A XV. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei vadászbált rendezték meg a szolnoki Hozam Wellnes és Apartmanban, a város szívében, a Mária utcában. Ismert, patinás, csigalépcsője alatt kis tóval, kanyargós folyosóival s a pincében medencéjével, wellnes részlegével sokan fel is keresik.

Bár a város szívében van, mégis a vadászok kedvenc szálláshelye is, hiszen nem titok, a tulajdonos, Ondrék Róbert maga is vadászik. Talán ezért is különleges a menü, amelyet idén – XV. alkalommal – saját maga állított össze s mi több a feltálalt ételeket, kivétel nélkül, saját maga is hozta terítékre. Szolnokon járunk, a Tisza partján…

Ha visszaröpülünk az időben, sok évtizeddel korábbra, úgy az 1990-es évekbe, akkor érthetjük meg, hogy a Hozamot már akkor úgy tervezték meg, hogy egy társasági élet központja lehessen, benne, amolyan igazi angolos, klubhangulattal. Homlokzata sem olvad bele az utcafrontba, de mégsem kirívó, s teraszairól, erkélyeiről a szolnoki éjszakai égbolt, egy pohár pezsgő mellett, a kiszüremkedő zenét hallgatva, elvarázsolja az idelátogatókat.

Az aulában eközben már a Hatvani Vadászkürtös csapat hangolt. Előkerültek a vadászkürtök s régi mérnökök munkáit dicséri, hogy a megálmodott épület akusztikája legalább olyan időtálló, mint a klubélet, ami miatt megépítették a szállodát. Különös dolog az előbbi, mert, ha biztosak is vagyunk benne, hogy sikerül, akkor is csak az élő zene tudja körbefutni a termek minden zegzugát. Jól emlékszem, amikor Szegeden, a ferences rendi, középkori Mátyás templomban egy métert előrébb kellett álljon a kórus, mert akkor szólt igazán szépen az énekszó. Szép emlékek, ahogyan régi időkre emlékezett vissza Ondrék Róbert is, aki a Tiszaparti Gimnázium igazgatójával, Dr. Pataki Mihállyal anekdotázott arról, hogyan is indították útjára a Hozam vadászbálját. Valóban, sok víz lefolyt azóta a Tiszán, de a vadászat, a kulturális értékek és a vadászbarátságok nem változtak.

Ondrék Róbert, a Hozam Wellnes és Appartann tulajdonosának köszöntője után sokáig már nem váratta a vendégeket és belevágott a 2024-es vadászbáli menübe. A Hotel konyhája mindig híres volt és aki hétköznap erre jár, nap mint nap élvezheti is. Minden év más és más. A Hozam azonban külön törekszik is arra, hogy ez a menüben is tükröződjön. Előételként vadnyúlpástétomot szolgáltak fel, rukkolás salátával, fafülgombával, karamellizált gesztenyével, pesztóval, amelyet friss, forró pirítóssal kínáltak. Meglepő volt és az este folyamán meg is beszéltük, hogy a legkiválóbb, első osztályú mezei nyulakat válogatták össze, ahogy Ondrék Róbert fogalmazott: éppen csak pár szem sörét érhette, s az is csak az „elejében” lehetett.


Nem volt apelláta, aki vastagabban szerette a pirítóst, annak hamar elfogyott, de egy-két gourmet, már az első falatoknál tudta, ha sokáig szeretné élvezni az ízkavalkádot, akkor csak szerényen. Mivel a vadászbál egyben borkóstolóval is egybekötött, így az első poharak is összecsendültek és a Thummerer pince Egri Fehér Terra cuvéejét kínálták. Mit ne mondjak, illett is a nyúlhoz.

Mondhatnák úgy is, hogy a megszokott színvonalon tálalták a gyöngyöző fácánlevest, de így nem tükrözné azt, hogy a tűzről levett igazán aranysárga leves, hogy elcsendesítette a báli szezon vendégeit, fásgaluskával, zöldségekkel, csigatésztával gazdagon került az asztalra – osztatlan sikert aratott.

Jómagam tisztában vagyok azzal, hogy mire képes a Hozam. Történt egyszer, hogy úgy 2010. egyik estéjén, egy régi főnökömmel vadászni indultunk s megálltunk itt a Hozamban. Messziről jöttünk és még sok kilométer állt előttünk. Vallotta enni és inni kell, mert csak úgy tud igazán jól dolgozni az ember. Üdvözlésünkre megjelent Ondrék Róbert, aki sertésszüzet ajánlott, mert éppen abból pácoltak és érdemes lenne megkóstolnunk. Ha jól emlékszem, nem is kellett bennünket sokáig győzködni. Aztán sem az ajánlatban, sem pedig az ételben nem csalódtunk. Akkor tudtam meg, hogy vadászik és a vadételek szerelmese – különösen a vadhúspácolás terén.

Idén vörösborban párolt szarvasgerincet álmodott meg, amit áfonyamártással, mandulás polentával, krokettel kellett a séfnek elkészítenie. Annyit elárult, hogy napokon keresztül pácolták, majd hat órán át sütötték. A Hozam menüjében nagyon gyakran feltűnnek a környező országok nemzeti ételei is. Gyakorta Szlovákia, Felvidék ételkülönlegességei, mint a gőzön főtt kenyér, amit, aki itt megkóstol, sosem felejti el.

Azonban így jártam én a polentával is, ami hagyományosan kukoricalisztből készül, de kukoricadarából is megfőzhető. Magas rosttartalmú és tulajdonképpen mindegy, hogy puliszkának vagy polentának hívjuk, ugyanaz az étel. Mandulával hintve azonban teljesen más s hogy szarvasgerinc mellé tálalták, teljesen elvarázsolta vendégeket.

Azoknak, akik pedig esetleg nem szerették volna a szarvast, számukra jércemell steaket hoztak a pincérek, amely mellé vajon párolt zöldségekkel, suprême mártással. Ahogy a francia mondja: sauce supreme! Kétségtelen, hogy a francia konyha egyik klasszikus, úgynevezett kis mártása, amely egy alapszószból készül. Ennek a mártásnak az alapja valójában a velouté mártás, amelyet, tejszínnel, gombakivonattal, és szárnyasalaplével tesznek még tartalmasabbá s ahogy lenni szokott, el is gondolkozott rajta a vendég, hogy vajon jól választottam-e?

Végül Fekete erdő szelet érkezett, amelyet konyakos meggytükörre helyeztek s mire végére ért az ember a menünek, addigra lassan a zenészek is hangoltak. A Thummerer borok széles sikert arattak s közülük is talán a méltatlanul háttérbe szorult Kadarkáról beszéltek a legtöbbet, hiszen a Közel-Keletről idekerült fajta újkori felfedezése előtt állunk – mondta Szombathy Csaba, a Hozamvin Borklub oszlopos tagja.


Termése bizonytalan, a fajta érzékeny s talán nem igazán értettük meg ezt a fajtát, ami gondos kezek között egy igazán különleges borunkat adja. Ebben és a Thummerer pince mögött álló sok évtized az, ami megmutatta, érdemes foglalkozni egy olyan fajtával is, amit egy-egy kor esetlegesen megbélyegzett. S látható, hogy a Grand Superior Kadarka nemcsak régi időkbe röpít vissza, hanem ízvilágában is merően más, mint amit megszoktunk ettől a fajtától. Több asztal felől hallani lehetett, hogy a Rebus cuvée különleges, de Battonage Chardonnay, Cabernet Dorsa Rosé, Tréfli cuvée éppen olyan sikert aratott.

A Tisza partján, Szolnokon, ha nem is éreztük, de repült az idő s ahogyan a teraszról a reszkető csillagokat nézte az ember, csak arra lett figyelmes, hogy megfordult a feje felett a Gönczöl szekér és arra keleten már talán pitymallik. Értékes tombolanyeremények, vadászbarátságok, tervek és persze régi történetekkel teli beszélgetéseknek adott otthon ismét a Szolnoki Vármegyei Vadászbál.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Fotó: Agro Jager és Ondrék Róbert vezérigazgató
Forrás: Agrojager