Elérkezett a vadászati év vége, a vadászatra jogosultak már készítik a vadgazdálkodási jelentéseket. A 12 800 hektárt kezelő Zalavölgyi Vadásztársaság hivatásos vadásza, egyben fővadásza, Kozma József beszélt a mögöttük álló idény tapasztalatairól, a társaság aktuális teendőiről és a változó gazdasági körülmények tükrében a következő esztendő terveiről.
Az idényben 13 hajtásnapot szerveztek, 2 gyengébb nap kivételével a vendégvadásztatások alkalmával 40-43 közötti, a legerősebb napon 52, a tagi hajtásoknál pedig 15-18 vad került terítékre. A hazai vendégek mellett egyetlen német csoportot fogadtak. „A Covid járványt követően a külföldi csoportok elmaradoztak, a visszajáró német vendégeink pedig mára sajnos kiöregedtek. A magyar csoportok azonban nagyon eredményesek voltak és ennek nem csak ők, hanem mi is örültünk, hisz nem mindegy, hogy egy vadászterületet eredményesen hajtunk meg, vagy csak zavarunk és a sok hibázás miatt a nap végén kevés a vad a terítéken. Idén ez szerencsére nem volt jellemző, akik eljöttek, valóban vadászni akartak, mi a lehetőséget biztosítottuk erre, ők pedig tudtak élni vele. Ez is fontos szempont, amikor a csoportokat tervezzük és az utóbbi időben a hazai vendégekkel pozitív tapasztalatokat szereztünk. Ha a terítékarányokból indulok ki, illetve abból a tényből, hogy a terítékre került egyedek jelentős része ivarérett koca volt, az eredményes vadászatok a jövő évben bizonyosan a vaddisznó létszámában is megmutatkoznak” - fejti ki a szakember.
Nagylétszámú csoportokat - 20 fő fölött - nem fogadnak, általában 15-18 fővel szervezik a társas nagyvad vadászatokat, ennek minden előnyével és hátrányával. „A stand díj ugyan jó volna, de azt is figyelembe kell vennem, hogy hogyan tudom megszervezni a hajtásokat, a résztvevők mozgatását és a tervezéskor azzal a vadásztársasági tagsággal tudok számolni, akik kiveszik a részüket a feladatokból. Jelenleg 67 tagot számlál a társaság, de az átlagkor magas, ezt szem előtt tartva kell terveznem a hajtásokat” - mondja Kozma József.
Az aktuális adminisztrációs kötelezettségeinknek eleget tettünk, február 15-ig kellett leadni a vadlétszámbecslést és a jövő évi vadgazdálkodási tervet, ezek megtörténtek és készül a vadgazdálkodási jelentésünk is.
A közelmúltban tapasztalt szélvihar sajnos óriási többletmunkát rótt a társaságra, a területre kihelyezett 400 magaslesük 10 százalékát rongálta meg a szél, felborogatta őket, egyharmaduk tönkre is ment. Ez a fizikai munkán túl nagy anyagi terhet is jelent a vadásztársaságnak, folyamatban van a lesek faanyagának beszerzése és zajlik az utak kidőlt fáktól való megtisztítása.
Idén kiemelt hangsúlyt helyeznek a repceföldek megóvására, hisz az előző évekhez képest lényegesen kisebb a repce termőterülete és a szarvasok odakoncentrálódnak. A repce ára rekordmagas, a vadkár mérséklése érdekében a villanypásztor kerítés mellett Kornitol vadriasztót használnak.
A vadföldeket illetően - a magas művelési költségek tükrében - újragondolták az eddigi koncepciót. A szántóföldi műveléssel felhagynak, erőtakarmányt nem terveznek termelni, kizárólag vadlegelőket létesítenek és tartanak fenn, mert esetükben a ráfordítás lényegesen alacsonyabb, és a célnak - a szarvas helyben tartására - pedig tökéletesen megfelelnek. A társaság központi szórót nem üzemeltet, mert vendéggel egyéni vadászatot vaddisznóra nem folytatnak, de a vadásztársaság tagjainak lehetőségük van egy szóró fenntartására, bár a vaddisznóállomány erőteljes csökkenésével (tavaly 900 vaddisznót ejtettek, idén ez a szám 450) a szórózás jelentősége nagymértékben csökkent. Inkább célzottan a szarvast próbálják helyhez kötni és a bőgésben a vadászterületen tartani. A fővadász elmondja, hogy nem tudnak harcba szállni a földekért, a bérleti díjak magasak és a jelenlegi pályázati lehetőségeket nem tudják kihasználni. A vadásztársaság jobb híján így azokhoz a nehezen megközelíthető, rossz domborzati viszonyok között elhelyezkedő területekhez jut hozzá, melyek művelése körülményes, ezeket legelőkké alakítják a szarvasok számára.
Forrás: Nimród
