Tázlár, Bács-Kiskun vármegyében, annak is a déli részén fekszik. Nagyobb települések, mint Kiskunmajsa és Kiskunhalas található a közelében, de írtunk már a szomszédos Pirtóról is. Tázlár középkori településünk, ám ez a község sem menekülhetett meg a történelem során a pusztulástól.

Sok száz év után azonban olyan kiterjedt tanyavilággal bírt, amelyből megszülethetett a mai Bócsa és Harkakötöny is. A Kiskunság még télen is járható útjai, jó rejteket adtak a betyároknak és a községben ma is élénken élnek a betyártörténetek, Bogár Imre cselekedetei. Varga Gábor itt él és a Nimród Vadásztársaság terüetén indult őzbakvadászatra.

Tázláron még hódolnak az őzbakvadászat hagyományainak és barkácsolást terveztek. Borongós idő várta őket, ami nem aggasztotta a vadászokat, hiszen az eső után mindig megelevenedik a határ.

A hivatásos vadásszal már jó órája a területen tartózkodtak, amikor hat óra harminc perckor egy szőlősben megpillantottak egy őzbakot, amelynek az agancsára villanypásztor drótja tekeredett fel, mi több, még a karót is magával vonszolta.


Kérdés sem merült fel bennem, hogy mindenképpen meg kell váltani a szenvedésétől – mesélte lapunknak az elejtő. A hivatásos vadász engedélyt adott és mintegy 80 méterről terítékre hoztuk. Az agancs súlya 280 gramm körül lehet, de látszik, hogy egy idős, koros őzbakot ejtettünk el.

Mind a ketten nagyon sajnáltuk. Nem tudjuk, hogy mióta lehetett az agancsán, de láthatóan nehezen tudott tőle mozogni – tájékoztatta az Agro Jager Newst Varga Gábor Tázlárról.

Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Fotó: Varga Gábor
Forrás: Agrojager