Húsz évvel ezelőtt még úgy látszott, óhatatlanul kipusztul.

A spanyolországi tenyészprogram és emberkerülő életmódja azonban megmentette: az ibériai hiúz köszöni, egyre jobban van.
2002-ben az Ibériai-félszigeten a kurta farkú, arany szemű hiúz állománya már száznál is kevesebb egyedet számlált. Ma viszont már tízszer több van ibériai hiúzból, ezeregyszáz settenkedhet belőlük Spanyolország és Portugália mediterrán bozótosaiban.
Az örvendetes fordulat több tényezőnek tudható be. Egyrészt sikerült a hiúzt fogságban tenyészteni, másrészt a fajt természeti kinccsé minősítették, harmadrészt kiderült, hogy a hiúz igazi túlélőművész, képességeivel még oltalmazóit is meg tudta lepni.
Amikor az Európai Bizottság LIFE programjában húsz szervezet összefogott megmentésére, az ibériai hiúz már majdhogynem kipusztult. Legfőbb prédáját, az üregi nyulat ugyanis gyakorlatilag kiirtotta a kíméletlen vadászat és egy gyilkos vírusfertőzés.

Szerencsére az ibériai hiúz fogságban is gyorsan szaporodik, és a rácsok mögött született, nagy gonddal kiválasztott spanyolországi és portugáliai vidékekre kitelepített egyedek legtöbbje sikerrel telepedett meg új élőhelyén, hasított ki magának vadászterületet. Az Andalúziában, a Sierra de Andújar Nemzeti Park peremén szabadon engedett hiúzok azt is hamar megtanulták, hogyan éljenek jószerével észrevétlenül az ember tőszomszédságában, olajfaültetvények és autóutak közvetlen közelében. Megesett például, hogy egy anyahiúz olyan háznál kölykedzett le, ahol éppen buli volt, zajos dínomdánom. Ez a döbbenetes alkalmazkodóképesség is segítette az ibériai hiúz egyedszámának növekedését, olyannyira, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2015-ben kritikusan veszélyeztetettről veszélyeztetettre mérsékelhette a faj besorolását.

Forrás: 24