Minden egy átlagos megfigyeléssel kezdődött, ami miatt azóta is különlegesnek érzem a szakmám. A területünk Tolna megye lankás részén, a Gyulaj szomszédságában található Pálfai Két Határ Vadász Egylet, főként nagyvadas terület, így az őzzel nem igazán tudunk gazdálkodni, mégis minden évben terítékre kerül egy-egy különleges, esetleg nagyobbacska bak.

Az idei évre sikerült vendég kört kialakítani, így hivatásos vadászi kötelezettségem a bak figyelés, ám az egyik kimenetel óta tudom, hogy valami különleges lakik az én gyönyörű területemen. Sokat tanultam az elmúlt évekből, és az egyik az, hogy a beállt, ismert trófeás vadjaimat elnezvezem, így könnyebb érdemben beszélni róluk, mivel hatos bak, vagy ág hiányos bak akadhat több is, így névvel látom el az arra méltókat, így történt vele is, mikor először láttam kb. 400 méterre lehetett, fényképezőgépemmel elég jól rá tudtam közelíteni, ám csak annyit láttam, hogy valami nincs rendben a fején…

…Megdobbant a szív, elkapott az adrenalin,

minden másodperc egyre hosszabbá vált, majd megkezdődött a lövésre történő felkészülés. Amikor minden optimálissá vált, a bak lehajtott fejjel legelt. Utolsó mozdulataként felkapta a fejét, majd a friss falatokat rágva tekintetét ránk szegezte. Ekkor dördült el a fegyver majd a bak tűzben rogyott. Apum a céltávcsövön, Én pedig a videó kameráján keresztül szemléltem az eseményeket. Amikor láttuk, hogy a vad végleg befejezte földi létét, egymás szemébe néztünk. Szavakra nem volt szükség, hiszen a pillanat, a tekintet többet mondott ezer szónál. Apum vissza ült mellém és közösen megvártuk amíg a lőhető bak bevált. A lövésre Ő nem reagált, folytatta tovább a legelést, majd kis idő múlva már nem láttuk sehol. Ekkor Apum elindult birtokba venni az elejtett bakot, Én a leshelyünkön maradtam, folytattam tovább a felvétel készítését. Egy bő 15 perc múlva elindultam Én is feléjük. Közelebb érve tapasztaltam, hogy valami nem olyan mint máskor, hasonló pillanatokban. Egészen közel érve láttam, hogy Édesapám a bak felett állva könnyeivel küszködik és a vadat siratja. Az eset egészen megható volt számomra is, tekintve, hogy életemben két alkalommal, a nagyszüleim halálakor láttam ennyire elérzékenyülve. A gratulációm és a töret átadását követően meggyújtottunk egy szivart, és a hajnali nyugalomban elmerengtünk a korábbiakban szerzett közös élményeinkben. Két barátunk csatlakozását követően délelőtt 10 óra körül hagytuk el a helyszínt, majd szűk körben eltöltöttünk egy kellemes napot.


Forrás: Vadászlap