Egy ködös, esős novemberi napon vadászok gyülekeznek Kecskeméten, a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis előtt. Cél, a kifutópálya körül elterülő gyepterületen felszaporodott mezei nyúl állomány minél nagyobb számban történő befogása, hiszen a repülés biztonságát semmilyen vadfaj nem veszélyeztetheti.

De hogyan is került ide a mezei nyúl? A korábbi időszakban a repülőteret körülvevő kerítés nem nyújtott teljes védelmet a környező vadászterületről behúzódó vadfajok ellen, így néha még őz is előfordult itt. Mintegy három éve építették meg a stabil beton alappal ellátott erős új kerítést, ami izolálta a benti populációt a vadászterületen élőktől.

Ha az időben visszatekintünk kicsit, nem túl régen még teli volt a szaksajtó a mezei nyulat elsirató cikkekkel, megkongatták a vészharangot a vadfaj felett. Amikor a tájegységi fővadászi állomány megkezdte munkáját, sok területen valóban siralmas volt a helyzet. Volt olyan nyugdíjas elnök, akinek kedvenc mondása volt, hogy „élőhely fejlesztésre nincs lehetőségünk, mert nem a miénk a föld, a dúvad ellen pedig tehetetlenek vagyunk, mert nem lehet mérgezni.” Ilyen feltételek mellett kezdtünk előadásokat tartani, szakmai utakat szervezni a vadászatra jogosultak részére, próbáltuk elültetni a magját egy magasabb szintű mezei nyúl gazdálkodásnak. Ez a szaktanácsadási munka tökéletesen egybevágott az OMVK által nyújtott OVAL támogatási rendszerrel, így mára kézzel fogható eredménye van. Mezei nyúl állományunk örvendetesen gyarapodik, ugyanakkor nagy kérdés, hogy optimális feltételek mellett mire is lenne képes a faj a mai viszonyok között?

Vajon nevezhetjük-e a repülőtéri izolált területet a szomszédos vadászterület referencia területének? A repülőtér teljes területe mintegy 400 hektár, aminek körülbelül a fele beépített. A beépítetlen terület nagy része rendszeresen kaszált gyep, ami teljesen vegyszermentes. A ragadozó kontroll teljes körűnek nevezhető, hiszen a repülőterek térségében a madarak riasztása általános, míg a rókát és a sakált a kerítés tartja távol. Nyár elején már végeztünk itt egy nyúlbefogást, ekkor 24 példánnyal csökkentettük az állományt. A novemberi befogás előtt hőkamerával végzett vadszámlálás során 100 nyulat számolt a helyi vadásztársaság, ami mintegy 50 példány/100 hektár állománysűrűségnek felelt meg. A repülőteret körülvevő Kecskeméti Városi Vadásztársaság területén a mezei nyúl állomány sűrűsége töredéke a reptérinek, annak ellenére, hogy a 306-os tájegység egyik legintenzívebb ragadozó gyérítését végző társaságáról van szó. Érdekes módon a 306. számú Kiskunsági tájegységben van még egy referencia terület, ami tökéletesen igazolja a repülőtéren megfigyelteket. A Mercedes gyár 440 hektáros területén szintén található mezei nyúl populáció, ami viszont a tesztpályán okoz érzékeny károkat. Az üzem körül gazdálkodó Kunsági Gazdák Vadásztársaság három alkalommal végzett nyúlbefogást a gyár területén, ami még látványosabb eredménnyel járt. Mivel a gyár területének nagy része beépített, így a mezei nyúl élőhelyének alkalmas felület csak mintegy 50 hektár. Ez az 50 hektár viszont rendszeresen öntözött, kemikália és ragadozó mentes pázsit. A három befogás eredménye először 60, majd 50, végül 40 példány mezei nyúl. A számok magukért beszélnek, és a gyárat körülvevő vadászterület állománysűrűsége, dacára a folyamatosan végzett ragadozó gyérítésnek, itt is nagyságrendekkel kisebb a gyárban lévőnél. Hiába az intenzív emberi jelenlét és zavarás, a kemikália és ragadozómentes élőhelyen robbanásszerű állománynövekedésre lehet számítani. Magyarázat az állománysűrűség ilyen mértékű különbségére, és egyben nagy kihívás is a jogosultak számára, hogy mára a 306-os tájegység legnagyobb ragadozó kibocsájtójává vált Kecskemét részben erdősült, tanyás jellegű peremterülete. Ezen kívül a két vadászterületen általános az intenzív mezőgazdasági technológia alkalmazása is. A két véglet egymás tőszomszédságában található, drasztikusan különböző mezei nyúl állomány sűrűséggel.

Maga a repülőtéri nyúlbefogás különleges élményt nyújtott, miközben az objektum élte a normális napi életét. A hajtókat a Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis személyi állomány adta, míg a hálónál a vadásztársaság tagjai, a vadászati hatóság egyik munkatársa és az Agrárminisztérium tájegységi fővadászai foglaltak helyet. A repülőtér speciális szabályai miatt a háló elhelyezése és a hajtások nyomvonala erősen korlátozott volt, így a 30 példányt számláló végeredménnyel elégedettek lehettünk. A rossz idő ellenére a hangulat kiváló volt, láthatóan mindenki nagyon élvezte a programot.

Munkám során kiemelt figyelemmel kísérem az objektum mezei nyúl állományának változását, hiszen a 30% körüli „hasznosítás” hosszú távú együttműködést sejtet. Ha nem sikerül növelnünk a fogások eredményességét, jó esetben is csak szinten tudjuk tartani az állományt. Az is kérdésként merül fel, hogy mivel izolált populációról van szó, kell-e majd számolni a genetikai beszűküléssel? Folyamatosan változó világunkban ez egy új, érdekes színfoltot jelent a vadgazdálkodás palettáján.

Forrás: Nimród