A képen látható gímbikát és az aranysakált, Baranya megyében, a Vizslaki nádasban sikerült Balogh Gábornénak terítékre hoznia szeptember 8-án.

A vadászatról így írt lapunknak:

„Már az első nap, élményben gazdag volt, egy igen különleges agancsár mutatta meg magát, sok tarvaddal és jó pár mellék bikával, maga a látvány is lebilincselő volt.
Második nap az időjárás miatt nem igazán tapasztaltunk bőgést, ahogy az „szokott lenni”.
Harmadik nap hajnala is érdekesen alakult, már sok bikát láttunk, de nagyon messze.
Ezután következett az este, egy teljesen új területrészre mentünk. Cserkelés közben nagyon jó bőgést hallgathatunk, de a széljárás nem nekünk kedvezett.
15 perc várakozás után nagy szerencsére megfordult a szél. Kezdetét vette egy igen hosszú cserkelés a bőgőhely közelében lévő magaslesig. 4 km -es kerülő után megérkeztünk a leshelyünkre. Ahogy felültünk, már sorakozott is ki a tarvad, majd utánuk jöttek a bikák.
Igen szép bőgésben volt részünk az este, meg is jegyeztem, ha vad nélkül térünk ma haza, már akkor is egy csodás emlék marad ez a hely.
A nekem szánt agancsár, nem akarta megmutatni magát. Teltek a percek és egyszer csak, a várt helyről megindult a hárem, egy másodpercre megpillantottuk „a bikámat”, de még vissza ment az utolsó csellengőért.

A kísérő szólt, hogy ő lesz az, akire vártunk. Közben a rudli nyomán egy vaddisznó váltott ki, majd az egyik borjúval, amely kivált a csapatból össze szagolt.
Az idilli mozzanat után, célba vettem a szarvasbikát és eldördült a lövés. A vad jól jelezte a találatot, majd rövid halálvágta után örökre megpihent a rét gyepén.
Ekkor jött ki rajtam a vadászláz, de sok időm nem volt merengeni, mert megjelent egy aranysakál, aminek elejtésére megkaptam az engedélyt.
A lövést követően, nem maradt helyben, de egyértelműen „bejelzett”.
Bár vért találtunk, de a bőgés miatt reggelre halasztottuk az utánkeresést. Hajnalban a lövés helyétől nem messze ráleltünk a sakálra.
Szavakhoz sem jutottam, hogy Diana mekkora vadászélményt ajándékozott nekem, egy impozáns szarvasbikát és életem első aranysakálját.
Azt hiszem, örök élmény marad számomra.”

Forrás: Balogh Gáborné