Vadgazdálkodás Háromszéken — Beszélgetés Sárkány Árpád mérnökkel, az Abies Hunting Vadásztató Iroda igazgatójával.
Beszélgetésünkre a vadgazdálkodási és a vadászterületek napjainkban esedékes gazdacseréi alkalmából került sor, előbb Erdővidéken, a Kormos vadászvillába összehívott vadgazdálkodási és vadászati tanácskozáson, utóbb a hazai legnagyobb vadásztatóiroda sepsiszentgyörgyi székhelyén.
2006-ban elfogadták az új vadászati és vadgazdálkodási törvényt, amely tulajdonképpen 2011-től alkalmazható, mert addig érvényesek azok a vadgazdálkodási szerződések, amelyek ezelőtt tíz évvel köttettek. A tíz év 2011. május 15-én jár le. Ettől kezdve az összes vadászterület az országban — szám szerint 2115 — gazdát cserél. A cseréket most kell előkészíteni.
Az állam továbbra is tulajdonosa a vadnak, de a meglevő vadászterületeket, amelyeknek a határait nem módosítják, bérbe fogják adni gazdálkodásra új alapok szerint. Az elkövetkező tíz évre azok kapják a vadgazdálkodási területeket, akik egyedül vagy összetársulva tulajdonjogot tudnak biztosítani a vadászterület minimum 51 százalékára.

Sárkány Árpád, az Országos Vadászati Tanács tagja, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács bécsi alelnöke (képünk): Hegyvidéken, így nálunk is a vadászterületek átlagban tízezer hektár nagyságúak. Ha valakinek egyedül vagy társulva 51 százaléka van a vadászterületen, akkor az állam mindenféle versenytárgyalás, azaz licit nélkül ennek a tulajdonosnak, tulajdonosi szövetségnek vagy tulajdonosi társulásnak átadja a döntést arra vonatkozóan, hogy ki gazdálkodjék azon a területen.
A területtulajdonosnak vagy a területtulajdonosi társulásnak a következő lehetőségei vannak:
* maga alakít vadásztársaságot, és ő maga gazdálkodik. Ez a vadásztársaság csak olyan emberekből szerveződhet, akiknek megvan az a vadászminőségük, amelyet a román törvények előírnak (országos vadászvizsga és vadásztársasági tagság);
* a másik megoldás, hogy a vadászterület tulajdonosa kijelöl egy vadásztársaságot, amelyben megbízik, hogy jól fog gazdálkodni az ő területén, s ez köt szerződést az állammal. A szerződést minden körülmények között az állam köti meg, de a vadászterület tulajdonosa kijelölheti azt a vadásztársaságot, melyet ő elfogad, hogy gazdálkodjék a vadászterületen;
* azok a vadászterületek, amelyeken nem sikerül 51 százalékban társulni, árverésre — licitre — mennek, amelyet az állam szervez meg. Jelentkezhet bárhonnan, bármilyen vadásztársaság, amely a romániai vadásztársaságok lajstromában szerepel. Ebben az esetben az kapja meg a gazdálkodási jogot, aki a legnagyobb összeget tudja erre szánni.

A helyi kézben tartás kulcskérdés

— Ha licitre kerül sor, akkor a területtulajdonosoknak vagy a területtulajdonosi társulásoknak nincs beleszólásuk abba, hogy majd ki gazdálkodjék ezen a területen. Jöhet bármilyen vadásztársaság Buzăuból, Botoşani-ból, Bukarestből, bárhonnét. A jelenlegi törvény értelmében függetlenül attól, hogy ma ki gazdálkodik ezen a területen, ki a vadgazdálkodó (románul: gestionar).
Minden területnek kiszámították az évi bérleti díját. A számítás alapja az utóbbi két évben jóváhagyott kilövési keret egy bizonyos százaléka. Kiszámítják, hogy az utóbbi két évben mekkora volt a kilövési keret az állami jóváhagyás szerint. Ez alapján megállapítják minden vadászterület értékét. Bárki tudhatja, hogy a Bukarest melletti Cocorul vadászterületnek vagy az ojtozinak mekkora a bére. Ez a bér a kiindulópont a liciteknél is.
A bérből 81 százalékban a terület tulajdonosa részesül. A többi az államé és az országos környezetvédelmi alapé. A tulajdonosok a 81 százalékot közvetlenül megkapják, és a tulajdonjog arányában részesülnek a befolyt összegből. Ezt a területnek az alapbéréből számítják ki. Ha saját maguk gazdálkodnak rajta, akkor a vadgazdálkodási jövedelmekből is részesülhetnek. Hogyha licitre kerül a vadászterület, akkor ez a 81 százalék megduplázódhat vagy akár megháromszorozódhat.

A licit nagy kaland

— Nagyon nagy kaland vadászterületeket licitre bocsátani. Nem tudod sem befolyásolni, nem tudsz sem belelátni abba, hogy kik és hogyan gazdálkodnak tíz éven keresztül a saját területeden. Bárki jöhet.
Elterjedt az a téves felfogás, hogy a vadgazdálkodási tevékenységből, a vadászatból vagy a vadásztatásból nagyon sok pénzt lehet kihozni.
Minden vadgazdálkodási tevékenység, a vadásztatás is nagy beruházási tételekkel jár. A törvény előírja, hogy szakszemélyzetet kell alkalmazni. Ezeket szállítóeszközzel kell ellátni. Saját irodával, telefon- és internethálózattal kell a bérlő vadásztársaságnak rendelkeznie. Ezek jelentős költségekkel megvalósíthatóak és üzemeltethetőek. Továbbá a törvény és a szerződés előírja, hogy a vadat állandó jelleggel etetni kell. Ahhoz, hogy normális vadásztatást lehessen művelni, a vadászterületen berendezéseket kell létrehozni. Etetőket, magas állásokat a hajtásokra, megfigyelőket, vadászkalibákat, vadászházakat kell építeni és fenntartani. Enélkül nem lehet vadásztatni.
Főleg a külföldiek vadásztatásának feltételei ezek. Egyelőre csak ők tudják azokat az árakat megfizetni, amiért érdemes eladni a vadat. Ezek igen nagy tételek, különösen, amikor elkezdődik a vadgazdálkodás egy bizonyos területen. Állandó, havi kiadások vannak. A vadőrök bérének folyósítása, a takarmány biztosítása szintén kötelező.
A vadgazdálkodásból és a vadásztatásból meggazdagodni nem lehet, viszont lehet egy fenntartható gazdálkodást létrehozni. Ez azt jelenti, hogy azt a vadállományt, amelyet előír az üzemterv, biztosítani lehet. Jó gazdálkodással minőségi vadat lehet előállítani. A minőségi vad mindig értékesebb, drágább kilövéskor is, mint a gyenge állomány.

Területek vadtartási képessége

— A vadgazdának mindig arra kell törekednie, hogy annyi vad legyen, amennyit a terület elbír. Minden területnek van vadeltartó képessége. Ezt tudományos módszerekkel határozzák meg. Lehet tudni például, hogy az adott tízezer hektáron mennyi szarvas, mennyi vaddisznó, mennyi őz élhet. Anélkül, hogy az állományból egyedek szoruljanak ki az élőhelyről, s a civilizáció közelében keressenek életteret maguknak. Ezek károsítják a mezőgazdaságot, a gazdálkodók állatállományát, és veszélyeztetik magát az emberi életet is.
Minden vadászterületnek megvan az optimális vadlétszáma. Ne veszélyeztesse az emberek javait, és ne eredményezze a minőségi állomány degradációját. Ne szaporodjék túl az állomány.
Nálunk sok vadászterületen az optimális létszám fölötti a vaddisznó és a nagyragadozók állománya. A medve és a farkas. A vadásznyelven nemesvadnak nevezett szarvas- és őzfélék általában az optimális létszám alatt vagy nagyon-nagyon kevéssel az optimális létszám fölött vannak. Általános jelenség, hogy a szarvasállományt nem sikerült az optimális mennyiségi szintre emelni. A szarvaspopuláció, sajnos, nálunk csökkenő tendenciát mutat. Ennek sokak szerint a túlszaporodott farkasállomány az oka. De az élőhelyek folyamatos zavarása is.
Amikor annak idején a területeket visszaadták a volt tulajdonosoknak, sokan kezdtek gazdálkodni az erdőben. Egy időben mindenhol vágnak. Nagyon ritka, hogy a területeket egy évig ne zavarják. A vad a háborgatás miatt vagy elvándorol, a zavarás befolyásolja a szaporodást és az utódnevelést. Az állandó zaklatás, a kitermelés, a traktor, a motorfűrész mind zavarja a vadat.
Emiatt nálunk nem sikerült javítani a szarvasállomány minőségét.

Medveinvázió

— Ami látványos, s amit a falusi környezetben élő emberek nap mint nap tapasztalhatnak, az a medvék túlszaporodása. Erre sokféle magyarázatot próbálnak találni. Elsősorban azt, hogy a jelenlegi erdőállományból eltűnnek az öreg erdők. Nagyon sok százados erdőt kivágnak. Helyette a természetes felújulásból származó vagy az ültetett erdők jutnak túlsúlyba. Ma nálunk az erdőállomány nagy részét a fiatal, sűrű erdők képezik.
A vágtereken megtelepedő málna, szeder, másféle erdei gyümölcs a medvék táplálékát biztosítja. A klímaváltozással a tölgy és a bükkmakk nem négy- vagy ötéves ciklusonként terem, mint ezelőtt, hanem majdnem minden évben.
Bőséges táplálék és bőséges búvóhely, a sűrű állományú erdők kedvezőek a medvepopuláció gyarapodásának. Ez az egyik magyarázat.
Amikor Románia uniós tagságát megelőzően elindultak a csatlakozási tárgyalások, akkor az aláírt környezetvédelmi szerződésben rögzítették, hogy szigorúan fogják védeni a medvét, a farkast, a hiúzt és a vadmacskát. Eddig nem volt arra példa, hogy egy megkötött szerződést, egy lezárt fejezetet újratárgyaljanak. Ezért nem valószínű, hogy ezek a vadfajok az elkövetkező tíz-húsz évben lekerüljenek a szigorúan védett vadak listájáról.
Minden évben sok konfliktusnak vagyunk tanúi. Az elszaporodott medvék kárt tesznek az állatállományban, megtámadják az embereket is. Ha sikerül kivételesen néhány medve kilövésére engedélyt szerezni, ezt az EU hagyja jóvá. A kilövési számot minden évben újratárgyalják. Ezután a hazai parlamentnek is jóvá kell hagynia a kilövési keretet.
A medveállomány túlszaporodását mindenki látja. Azok is, akik a medvék védelmére keltek. Én benne vagyok a környezetvédelmi minisztérium nagyragadozó-gazdálkodási bizottságában. Nemrég ott bemutattak nekünk egy filmet és egy tanulmányt, amely ezen a tavaszon készült. A brassói Rakodón levő szeméttelepre minden este 29—32 medve jár be. Tavaly olyan akciókat szerveztek, hogy ezeket elaltatták, és ellátták nyomkövető rádióadó készülékkel. A medvéket elvitték olyan vidékekre, ahol vállalkoztak a befogadásukra. Többet kivittek a Királykőre, Argeş megyébe, Vâlceá­ra, ahol nincs túlszaporodás, és nem alakult ki még konfliktusos helyzet a helybeli lakossággal.
A vége az lett, hogy az elszállított medvék 75 százaléka visszament oda, ahonnan elvitték. 25 százalék maradt vissza, főleg a fiatal egyedek, amelyeknek nem volt kellő tapasztalatuk. A szakemberek minden megjelölt medve mozgását számítógépen tudják követni. A medvék óriási távolságokat tesznek meg! Egyet megjelöltek nálunk, Bükszád és Tusnád között. Három hónap múlva már a besztercei erőkben volt.
Tehát a medvék áttelepítése sem megoldás. Nemcsak azért, mert visszamennek a származási helyükre, hanem azért is, mert medvékkel együtt a problémát, a konfliktusokat áthelyezzük egyik helyről a másikra.

Forrás: 3szék.ro