Természetes ragadozók nélkül a szarvaspopulációk robbanásszerűen megnövekedtek az elmúlt évtizedekben, veszélyeztetve a helyi ökoszisztémákat. Szóval miért nem telepítjük vissza ezeket a ragadozókat, hogy természetes úton kordában tartsák a szarvasokat? Ezt a kérdést maroknyi ember tette fel a nyilvános hozzászólások időszakában a fehérfarkú szarvasok vadászaton való gyérítésére irányuló tervről D.C. és Maryland egyes nemzeti parkjaiban. „Van valami mód arra, hogy ragadozókat, például farkasokat vagy prérifarkasokat telepítsenek a D.C. parkjaiba?” – kérdezte az egyik hozzászóló. – Szabályoznák a túlzott szarvaspopulációt. Egy másik hozzászóló azt javasolta, hogy az NPS „tanulmányozza a szarvaspopuláció csökkentésének hatásait egy történelmileg őshonos csúcsragadozó, azaz a szürke farkas visszatelepítésével”.
A szarvasok fenyegetik az erdőfelújítást
Az NPS szerint a D.C. régió erdei négyzetmérföldenként nagyjából 20 szarvast képesek eltartani. De egyes helyi parkokban a tisztviselők becslése szerint tízszer annyi szarvas él. „Itt valóban rendkívül magas” – mondja Sean McGinty, az NPS szóvivője. „Nem invazív erdei növényzetet és facsemetéket esznek. Valójában befolyásolják az erdőregenerációt, ami itt zajlik a marylandi és DC-parkunkban.” Az NPS szerint a szarvasselejtezésre szánt parkok mindössze 6%-ában növekszik jelenleg elegendő őshonos növény az erdei ökoszisztémák fenntartásához. A szarvasok sajnos nem kedvelik az invazív füvet és vadszőlőt, amelyek sok parkban elterjedtek.
Az NPS 2013 óta végez szarvasselejtezést a Rock Creek Parkban. Az NPS szerint az őshonos növények csíraszáma csaknem megháromszorozódott, mióta ott megkezdődött a szarvasgyérítés. Annyira sikeres volt, hogy az ügynökség ki akarja terjeszteni a programot a National Capital Parks-East területére, beleértve az Anacostia Parkot, a Kenilworth Parkot és az Aquatic Gardens-t, és sok mást. A szarvas kilövése mindig ellenkezést vált ki, különösen az állatjogi csoportok részéről, amelyek ehelyett a szarvaspopuláció ritkításának nem halálos módszereit szorgalmazzák, mint például a fogamzásgátlás vagy a termékenység szabályozása. A Rock Creek Parkban tiltakozások és per késleltette a szarvasgyérítést. Míg a farkasok, a prérifarkasok és a medvék minden bizonnyal halálos megoldást jelentenek, egyesek azon töprengtek, vajon ezek a ragadozók természetesebb módszert jelenthetnek-e a helyi ökoszisztémák egyensúlyának helyreállítására.
A farkasok „katasztrofálisak” lennének a D.C. Parks látogatói számára
Erre a javaslatra adott hivatalos válaszában az NPS megjegyzi, hogy a fekete medvék és a prérifarkasok visszatértek Marylandbe, és a prérifarkasok már jelen vannak a körzetben. Az ügynökség szerint azonban ezek az állatok nem jelentenek megoldást a szarvasok túlszaporodására: „Mindkét ragadozó kihasználja az olyan sérülékeny szarvasokat, mint a borjak vagy a beteg egyedek, és nem bizonyították állandó képességüket a szarvaspopulációk ellenőrzésére.” Valójában, miközben a prérifarkaspopulációk az elmúlt két évtizedben kiterjesztették elterjedési területüket és méretüket, a szarvaspopulációk tovább növekedtek ugyanezen a területeken, mondja az NPS. A farkasok viszont hatékonyan tartják kordában a szarvaspopulációkat. De lenne néhány… mondjuk úgy… probléma… a farkasok visszatelepítésével az ország fővárosának régiójába (DC – a szerk.) – jegyzi meg az NPS. Először is, egy farkasfalkának sok helyre van szüksége – nagyjából 30 négyzetmérföldnyi élőhelyre. Összehasonlításképpen a Rock Creek Park, a kerület legnagyobb területe mindössze 2,7 négyzetmérföld, míg a teljes Columbia kerület mindössze 68 négyzetmérföld. Másodszor, a DC terület városi és külvárosi jellege miatt a farkasok újratelepítése nem praktikus, „tekintettel a lakosokra gyakorolt ??lehetséges káros hatásokra” – jegyzi meg az NPS a szövetségi bürokraták száraz nyelvezetén, „különösen a gyerekekre és a háziállatokra”. McGinty egy kicsit közvetlenebb: „Ha például fekete medvéket vagy szürke farkasokat engednénk be az Anacostia Parkba, az katasztrofális lehet látogatóink, szomszédaink és helyi lakosaink számára” – mondja.
A farkasok egy kicsit távolabb is fejlődhetnének a városon kívül
Még ha megpróbálnánk is betelepíteni egy farkasfalkát a kerület közepén, valószínűleg nem maradnának ott. „Ezek a távolsági szórók” – mondja Collette Adkins, a Biológiai Sokféleség nonprofit központjának húsevő-védelmi igazgatója – „útnak indulnának, és találnának egy helyet, ahol nagyobb nyugalmat érezhetnek.” Amúgy Adkins szerint ha egy csúcsragadozó visszatelepítésén gondolkodunk, akkor a szürke farkas rossz ötlet. Elmondása szerint a vörös farkas, a Canis rufus, az ország ezen részén őshonos, a texasi öböl partjától a New York állambeli Long Islandig terjedő elterjedési területtel. A vörös farkasokat az emberek majdnem kiirtották, és még mindig a kihalás szélén állnak. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata szerint az állatok közül mindössze 15-17 egyed él vadon, és 241-en élnek fogságban egy észak-karolinai menhelyen. Adkins 2019-ben írt egy jelentést, amely a vörös farkas széles körű visszatelepítése mellett érvelt a történelmi elterjedési területén, és Virginia és Nyugat-Virginia hegyeit az állatok visszahozásának „elsődleges régiójaként” jelölte meg.
Adkins szerint néhány órás autóútra D.C.-től nagy potenciállal rendelkező farkasélőhelyek találhatók a Shenandoah Nemzeti Parkban, a Monongahela Nemzeti Erdőben, a Washingtoni Nemzeti Erdőben és a Jefferson Nemzeti Erdőben. „Ezek a helyek ideális élőhelyet kínálnak a vörös farkasoknak, de teljesen hiányzik belőlük ez a csúcsragadozó, mert az emberek kiirtották őket” – mondja. Amikor az emberek az Egyesült Államok nagy részében eltűnt farkasokra vadásztak, az ökoszisztémákat sodort ki az élőhelyükről. Adkins szerint a ragadozók biztonságos visszahozására szolgáló helyek megtalálása segít helyreállítani ezeket a környezeteket. „Vannak hullámzási effektusok, amikor a csúcsragadozót lassan, de biztosan visszatelepítjük, az egész ökoszisztéma átalakul, és visszaáll a legjobban működőképes állapotba” – mondja Adkins. És azt mondja, a farkasok általában elkerülik az embereket, és nem jelentenek veszélyt a kirándulókra vagy másokra, akik élvezik a vidéket. „A farkasok hihetetlenül félnek az emberektől” – mondja Adkins. "Ez csak egy olyan dolog lenne, amit igazán izgalmas lenne látni az emberek számára."
Természetesen a ragadozók visszatelepítése ellentmondásos, talán még inkább, mint a szarvasok selejtezése. A szürke farkasokat az 1990-es években telepítették vissza a Yellowstone Nemzeti Parkba, és ezzel több évtizedes csatát indítottak el a nyugati állatokért. Sok állattenyésztő és vidéki lakos nem fogadja szívesen a farkasokat, mondván, hogy állatokat és háziállatokat ölnek meg.
Nyissa meg a "városi szarvasvadászati ??szezont"
Nem a csúcsragadozók újratelepítése volt az egyetlen kreatív megoldás, amelyet a kommentelők felajánlottak a szarvasok túlszaporodásának kezelésére a D.C. és a Maryland parkokban. Egy maroknyi ember javasolta a szarvasvadászat megnyitását a nagyközönség számára. (A szarvas selejtezését jellemzően képzett és minősített lövészek – akár az NPS személyzete, alvállalkozók vagy önkéntesek – végzik, nagyon ellenőrzött körülmények között.) „A szarvasgazdálkodási tervhez szarvasvadászatot javaslok” – írta egy kommentelő. „Magától értetődő, hogy más vadászokkal szembeni erőszak nem megengedett” – magyarázta a személy. A kommentelő szerint a nyilvános vadászat során az emberek ellen elkövetett erőszak „gyors kiutasítást eredményezne a kijelölt csapatokon keresztül, és szükség esetén a bűnüldöző szervek bevonásával”. Mindenesetre készenlétben lenne a katasztrófaelhárítási személyzet is, és minden résztvevő aláírna egy nyilatkozatot, mentesítve a kormányt minden felelősség alól (felszerelés elvesztése, sérülés, halál). Egy másik hozzászóló úgy vélekedett, hogy a kormánynak „engedélyeznie kell az íjvadászoknak nagyobb hozzáférést a külvárosi és városi parkokhoz, különben ezt a problémát soha nem fogják megoldani”. Míg a felfegyverzett civilek jelenlétének engedélyezése a városi parkokban a vadon élő állatok vadászatára, nyilvánvaló logisztikai és biztonsági problémákat vet fel, az NPS arra reagált, hogy megjegyezte, hogy a Kongresszus nem engedélyezte a vadászatot a nemzeti parkokban.
Helyezze át a szarvast „Maryland és Virginia felső hegyvidéki területeire”
Mások, akik szintén a szakmán kívül gondolkodtak, azt kérdezték, miért nem helyezik át a felesleges szarvast máshová? Valami szép helyre, ahol több szarvas élhet? Az egyik hozzászóló szerint az NPS „olyan gyógyszerrel etethetné a szarvast, amely elaltatja őket, így fel lehet őket venni és el lehet vinni Maryland és Virginia felső hegyvidéki területeire”. Sajnos az NPS két akadályt jelzett e terv előtt. Először is, senkinek nincs szüksége több szarvasra. „Tekintettel arra, hogy Marylandben és az Egyesült Államok nagy részében rengeteg a szarvas, egy ilyen program kedvezményezettjei nagyon korlátozottak lennének” – mondja az NPS. Ezenkívül a vadon élő állatok befogása és áthelyezése traumatikus és veszélyes az állatokra nézve. Az NPS arra hivatkozik, hogy a kutatás szerint az áthelyezett szarvasok 50-85%-a elpusztulhat egy éven belül. Bár ez a magas halálozási arány csökkentené a szarvaspopulációt, nem feltétlenül lenne humánusabb, mint a szarvasok közvetlen megölése.
„Innovatív ötletek, nem ugyanaz a régi szemlélet”
A szövetségi kormány valószínűleg soha nem fogja jóváhagyni a városi vadászati ??igényeket, a farkasok szabadon engedését vagy a szarvasok áttelepítési programjait D.C.-ben. Az állatjogi aktivisták szerint azonban van néhány komoly, biztonságosabb alternatíva, amelyek csökkenthetik a szarvaspopulációt anélkül, hogy több száz állatot le kellene ölni. „Nem halálos módszereket kellene találni” – írta egy kommentelő. "A közvélemény innovatív ötleteket akar, nem ugyanazt a régi szemléletet." Az NPS összesen 175 választ kapott a szarvasgazdálkodási tervvel kapcsolatban a nyár folyamán a nyilvános véleményezési időszakban. A hozzászólások közül a legnagyobb kategória, 37%-a azok voltak, akik a szarvaspopuláció csökkentésének nem halálos módszerei mellett érveltek. Az Egyesült Államok Humán Társasága megjegyzéseket terjesztett elő, amelyekben azzal érvelt, hogy az NPS nem vette teljes mértékben figyelembe a vadon élő állatok termékenységének szabályozására vonatkozó jelenlegi és újonnan készülő kutatásokat, vagy olyan kezelési technikákat, mint az újulat bekerítése. Az NPS válaszában elvetette ezeket az elképzeléseket, mondván, hogy jelenleg nincs a piacon olyan termékenység-szabályozó szer, amely képes lenne elérni a szarvaspopuláció-csökkentési céljait. Az ügynökség megígérte, hogy „időszakonként felülvizsgálja a folyamatban lévő reproduktív kontroll kutatások állapotát”. Az újulat védelme az éhes szarvasoktól több száz hektáros parkban szintén nem reális, mondja az NPS.
„A parkon belüli nagy erdőterületek bekerítése nem kivitelezhető, jelentős személyzeti bővítést és karbantartást igényel.” Az NPS azt tervezi, hogy folytatja a szarvasgyérítést D.C.-ben és Marylandben, bár még nem tűztek ki dátumot. A szarvas vadászatára általában a téli hónapokban kerül sor, amikor a parkok látogatottsága a legalacsonyabb. Egy nemrégiben közzétett jelentésben az ügynökség nem talált jelentős hatást a szarvasgazdálkodási tervre – ez az utolsó lépés a jóváhagyásban.
Forrás: ForestPress
