A Bükkben, idényen kívül, egy borzas, igen rossz kondícióban lévő gímszarvasborjút figyeltek meg.

Az esettel kapcsolatban Szabon Gábor Áron vérebvezető lapunknak elmondta: a vad elejtése minden vonatkozásban indokolt és megalapozott szakmai döntésnek bizonyult, de a borjú a rálövés után elugrott.

A délutáni vadászatot követően a szakember csak másnap tudta felvenni a nyomot kutyáival: a helyiek elmondták, hogy a találatot a borjú jól jelezte, de sajnos a nyomát elvesztették. A vérebvezető lapunknak összefoglalta: a vadászat után egész éjszaka áztató eső hullott, amely hajnalra havazásba váltott át. A helyiekkel együtt álltak rá a csapára, amelyen egyetlenegy jelet sem tudtak rögzíteni, így csak a két kutyában bízhattak. Segítségükkel mintegy 700 méter után megpillantották a borjút, de lövést nem tudtak rá tenni. Sokat nem késlekedtek, mert a vérebek már hajszára kéredzkedtek, elengedték tehát „őket” a nehéz terepen. Úgy látták, hogy a borjú mellsőláb-lövéssel ugrott el. A vérebekkel, rövid hajszát követően, végül sikerült terítékre hozniuk a vadat.

Forrás: Nimród Vadászújság – Dr. Szilágyi Bay Péter