Szereti az izgalmat, a meglepetést, a zsákbamacskát? Szeret 20-ra lapot kérni? Ha igen, mindenképpen csapjon le az olyan vadászati lehetőségre, amely 80-100 terítékes vaddisznóhajtást ígér a főváros környékén, de csak akkor hajlandó a hirdető bármilyen konkrét információt, elérhetőséget adni, ha előleget utal a számára.

Az az ajánlat hangzik a „legcsábítóbbnak”, amely Dunaharasztiban, nagy területen való terelést ígér. Mert lássuk be, a fővárossal gyakorlatilag összenőtt és ipari parkokkal, termőföldekkel, szomszédos településekkel, nagy forgalmú úthálózattal körülvett Pest vármegyei város határában valójában nincs lehetőség nagyvad társasvadászatra. A mi Schwindler Palkónk hőkamerát is árul az interneten, ajánlata kiváló, hiszen 600-700 ezer forintos technikához potom 190 ezer forintért juthat hozzá a szerencsés vevő, ha gyorsan utal 30 ezret foglalónak. Persze a hirdetett áru valószínűleg nincs az eladó birtokában, csak egy fotót töltött le róla valahonnan, és több különböző álnéven is fut a csalinak bedobott kamera. Palkónknak meg elég, ha néhányan rárepülnek a lehetőségre, hogy félmillió forinttal olcsóbban szerezzenek meg valamit, majd eltűnik a 2-3 nap alatt bezsebelt foglalókkal.

Tehát azoknak, akik szeretik az extrém kockázatot és megér nekik néhány tízezer forintot az élmény, a felsoroltak kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy napokig őrlődjenek a kérdésen: talán mégsem csalás az egész? A csodavárásnak ezen módja viszonylag egyszerű és manapság nem is számít jelentős költségnek. Egy karton cigi áráért izgulhatunk, majd, amikor bejön az előre beton biztosan megjósolható eredmény, miszerint piti csalóval volt dolgunk, akkor idegeskedhetünk, szitkozódhatunk, moroghatunk, azaz feldobhatjuk a monoton mindennapjainkat a tranzakcióval. Fogjuk fel a témát úgy, mintha a csaló egyfajta élményszolgáltatást nyújtana nekünk, ezért cserébe övé a pénz, amit hiszékenyen utaltunk neki. Ez a pénz egyébként nem csak fizetség a szolgáltatásért, hanem annak eszköze is, hiszen az adja meg a tétjét, a súlyát a játéknak. Ha nem fizetünk előre a kamu hirdetésre, akkor az izgalomfaktor is minimális. Ilyen értelemben persze az lenne a jobb szolgáltatás, ha nem 30 ezer forintot, hanem annál jóval többet kockáztatnánk, hiszen akkor az izgalom, szorongás és a végén a düh, a csalódottság is sokkal intenzívebb lenne. A nagyobb összeg elvesztése nyilván nagyobb „élvezetet”, azaz jelentősebb érzelmi kilengést produkál.

Viszont a „csaló és szélhámos” szakmának megvannak a szigorú szabályai, amelyek szerint ebben a kategóriában nem szabad túl sok pénzt elkérni, mert az csökkenti a potenciális kliensek, a bűnüldözési szóhasználatban az áldozatok számát. Ez a műfaj ugyanis a kishalakra építkezik, azonos termék ígéretével sok becsapott (tehát elégedett) ügyfélre. Mások a nagypályások, akik a Nagykörutat, a Margit hidat vagy a Nyugati pályaudvar tetejét adják el egyetlen VIP ügyfélnek. Velük mi nem találkozunk, mert a csalásnak és szélhámoskodásnak a nagymesterei más körökben mozognak.

A fenti példákat az elmúlt két hónapban láttam az interneten valamelyik vadászati csoportban. Nem újdonság a jelenség, évek óta figyelem az említett online közösségeket, és az első perctől kezdve látom a csalók próbálkozásait. Olyanok, mint a kórokozók, amelyek részei az ökoszisztémának, és természetes módon vonzódnak az olyan helyekhez, ahol sok potenciális gazdatest gyűlik össze. Erős immunirendszerrel lehet ellenük védekezni, amely ebben az esetben azt jelenti, hogy nem engedünk a csábításnak és inkább elengedjük a roppant kedvező ajánlatokat, minthogy etessük a mások munkával megkeresett pénzét megvámoló schwindlereket.

„Mások rászedéséből, félrevezetéséből, fondorlattal való megkárosításából magának anyagi v. erkölcsi hasznot húzó személy; csaló.” – írja A magyar nyelv értelmező szótára.

Az eddig bemutatott példák egyértelműen a szélhámosság kategóriájába tartoznak, tökéletesen megfelelnek a fenti definíciónak. No de, mi van a kevésbé egyértelmű esetekkel? Mi van például azzal a vadászatra jogosulttal vagy vadászatszervezővel, aki úgy értékesíti a vadászati lehetőséget, hogy pontosan tudja, a fizető vendég semmit nem fog elejteni, de még látni sem nagyon. Vagy mi van a hajtás után utólag felturbózott terítékkel? Mi van az olyan esetekkel, amikor elfogadják a több százezer forintot a lesbérletért, vagy milliókat a területbérletért, majd a vadásztársaság tagjai mindent megtesznek azért, hogy a bérlő ne legyen sikeres, ne ő ejtsen el az egyre ritkuló vadállomány maradékából néhány példányt. (Mert ez a viselkedés leginkább ott jellemző, ahol nem számítanak a vadgazdálkodási szempontok, hanem válogatás nélkül lőnek mindenre, ami kibotorkál a sűrűből.) A pénzt beszedik a gyanútlan bérlőtől, majd a legválogatottabb módszerekkel gondoskodnak róla, hogy vad ne járjon arra.

Még hosszan lehetne sorolni a példákat, amelyek a vadászatra vágyó, lehetőségeket kereső társaink pénztárcáját célozzák, de nem adnak érte szinte semmit. Illetve vannak olyan esetek is, amikor a vadásztársaság vezetője a saját közösségét rövidíti meg azzal, hogy boldog-boldogtalannak ad korlátlan lehetőséget zsebbe fizetett juttatásért. Például pár éve, egy témáról folytatott beszélgetés során hallottam név és helyszín megjelölése nélkül egy már lebukott és leváltott elnökről, aki éveken keresztül fogadta a maszek klienseit, akik a postaládájába dobták be a 10-20 ezer forintot, majd egész éjjel azt csináltak a számukra kijelölt területen, amit akartak. Ezekben az esetekben nem a „bérvadász” az áldozat, hanem a társaság tagsága és persze a terület vadállománya.

Az írásom elején gúnyosan fogalmaztam az internetes csalók áldozatairól. Most megkövetem őket, mert bár valóban nem okos dolog ismeretlennek előre fizetni, pláne, ha még azt sem tudom biztosan azonosítani, hogy az általa megadott név valódi-e, de a motivációt, a vadászati lehetőség vagy egy-egy eszköz olcsóbb megszerzése iránti vágyat nagyon megértem. Nem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy soha nem éreztem késztetést egy-egy gyanúsan olcsó kínálat kapcsán. Aztán mindig úgy döntöttem, hogy még kevés pénzt sem kockáztatok, de nem sokon múlott, hogy engedjek a csábításnak.

Még lenne mondandóm a témában, de mennem kell, mert az egyik vadászcsoportban valaki hirdet egy új Swarovski Z8i céltávcsövet potom 213 ezer forintért. Lecsapok rá.

Forrás: Nimród