A szombati napon Szalczer Bálinttal, a Hajósi vadásztársaság elnökével „vallattuk” a területet. Reggel gyors szélirány ellenőrzés után a homoki területrészre, az úgynevezett Csetájba mentünk.

Autónkat hátrahagyva még sötéttel cserkelésbe kezdtünk egy olyan területrészen, ahol is az előző este 7 bika adott hangot hollétéről. A meleg hajnalon néma csend kísérte sétánkat, csak a lappantyú hangját hallottuk folyamatosan. A domborzat adta lehetőségeket kihasználva megálltunk távcsövezni egy domb élen, ahol is több tarvadat láttunk legelészni egy véghasznált erdő szélén, közben jó távolról bőgés is felhangzott. A békésen legelésző „asszonynépséggel” szemben megjelent egy középkorú bika, szemrevételezte a felhozatalt, majd ahogy érkezett, úgy el is tűnt. Mi csendes visszavonulót fújtunk, és a dimbes-dombos púpok árnyékában elosontunk, miközben fejünk felett kabasólymok keringtek. Visszafelé a porban számos kisebb nagyobb szarvasnyomot láttunk, bizonyítva azt, hogy éjszaka jó „forgalom” lehetett itt.

A vadásztársaság tagjai a vadászháznál gyülekeztek az este folyamán rögtönzött bőgési értekezletet tartva a hűvösben. Az előző napi tapasztalatokat osztották meg egymással az esélyeket latolgatva. Napközben 38 fok volt, az este folyamán sem nagyon csökkent a hőmérséklet, így a lesre ülés mellett döntött Bálint, választása a Magas-ártéren, a Keret erdő oldalában lévő dagonyára esett. Elhelyezkedésünk után nem sokkal agancscsattogásra lettünk figyelmesek, a hátunk mögötti kőrisesben erőpróbát tartott két bika, majd messzebbről felhangzott egy elnyújtott bőgés is. A dagonya körül beindult az élet, disznók érkeztek halk röfögéssel, majd egy őz szöszmötölt a nádban, később egy bika is megjelent és lassan bőgve haladt át a réten, távolabb egy tehén és borja legelészett békésen. Több felől megszólaltak a bikák, mi pedig élményekkel telve hazaindultunk.

Holnap a Nemesnádudvari Nimród Vadásztársaság területére megyek, folytatva a megkezdett területbejárásokat.

Forrás: Nimród