Megtréfálta a vadászokat az őz, ugyanis más időpontban és más irányból érkezett.
Nem sok vadásztársaság mondhatja el magáról, hogy a Tisza, a Szamos és a Kraszna gondoskodik a vadállomány itatásáról, a folyókat kísérő galériaerdő pedig az árnyat, a pihenést, a menedéket is nyújtó otthont jelenti az állatoknak.
Erről a rendkívül gyönyörű, irigylésre méltó természeti környezetről beszélgettem a közelmúltban a vásárosnaményi székhelyű Kraszna-menti Vadásztársaság elnökével, Borbás Tiborral, aki megosztotta egy gondját is.
Túljárt az eszükön
– A Tisza-parti részen van egy öreg bak, ami szinte uralni akarja a teljes szakaszt. Ha meglát egy fiatal bakot, azt szinte világgá kergeti.
Többször próbáltuk már terítékre hozni, de nagyon rafinált, eddig mindig túljárt az eszünkön – mondta az elnök, majd így fordult hozzám: – Barna bácsi! Legyen a vendégem, hozza terítékre!
Nem lehetett nemet mondani erre a felkérésre. Az elnök szerint az öreg őzbak a Tisza felől az erdőből szokott rendszeresen kiváltani, s eddig mindig tartotta is a helyét, valamint a kiváltás idejét is.
Nos, a vadászatkor azonban egyik állítást sem igazolta az öreg bak, mert egyrészt a lővilág vége felé érkezett, másrészt éppen az ellenkező oldalról jelent meg egy sutával az oldalán.
Különleges élmény
A kísérőmé, Tiboré az érdem, hiszen ő vette észre a „széptevésbe belefeledkezett” bakot, amit végül sikerült terítékre hoznom. Egy öreg, minden fiatal bakra haragvó, erejét fitogtató őzbakkal kevesebb van immár a Tisza, a Szamos és a Kraszna mentén.
Köszönöm ezt a különleges élményt és a lehetőséget a Kraszna-menti Vadásztársaságnak.
Forrás: Szon