Nagyon sok vadat láttunk már az utóbbi években, amelyek a vadászterületen szedték össze agancsukkal a felelőtlenül otthagyott és elszórt bálazsinórt.

El lehet képzelni, hogy ezek a pórul járt egyedeik milyen kínokkal pusztulnak el, avagy milyen zaklatott állapotban élik le további életüket. A mostani eset azonban ismereteink szerint példa nélküli…

A történet a következő: még a múlt év december 20-án, délután, Sárik Zsolt a Csemői Községi Vadásztársaság területén (Pest megye) vadászott. A Csemő erdős külterületén, egy sűrű fenyves mellett cserkelt, amikor figyelmes lett egy dámra. Keresőtávcsővel próbálta megállapítani az ivarát, de sok minden megzavarta. Mivel elég sűrű volt az erdő, ahol a vad állt, így nem volt biztos benne, hogy mit látott. Próbálta megkeresni a fejet, hogy van-e lapátja, viszont furcsának tartotta, hogy a dám nem mozog, csupán csak egyhelyben ácsorog. Ahogy Zsolt tovább vizsgálta a távcsővel, látta, hogy a vad előtt a földön valamiféle furcsa nagy gubanc fekszik. Ekkor megmozdult és rádöbbent, hogy a vad fejére egy nagy gombolyag bálazsinór van feltekeredve. A bika megmozdult és így márt azt is láthatta, hogy csak három lábát tudja használni, mivel a negyedik teljesen belegabalyodott a bálazsinórba. Ekkor vált világossá a vadász számára, hogy a lövés megváltja a további szenvedéstől.

Elejtés után az elbíráláskor az is látszott, hogy a dám minden áron megpróbált megszabadulni ettől a „kócos hajtól”, de csak azt érte el, hogy jobb első lábát is felakasztotta a nyakába.

A „hajgubanc” megvizsgálásakor kiderült, hogy még egy további dámbika koponyája van elrejtve a fura „fejdíszben”…

A tanulság ebből számomra az, hogy a természetben nagyon sok hibát követünk el. A bálazsinórral például a földek gazdáinak is jobban kellene figyelni, hogy ne maradjon ott. Vigyázzunk arra, hogyha ha csak kirándulni megyünk is a természetbe, ilyen állapotokat ne hozzunk létre. Vigyázzunk a természet szépségére!

Forrás: Mészáros Iván