Kerekes Zoltán, a Világjáró Vadászok Vajdasági Tagozatának elnöke számolt be lapunknak a bosznia-hercegovinai medvevadászatról. Kalinovik település határában terül el a Zelengora hegy, amely a Republika Srpska területén található.

Az itteni vadászterület nagysága megközelítőleg 56 ezer hektár, ahol a barnamedve becsült populációja megközelítőleg 150 darabot tehet ki, amiből éves szinten öt egyedet ejthetnek el helyi és külföldi vendégvadászok.

A medve mellett a szürkefarkas állománya is jelentős, azonban a medvéhez képest a farkast sokszor nehezebb elejteni. A medve vadászatához minden esetben minisztériumi engedély szükséges, amelynek az ügyintézése azonban igen gördülékeny. Saját fegyvert is lehet vinni Bosznia-Hercegovinába, de a határátlépés során az ügyintézés esetleg bonyolultabb és sok időbe kerül,ezért inkább érdemes fegyvert bérelni a helyiektől.A Balkánon a barna színváltozathoz képest a fekete színű medvék keresettebbek. A boszniai vadászok csak a legnagyobb, kapitális medvékre szeretnek vadászni és vadásztatni. A vadászat során, az egyik külföldi vendéggel a helyi vadásztársaság irodájában a kötelező ügyintézést letudva autóba ültek Kerekes Zoltánék és a Kalinoviktól megközelítőleg 10-15 kilométerre egy olyan helyre érkeztek meg, ahol a helyiek „dögszórót” üzemeltetnek.

A környékben elhullott állatokat ide hordják ki, amelyet a medve és a farkas előszeretettel látogat. Amíg a medvék a téli álmukat alusszák, addig csak szürkefarkassal lehet találkozni. Az elmúlt két év során megközelítőleg 30 szürkefarkast hoztak terítékre. Farkas vadásztához külön minisztériumi engedély nem szükséges, mert az éves vadászati tervben is szerepel. A sikeres vadászatot általában az időjárás határozza meg. A Balkán egyes részein, a hegyekben, hirtelen nagyon gyorsan megváltozhatnak a körülmények. Egy hidegfront esetén főleg kora tavasszal, nem ritkán április végén, május elején is eshet hó.


Amíg a Vajdaságban 20 Celsius fokot mértek az elmúlt napokban, addig Kalinovik térségében alig nulla Celsius fok fölött volt a hőmérséklet. Medvére vadászni kora tavasszal a legoptimálisabb. Ha enyhébb a tél, a medvék hamarabb megmozdulnak. Ebben az időszakban jóval éhesebbek, mert gyorsan pótolni akarják az elveszített téli zsírtartalékaikat. Miután elfoglalták a magaslesüket, este kilenc óra után meg is jelent több „kisebb medve”. A területileg illetékes vadőrök a lesekre a vendégekkel tartanak. A szakértelem, és a rutin mindenképpen szükséges a nagyragadozók vadászatanál. Ha utánkeresésre kerülne a sor, csak rátermett, hozzáértő emberek vehetnek benne részt, betartva a legfontosabb biztonsági előírásokat.Miután már három-négy kisebb egyed is megjelent a szórón, hirtelen az összes medve elszaladt.

Nem sokkal később megjelent egy igazán nagy, kapitális barnamedve. Olyan nagy volt a többi medvéhez képest, hogy a kisebbek azonnal futásnak eredtek. A harc legapróbb kockázatát is el akarták kerülni. A vadőrök pár perc elteltével lőhetőnek bírálták a vadat, amit a vendég el is fogadott. A 8×57-as kaliberű töltény ideális a medvére és a lövedék a lapocka mögött csapódott be, ennek ellenére a medve hirtelen elugrott és elvesztették a szemük elől. Ekkor már teljesen sötét volt.Senki nem mehetett le a lesről egészen reggelig, vártak. Ekkor segítséget kértek több vadásztól. A rálövés helyén semmilyen árulkodó nyomot nem találtak. A kutyák is zavarodottan viselkedtek, mert a szóró körül négy medve friss nyoma közül kellett kiválasztaniuk a sebzettét. Azok a kutyák, akik már találkoztak korábban medvével és farkassal általában jóval idegesebbek.Kis idő telt csak el és felvették a nyomot: megkezdődött az utánkeresés, ami több óráig tartott. Sem ember, sem kutya számára nem életbiztosítás a sebzett vad megkeresése – mesélte lapunknak Kerekes Zoltán.


Még egy közeli völgybe is lementek. A medvét azonabn nem találták meg a boszniai vadászok. Ekkor a rálövés helyétől nem messze az egyik helyi boszniai vadász örömében felkiáltott. A medvét alig több mint 40 méterre találták meg, amely egy fedettebb területrészen feküdt el. A vad ekkor már dermedten feküdt, a pontos lövést éppen csak el tudta vinni a medve.Mindenki megkönnyebbült és persze nagyon megörült, hogy terítékre hozhatták.

Mint utólag kiderült, a lövés vélhetően a szívet érte és a rövid halálvágta után el is terült a ragadozó – persze ezt a reggeli csapázáson még nem tudhatta senki. A birtokbavétel helyén kapta meg a vad a végtisztességet. A gratulációkat követően logisztikai problémákba ütköztek, hiszen, ha sokan is voltak és fel is vannak készülve a feladatra, akkora volt a medve, hogy centikre sem tudták megmozdítani.Ekkor a boszniai vadászok úgy döntöttek, hogy a birtokbavétel helyén zsigerelik ki a hatalmas ragadozót, majd részenként szállítják el, ami bizony közkedvelt csemege Bosznia-Hercegovinában. Több óra kellett ahhoz, hogy az erdőben teljes végezzenek a munkával.

Az időjárás kegyes volt hozzájuk, mivel nem volt hideg és nem aznap még eső sem hullott. A helyi vadászok becslése alapján a medve megközelítőleg 400 kilogramm lehetett. Mancsai az emberi tenyérhez képest, mind szélességben, mind hosszúságban jelentősen nagyobbak voltak, hatalmas karmokkal, amely harcban akár a húsdarabokat is kitéphetnek más állatokból. Utánkeresése persze nagyon veszélyes feladat. Bosznia-Hercegovinában medvére vadászni felejthetetlen élmény: az emberek kedvesek és vendégszeretőek, szeretettel várják a régi és új vadászvendégeket – zárta beszámolóját Kerekes Zoltán vajdasági vadász.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Kép: Kerekes Zoltán

Forrás: Agrojager