Kreisch Zoltán amatőr vadfotós Bács-Kiskun vármegyében, a Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaság területére jár ki fényképezni. A helyi vadásztársaság hivatásos vadászával kifejezetten jó kapcsolat ápol. Ahol tudjuk segítjük egymást – kezdte beszámolóját Zoltán.

Néhány évvel ezelőtt az üzekedés időszakában egy sérült őzbakot vett észre az objektívén keresztül. Ilyenkor a bakok nem kímélik egymást, életre-halálra harcolnak. A sérült bakot vélhetően megszúrhatta egy másik egyed . A vad szenvedése nem hagyta nyugodni. A helybéli barátoknak köszönhetően, sikerült megtalálnia a területileg illetékes hivatásos vadászt, akit korábban nem ismert. Horváth József vadőr egy kegyelemlövéssel megváltotta az állatot szenvedésétől.

Az elmúlt évek alatt barátok lettek. A természetfotós főleg az üzekedésben segít a fényképeivel. A helyi vadőr több esetben tippeket is ad, hol láthat, örökíthet meg különleges pillanatokat. Az esetek többségében autóval megy ki a területre, majd ha a körülmények lehetővé teszik, gyalog cserkel tovább. Mivel Kunszentmiklós az Alföld szívében helyezkedik el, mindig alkalmazkodnia kell a helyi terepviszonyokhoz. Amikor csak lehet, takarásban közelíti meg a vadat álcaruhájában. Őzeket fényképezőgéppel becserkelni sokszor nehéz feladat, mert a szélviszonyokat is minden esetben figyelembe kell venni.

Ha a vad megérzi az ember szagát, annak ellenére hogy nem látja, akkor is menekülőre fogja. A szedriai tanyavilágban, egy különleges világos színváltozatú őzbakot látott meg egy lucernatáblában. Ez a területrész azért is különleges, mert Zoli édesapja alig 500 méterre született és nőtt is fel az egyik tanyában. Megközelítőleg 250 méterre lehetett, amikor terepruhájában cserkelni kezdett a három őzre. Lassan türelmesen haladt előre. Amikor az őzek felé néztek, megállt, nem mozdult. Kimért mozdulatokkal, kezében a fényképezőgépével, körülbelül 80 méterre lehetett, amikor az őzek észrevették. Alig volt néhány másodperce a fényképekre. A világos színváltozatú őzbak még barkában volt, addig a mellette lévő egyed már teljesen letisztítva legelészett április elsején. Miután az őzek megérezték a veszélyt, közelebbre már nem engedték, véget ért a „vadászat”. Az őzek menekülőre fogták és eltűntek a határban. Miután hazaérkezett telefonon felhívta barátját Jocit, és elmesélte milyen őzbakokat figyelt meg. A helyi vadőr is meglepődött, mert ez az őzbak nem volt eddig ismert. A világos színe ellenére, igazi szellembakként bújt el a határban. Ez a különleges szín vélhetően genetikai okokra vezethető vissza.


A természetfotózás és vadfotózás mindig mindenesetben a területileg illetékes vadgazdálkodókkal együttműködve lehet eredményes. Jó kapcsolatokat csak úgy alakíthatunk ki, ha megtiszteljük, elfogadjuk a másikat. A vadfotózással olyan információáramlás alakítható ki, amely fotós és vadgazdálkodó számára egyaránt hasznos. Bács-Kiskun vármegyében, a Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaság szemlélete, gondolkodása példamutató – zárta beszámolóját Kreisch Zoltán.

Forrás: Agrojager / Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fényképek: Kreisch Zoltán / Kreisch Zoltán amatőr vadfotós Facebook oldala itt érhető el