Hegedűs Márk és jóbarátja, Jónás Péter régi szegedi vadásztársuk, Kotogány János invitálására érkeztek az Alföldre.

A határ ilyenkor már fedett. Ezekben a napokban virít a keskenylevelű ezüstfa, vagy népies nevén: az olajfa, amelynek, lisztes termése télen, értékes csemegéje a madaraknak. Ahol nem sikerült a gyomirtás, vagy spóroltak vele, ott a pipacs díszlik. Ilyenkor már nehéz az őzre vadászni, hiszen minden sűrű a vadat rejti, bújtatja. Szeged alatt, de már a Kiskunságban cserkeltek a vadászok, s az egyik őzbakot, mintegy 60 méterre közelítették meg. Hegedűs Márk lapunknak elmondta: régóta szeretett volna egy „gombos” bakot elejteni. Erre a vadra azért is vagyok büszke, mert szívesen fogok visszaemlékezni, hogy milyen nehezen tudtuk méterről, méterre belopni, megközelíteni, hogy tiszta, pontos lövéssel tudjuk terítékre hozni – tájékoztatta a Nimród Vadászújságot Hegedűs Márk.

Forrás: Agrojager