Békés-megyében, a Kis-Sárrétben, Okányban, az USA-ban született, new orleansi, de Magyarországon letelepedett Nicholas Olivér őzbakvadászatra indult.

A tavaszi őzbakvadászatok és az üzekedés között, a különösen száraz, csapadékban szegény hetekben azonban nem volt könnyű dolga sem neki, sem pedig az Okányi Alkotmány Vadásztársaságnak, hogy vendégükkel eredményesen rácserkeljenek egy őzbakra. A vadászokat az Agro Jager News is elkísérte és végigkísértük őket két napon keresztül.

Sajnos az idei évben, súlyos aszály pusztít Okány térségében is. Már most, milliárdos károkról beszélnek a növénytermesztők, de a helyi vadgazdálkodók sincsenek jobb helyzetben, mert szinte az összes csatorna kiszáradt – tájékoztatta lapunkat Hégely Sándor, a társaság elnöke. Éppen ezért, két-három naponta lajtoskocsival pótolják a vizet a területen élő vadnak. Méhsejtszerűen, sok helyen 50-60 centiméter mélyen is összerepedezett, összetört a talaj. Most minden vadgazdának a legfontosabb feladata az ivóvíz pótlása. Óriási értéket képviselnek most a dúsan sarjadzó lucernacsíkok, hiszen a lucernások a legfontosabbak a vad nyári takarmányozása során. Miközben a fűfélék kisülnek, addig a mélyen gyökerező lucerna, a kaszálások után újra sarjad. A nyúlnak és az őznek is fontos tápláléka a friss lucerna, arról nem is beszélve, hogy gazdag rovarvilága miatt a fácán is megtalálja a számítását.

Jó egy hete még a kalászosok lábon álltak. A termések rosszak, mert a gabona megsült, megszorult – mondják a termelők. A kukorica a nagy meleget, az aszályt még rosszabbul viselte: csörgősre száradt. Mindenki az esőben bízott, de ahogy a tavaszi, úgy a Medárd utáni nyári esők is elmaradtak. Most, a nagy kombájnokkal egy hét alatt levágták a kalászosokat, jóformán csak itt-ott egy-egy zab maradt, de csakhamar azok is sorra kerülnek.

A nagy meleg miatt még a vad sem mozdul meg. Azt hihetné az ember, hogy itt egy fia őzbak, annyi sincs a területen. A tipikus alföldi, az öntésen kialakult földeken, a Sebes-Körös völgyében, a szürkülettel együtt mégis megelevenedik a határ. Egy őzbakot figyeltünk, amikor a suta mellett a helyieknek megszokott sziluettek tűntek fel. A termetes madarak egy lucernásban lépkedtek, le-lehajolva, aztán tovább-tovább haladtak. Túzok – súgta oda egyikőnk Nicolasnak, aki már hallott róla, hogy itt, az Alföldön ilyen nagy madarak is élnek. Keresőtávcsövéhez nyúlva a helyiek is tudták, most nem kell magyarázni: ez a madár védett!

A túzok Európa legnagyobb, röpképes madara és a Körös-Maros Nemzeti Park mellett a vadászok is tesznek érte, hogy területükön rendszeresen költsön. Bár vadászata tilos, ezek a vadászat közbeni pillanatok, hogy vendégeiknek ilyet is tudnak mutatni – szinte megfizethetetlen. A siker az intenzív ragadozógyérítésben rejlik – folytatja Hégely Sándor elnök. A természetvédelem és a vadgazdálkodás kéz a kézben jár Okányban. A veszélyeztetett fajok esetében csak összefogással lehet sikereket elérni. Éves szinten 60-70 darab vörös rókát, és négy-öt aranysakált hoznak terítékre, mellette erős nyomást gyakorolnak a tollas kártevőkre is.

Az első kimenetel – a túzok megfigyelést leszámítva – eredménytelen volt. Bár őzbakot láttak, de azt nem hozhatták terítékre, fiatalok voltak. Vendégüket jó előre tájékoztatták is, hogy előfordulhat, hogy több vadászat is kell ahhoz, hogy eredmények legyenek, de ez nem tántorította el a vadászattól! Sőt! Még örült is neki, hogy nemcsak kimegyünk és lövünk – mondta lapunknak.

Nicholas Olivér, new orleansi születésű. Az “amerikai” srácot barátai csak „fekete párducnak” szólítják, aki munkája miatt a világ 50 országában fordult meg. Magyar származású feleségével Olaszországban ismerkedett meg és úgy határozott, hogy hazánkban telepedik le és így a szerelem hozta Méhkerékre. Az Amerikai Egyesült Államokban a vadászat nagyon népszerű – meséli. Az amerikai vadászok, amit elejtenek, szinte minden esetben el is fogyasztják. Becsülik a trófeát, becsülik a vadat. A déli államokban, az afro-amerikai közösségekben, a vadászat szeretete egyidős az ország megalapításával – mondja. Erre nagyon büszkék vagyunk – teszi hozzá Olivér.


Jó egy hét telt el, amikor újra találkoztunk. Másodjára már oldottabb volt a hangulat, bár mi több, mint 10 éve ismerjük egymást. A múlt heti okányi cserkelések jó hangulata megalapozta az okányi barátságot is és hajnali négy óra után már ki is gördültünk a vadászház udvaráról. Szappanos Sándor és fia, valamint Török Tibor társaságában indultunk el. Egy hidegfront miatt lehűlt a levegő s bár esőt nem hozott a front, mégis hűvösebb volt a hajnal – ezt használtuk most ki. Az őzek valamelyest aktívabbak voltak és a 7200 hektáros területen a 700-800-as őzállomány meg is mutatta magát. Az itt elejtett trófeák 300-600 gramm között váltakoznak. Akadnak évek amikor erősebbek, máskor állományszinten gyengébb a felrakás. A téli takarmányozás persze fontos eleme a gazdálkodásuknak, így kétnaponta szemes kukoricát, búzát és persze lucernaszénát is juttatnak ki – meg ahogy fogy az etetőkben a takarmány.

Az őzbakvadászat egy megfontolt, szakmai alapokra helyezett szelekciós munka is. A jó vadőr ismeri a területét, pontosan tudja, mely őzbakra indulnak és mindig van második, harmadik opció is. Mindig szem előtt tartjuk, hogy a selejt, a nem kívánatos agancsállású őzbakokat állományunkból még az üzekedések előtt elejtsük. S az olyan vadásztárs, vendég, aki szívesen rászánja az időt, a vadőrök szemében értékes vadásztárs. Az efféle szakmai munka ilyenkor már nehéz, nehezen tervezhető, hiszen a vad a meleg miatt érzékenyebb, nehezebben mozdul meg. Élénk és éber is egyben. Minden neszre, zajra, idegen szagra felfigyel és a nagy takarás miatt, néhány ugrással már el is tűnik a vadászok szeme elől. Sok megállás, sok távcsövezés után, már-már a remény határán, végül feltűnt előttünk az egyik keresett őzbak. Oliver jól viselte a várakozást és a megfigyelést is. Gyakran hozzá is tette, hogy az előző héten is jártunk erre, ami jó megfigyelőképességéről is árulkodott. Nos, hát nem hiába jártuk a múlt héten a határt…mondta lapunknak Szappanos Sándor.

A Tóhegy területrészen fordult meg aztán a szerencsénk. Bar a szél rendkívül kedvezőtlen irányból fújt, de Török Tibor vezetésével egy bokor takarásában sikerült rácselkelni egy fiatal őzbakra. A szél keresztben “járt”, de a szagukat feltehetően még a bak előtt elcsapta. Próba! Előkerült a lőbot, majd innen már borítékolható volt a siker. A szálkereszt szépen megült a blatton – mesélte Oliver és valóban a lövés után tűzben rogyott az őzbak. Mi is láttuk.

A nyelvi nehézségek a vadászok között sohasem okoztak nagy problémát. Félszavakból is megértik egymást, akik ennek a szenvedélynek hódolnak. Bizonyítja ezt az is, hogy a tenegerentúlról, egy teljesen más vadászati kultúrkörnyezetből érkező vadásszal is éppen úgyanúgy tudtunk cserkelni, mint bármelyik jó cimboránkkal – mesélte Hégely Sándor elnök.


A birtokbavételt követően, az amerikai, a new orleansi hanyományok is előkerültek és vendégük külön megköszönte az őzbakot is, mint zsákmányt az okányiaknak, nemcsak a trófeát! Kérdés sem merült fel, hogy a zsigerelés és az adminisztráció után betegyék-e a hűtőbe vagy elviszi.

Jóleső érzés volt mindannyiuknak, amikor a töret már a magyar hagyományoknak megfelelően került a helyére. A nagy utazó, Nicolas Oliver lapunknak kiemelte, hogy számára nagyon fontos a történelem, nagyon fontos New Orleans, a hagyományok és nagyon fontosak azok a kultúrális értékek, amelyeket a vadászok és közülük a magyar vadászok, a magyar vadgazdálkodók képviselnek. Az okányi vadásztársaságnál eltöltött két nap, az együtt töltött idő, a cserkelések, a megfigyelések is megerősítették benne, hogy milyen szakmai hozzáértéssel járják a területüket a magyar vadászok. Kiemelte, hogy Magyarországra nagyon szívesen fogja elhívni amerikai barátait, hiszen itt biztosan nem éri őket csalódás.

Az őzbak agancsát 250–300 grammra, korát három–négy évesre becsülik, de pontos adatokat csak a bírálat után ígértek – tájékoztatta lapunkat az Okányi Alkotmány Vadásztársaság elnöke, Hégely Sándor.

Írta és fényképezte: Dr. Szilágyi Gergely

Forrás: Agrojager