Az állat tökéletes álcázása, rejtőzködő viselkedése és éjszakai életmódja miatt alig lehet tudni valamit a hazai állomány telelőhelyeiről, vonulási útvonaláról és célterületeiről.
A repülő rovarokat űző lappantyúk többnyire a madárbefogó hálók 2-3 méter magasra nyúló fogófelülete felett vadásznak, ezért csak véletlenszerűen lehet befogni őket: 2009-ig mindössze 508 lappantyú került hálóba - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) kedden az MTI-vel. A Madárgyűrűzési Központ a lappantyúkutatásban részt vevő gyűrűzők számára 2009-től lehetővé tette a magnóval lejátszott hívóhanggal történő befogást, aminek köszönhetően tavaly már 108 lappantyút sikerült befogniuk a gyűrűzőknek - a közel 60 év alatt jelölt állomány 21,3 százalékát.

A mintegy 70 fajt számláló lappantyúk az emberhez képest fordított bioritmusúak, éjszaka aktívak, a sötétben repülve vadásznak rovarokra, amihez fejlett látásra és reflexekre van szükségük. Ezt a fej méretéhez képest igen nagy szem és száj segíti. A lappantyúké a testükhöz képest legnagyobb méretű és legnagyobbra nyitható száj: a fejük szó szerint kettényílik, és a több centiméteres száj körüli sörteszőrökkel együtt kávéscsészényi rovarcsapdaként működik. A lappantyú erdős-bokros erdei részeken és agrárterületek melletti nagyobb kertekben, települési parkokban is előfordulhat.
A nép nyelvén kecskefejőnek is hívott madarak ezekben a hetekben érkeznek meg a Szaharától délre lévő telelőterületeikről.

Forrás: MTI