Hajdú-Biharból már jelentették, hogy láttak ördöggyűrűket és láttak borító őzbakot is. Igen, így szokott lenni, hogy mindig vannak elsők.

Első őzbakok, első suták és első hivatásos vadászok, akik megpillantják, hogy pereg az idő. Vannak, akik csak látják s azok között is vannak olyanok, akik, ha esküt tesznek se hisszük el, mert az olyan ember: hazudik. Ám egy biztos, hogy július derekán járunk s az őzbak napközben is megmutatja magát. Íratlan szabályok sokasága, amit a szokások tartanak életben. Ilyen az is, hogy az ördöggyűrűt taposó őzbakot nincs olyan vadász, aki elejtene..

Az idő lassan lépeget körülöttünk s ha meg is csendesedik és letisztult a víz a Sebes-Körösben, azért ne becsüljük alá, mert azért takarosan folyik odalent a régi-új mederben. Perzsel a nap, forró a levegő, de a folyó vize jéghideg, most érkezik a Váradi hegyekből. A korábban érkezett gólyák fiai már sorban állnak a fészekben s az öreg madarak éppen csak megetetik őket, de már az éjszakát a szomszédos kéményen, lámpavason töltik.

Nyár derekán járunk és a kaszálókon mindenfelé kaszálnak. Gazdag a határ s a kukorica is sok helyen csaknem égig ér. Gőzös, fülledt, párás, nehéz levegő érkezik az estékkel és a földek között az enyhülést csak az éjszaka hozza el.

Bár rövidülnek már a nappalok, de berobbant a nyár – azt hisszük örökké tart. Csak a jószág tudja, hogy hamarosan megfordul az idő, mikor egyszer csak felhangzik a panaszos píííí, pííí. Aki járja a határt, tudja, hogy a harangszó mellett az állatok jelzik legelébb az idő múlását, hiszen azokat nem lehet becsapni. Ha eljön az idő, akkor indulni kell, nincs mire várni…

Az őz nászideje, az üzekedés, nyár derekára tehető. Hol később, hol hamarabb kezdődik, miközben az egyik évben erősebb, míg a másikban gyengébb. Néha elég belefújni a sípba és nyomban ugrik, máskor egy félhangra is a sűrűbe vált az őzbak s csak a színéről tudjuk, hogy az lehetett. Nincs ebben semmi állandó, nincs benne semmi megrendelhető, megvásárolható. Nem elég a tudás. Nem elég. A szerencse is kell, azt hiszem ezért is rajongunk ennyire az őzért, mert ha létezik vadászat, akkor ezek már tényleg az igazi, nagybetűs cserkelések. Síppal, egyedül, odakint, amikor nem lehet elvárás senkitől, hogy megszólal a puskám vagy éppen hallgat és titkolom, hogy mit láttam az erdőn…

Magyarországon az elmúlt években jelentősen megváltozott az őzbak vadászata és a külföldi vendégek mellett jelentős ma már a magyar vendég, a belföldi értékesítés is, miközben a tavaszi vadászattal szemben a nyári, az üzekedésben elejtett őzbakok száma megugrott.

A vadásztatás most sokkal nehezebb, hiszen ekkorra, éppen csak a dűlőutak, egy-egy tarló, legelők adhatnak esélyt, hogy szem elé kerülhessen az őzbak. Ám a sokszor pillanatok, szemvillanás alatt elénk ugró őzbakot elbírálni – nagy felelősség. Előfordul, hogy 10 méterre rohan hozzánk s akkor kell eldönteni, hogy elejthető vagy egy ígéretes kisbak? S volt már, hogy összenéztünk mi is, miután megállt előttünk, hogy: azt hittem nekünk jön!

Ez a „szerelmes” időszak, mikor az őzbak bolondja a sutának, mikor a gida vészsirámjára nemcsak a suta, hanem az őzbak is ugrik, azonban veszélyes időszaka a közlekedésben résztvevőknek is.

Mondhatjuk, hogy a hajnali és a szürkületi időszakok, fokozott figyelmet követelnek meg a közúti forgalom részéről. Az őz kapcsán július 15. és augusztus 15. között napközben is számítanunk kell arra, hogy őz ugorhat elénk!


Különösen igaz ez az alföldi megyékre, Csongrád-Csanád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, Bács-Kiskun, Pest Vármegyékre, de a Dunántúlon autózóknak is ügyelniük kell, annak ellenére, hogy az aranysakál terjedése miatt egyes vadászterületeken már alig vadásszák az őzet, mert vannak már olyan társaságok, ahol lassan teljesen eltűnik.

Az őz szaporodási időszaka tehát elkezdődött és egyben megindultak az egyik legnehezebb és legtöbb felkészülést, gyakorlatot igénylő vadászatok is. Mi, vadászok, tudjuk, hogy a siker, az eredmény nem számokban mérhető, mert ’iszen egy jó strófa, egy szépen szóló őzsípra úgy vigyáz az ember, hogy azt kölcsön nem adná senkinek. Ott rejtegetjük a polcon és azt nem is illik elkérni – amolyan régi regula ez is. Jóbarátunkat ne hozzuk ilyen helyzetbe. Az üzekedés semmiféle más vadászathoz nem hasonlítható. Aki teheti, próbálja ki és meglepődhetünk azon is, hogy olyan helyt is bújnak elő őzek, ahol addig sose látott senki…

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.

Forrás: Agrojager