A Vadászlap 2010. júniusi számában megjelent egy cikk dr. Balázs István tollából Nekünk – nekik címmel, amelyben a szerző a vadászíjászat zavaros törvényi rendelkezését említve arról ír, hogy milyen „kiváltságos” helyzetet élveznek az íjjal vadászók.
A cikk írója sérelmezi, hogy míg lőfegyveres vadászathoz egészségügyi, pszichológiai vizsgálaton kell átesni, valamint a fegyvertartási engedély megszerzése óriási anyagi és jogi procedúra, addig az íjas vadásznak ezeket nem kell végigjárnia. Mint fogalmazta: „ A vadászíjjal vadászóknak azonban az előbbiektől eltérően sem előfeltételekben sem anyagiakban nem kell ilyen körülményes procedúrát elszenvedniük. Pedig ők is vadászok – és ők is vadászhatnak bármilyen vadászható vadra.”

A szerző érvelését felhasználva azt is mondhatnánk, hogy én, aki autóval közlekedek, miért kell, hogy súlyadót fizessek, miért kell műszakiztatnom az autómat kétévente, és miért kell több tízezer forintot kifizetnem a rutin megszerzésekor, amikor a segédmotor-kerékpáros minden procedúra nélkül közlekedhet. Pedig a segédmotoros is éppen olyan forgalomban közlekedő, mint az autós. Na de hagyjuk az iróniát…

Az egyes vadászeszközök veszélyességi foka különböző, s a törvényi előírások - a tartási feltételek tekintetében - ezek alapján vannak meghatározva. Igaza van Balázs úrnak, hogy a vadászíj képes életet kioltani, ahogyan a láncfűrész is (a közelmúltban sajnos volt erre példa). Nem véletlen, hogy az íj közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősül. Így például a közterületen történő szállításakor igazolni kell, hogy milyen jogcímen van nálam íj (pl. igazolt versenyző vagyok, íjas vadászatra jogosító engedéllyel rendelkezek). A lőfegyver indokolatlanul szigorú tartási feltételeinek megteremtését maga a társadalom követelte ki. Sajnos rajtunk, vadászokon csattan ez az ostor.

Abban egyet értek dr. Balász Istvánnal, hogy az íjas vadász is vadász, ahogy a ragadozó madárral vadászó társaink is azok. Az, hogy egy vadász milyen vadászeszközzel kíván vadászni, az a saját döntésén múlik. Senkinek sincs megtiltva, hogy a törvényi előírásoknak megfelelve válasszon a legális vadászati eszközök közül.

Egyet értek Balász úrral azzal is, hogy mielőbb rendezni kell a vadászíjászat törvényi hátterét. Sőt, megkockáztatom, hogy akár még az egészségi alkalmassági is indokolt lehet a vadászíjászok számára. Azonban egy ilyen hangulatkeltő cikk, amit Balázs István írt, mindenképpen a vadászíjászok ellen hangolhatja a vadásztársadalom többi tagját. Ezt pedig egy jóérzésű, igaz vadász nem kívánhatja.

Az íjas vadászat - azzal, hogy egyenlőbb esélyeket biztosít a vad számára - a társadalom szemében pozitív kicsengéssel bír. Nem egy vadászíjász bemutatón tapasztaltam már, hogy a civil szféra milyen pozitív módon közeledik ehhez a hagyományos vadászati módhoz. Úgy gondolom, hogy ma a vadásztársadalomnak szüksége van a pozitív megítélésre, így mindannyiunk érdeke, hogy az íjászat megbecsült és elismert vadászati mód legyen a szakmai berkeken belül is.

Forrás: www.vadaszíjaszat.hu