A Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaság területén idén májusban sikerült bepillantást nyerni egy rókacsalád mindennapi életébe.

A környéken ez nem egyszerű feladat. Az alföldi vadásztársaság apróvadas, őzes területen gazdálkodik, ahol az egyik legfőbb feladat a ragadozók gyérítése. A területen leggyakoribbak a rókák, de aranysakálok és borzok is előfordulnak. Egy-egy rókacsalád felnevelésekor a szülők rengeteg nyulat, fácánt és alkalmanként őzgidát is elpusztítanak. A nagy rókának nem csak magát kell ellátnia hússal, hanem a növekedésben levő kölykeit is, mivel azoknak nem elég az anyatej. Az őzek is ebben az időszakban hozzák világra utódaikat és sok esetben könnyű préda lehet egy néhány napos gida is, aki még védtelenül fekszik a területen. Mivel a környéken sok tanya is van, a rókák háziállatokat is zsákmányolnak, komoly károkat okozva a gazdáknak.

Horváth József hivatásos vadászt kértük meg, szóljon, ha a területén rókavárat talál, mert szeretnénk felvételeket készíteni. Egyik nap megcsörrent a telefon és Joci hívott: a társaság elnöke talált egy lakott kotorékot, ami alkalmasnak tűnik felvétel készítésére. Egyeztettük a hivatásos vadásszal az időpontot.

Ez két okból nagyon fontos: balesetmegelőzési szempontok miatt a helyieknek tudniuk kell, hogy idegenek mozognak a vadászterületen, másrészt semmilyen formában nem szerettük volna akadályozni a vadásztársaság szakmai munkáját. A megtalált alomhoz egyébként azért nem nyúltak hozzá, mert az egyik tag a kisunokájának szerette volna megmutatni kis Vuk utódait.


A helyszín egy jelentéktelennek tűnő akácliget volt, ahová kétszer mentünk ki. Az akácosban homokbuckák vannak, ezeknek a buckáknak az oldalába, a fák gyökerei alá készítették a rókák a kotorékot. Már az első alkalommal sikerült egy ritka pillanatot megfigyelnünk és rögzítenünk. Ottlétünkkor tért vissza a nagy róka a vadászatból. Megérkezésekor hangjelzést adott ki, amire azonnal előjöttek a kölykök a kotorékokból. Egy mezei nyulat hozott nekik. Az addig játékos kölykök egy pillanat alatt megváltoztak. A legerősebb kölyök rávetette magát a nyúlra. Komoly csatákban jelezte, hogy az övé az elsőbbség és a többiek csak utána következhetnek. Sajnos a felvétel közben eleredt az eső. Megpróbáltuk saját ruháinkkal takargatni a gépet, de néhány perc múlva feladtuk a kilátástalan harcot.

Következő alkalommal ugyanabban az erdőben egy másik kotorékhoz mentünk. Reggel fél hatkor már elfoglaltuk a helyünket, azonban hibát követtünk el: nem jó kotorékot figyeltünk. Másik kijáratból jöttek elő a kölykök, akik így észrevettek bennünket. Ezt követően hiába ültünk kint órákig, többet nem jöttek elő.

Aznap délután tértem vissza, akkor már céltudatosan, a megfelő kotorékhoz helyezkedtem el. Ilyenkor a megfelelő elhelyezkedéshez a legfontosabb a szélirány megfigyelése. Lehetőség szerint szembeszéllel kell leülnünk, ha onnan nem tudunk fotózni, akkor oldalszélben, de semmiképpen sem szabad hátszélben, hiszen a rókáknak fantasztikus szaglásuk van. 16 órakor értem ki. Első feladatom az volt, hogy azonnal takarást készítettem. Amikor ilyen közel vagyunk a vadakhoz, terepmintás ruhát használunk, fejünkre is terepmintás csuklya kerül. Sok esetben kesztyűt is veszünk. Van álcahálónk, lessátrunk is, de jobban szeretjük a természetes dolgokat.

Nagyobb kihívást jelent természetes környezetben felvételeket készíteni. Ágakat teszünk az állványhoz, ezek mögött bújunk meg. Ebben a közelségben nem szólunk egymáshoz, nem mozgunk, egy kézmozdulattal is lebukhatunk. Negyedóra után jöttek elő a kölykök. Ettől a pillanattól kezdve mozdulatlanul ültem.

Két óra ülés után, a nem túl kényelmes háromlábú széken, teljesen begörcsöltek a lábaim, azonban az élmény miatt megérte. Mivel tükörreflexes gépet használunk, az az exponáláskor hangot ad ki. Kattan. Eleinte erre felfigyeltek, de kis idő múlva megszokták, ellenben ha a lábamat megmozdítottam, és megreccsent az aljnövényzet, azonnal a kotorékhoz rohantak. Ilyenkor teljesen mozdulatlanul ültem és akkor néhány másodperc után megnyugodtak: folytatták a játékot.


A filmben a helyszínen tapasztalt élményeket szeretném megosztani a a nézőkkel, ami nagyon nehéz feladat.A feszült várakozás. A kisrókák megjelenésekor a hatalmas adrenalinlöket. Majd a lecsendesedés. Egyszer csak a természet részeivé válunk, részesei lehetünk a rókacsalád hétköznapjainak. Ez nem állatkert, nem vadaspark. Ez valami leírhatatlan, amikor a kotoréktól 20-25 méterre élhettük ezeket a csodás pillanatokat.



Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok a film megnézéséhez! Negyedórában összefoglalva léthatjátok, amit mi órákon át rögzítettünk.

Köszönet a Kunszentmiklósi Természetvédő Petőfi Vadásztársaság tagjainak, elnökének és a hivatásos vadászának!

Írta és fényképezte: Kreisch Zoltán és Kreisch Körözsi Virág

Forrás: Agrojager