi leesik, azon nyomban megindul az agancsképződés, nincs nyugalmi helyzet. A rendkívül intenzív szövetgyarapodás átlagosan 120 napot vesz igénybe, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár napi egy centiméter vagy annál több is lehet a növekedés.

Kilókban kifejezhető csontszerű anyagról beszélünk, nyilvánvalóan rengeteg energiát, ásványi és egyéb tápanyagot emészt fel. Annyira hirtelen és gyors, hogy a szarvasbika táplálékán túl saját csontrendszeréből kénytelen átcsoportosítani a megfelelő elemeket, majd ezeket a későbbiekben apránként „visszapótolni”.
A növekedés június közepén leáll, de az agancs használatba csak a szeptemberben kezdődő bőgés során kerül. Érdekes egyébként, hogy délről északra haladva még hazánk szűk földrajzi keretei közt is jelentős eltérést mutat a szarvasok násza: Gemencen például már augusztus végén megkezdődik, míg mondjuk Aggteleken csak szeptember közepén. Az új agancs minden évben nehezebb és több ág jelenik meg rajta, a legimpozánsabb fejdíszeket a 10-12 év körüli állatok viselik.
Ez a bikák fénykora, az agancsfejlődés is ekkor kulminál. Egyedenként persze jelentős eltérések is adódhatnak, de nagyjából a 14. életévtől kezdve az állat már fizikailag hanyatlik, az agancs is kisebb, csököttebb.

Lopásnak minősül
Jelenleg tehát nagy eséllyel találhatunk hullajtott agancsot bármely szarvasok járta területen, ám ezeket hazavinni lopásnak minősül. Egyrészt azért, mert – akárcsak a vad – ez is az állam tulajdona, a vadászati törvény szerint a vadászatra jogosult (például vadásztársaság, üzemi vadászterületeken az erdő- vagy mezőgazdálkodó) rendelkezik vele.

Értékes információkkal szolgál az állomány létszámáról, koráról, kondíciójáról, területhasználatától, és pénzben is kifejezhető értékkel bír: számos eszköz vagy műalkotás készíthető szarvasagancsból a késnyéltől a gombokon és csilláron át akár a fotelig, ülőgarnitúráig.
Ráadásul a legtöbb egyedileg azonosítható, szerencsés esetben adott bika „életútját” visszakövethetjük elhullajtott agancsai alapján. Sőt, a korábbi agancsok az esetleges trófea értékét is növelik.

Állatkínzás és balesetek
Nyilvánvalóan nem jelentene tragédiát, ha néhány kiránduló ebben az időszakban szarvassal találkozik az erdőkben. A baj azzal van, hogy mivel az agancs értéket képvisel, egész társaságok szakosodnak átmenetileg agancsgyűjtésre. És nem bízzák a véletlenre. Csatárláncot alkotva fésülik át az erdőt, űzik, hajtják a vadat. A napi szintű zavarás februártól áprilisig hatalmas károkat okoz az erdőben, nem hagyja pihenni a vadat, amely a tél végére amúgy is energiatartalékai végén jár – így végződhet a látszólag ártalmatlan agancsgyűjtés szervezett keretek között állatkínzássá.

Arról nem is beszélve, hogy az űzött vad megzavarodik, kiszalad az útra, illetve felborul az életritmusa, és éjszaka helyett a nagy forgalmú nappali órákban vált át a közutakon. A videókon látható, akár több százas szarvasrudlik is sokszor az illegális agancsgyűjtő bandák zavarása miatt gyűlnek össze és lendülnek mozgásba.

Forrás: 24