Nem véletlenül népszerű vadászati célpont a Bakony. A szépséges táj és a sokat ígérő vadállomány mellett szakmájukhoz értő, felkészült vadászok várják a vendégeket, akik felejthetetlen élményekkel térhetnek haza.


Gazdag vegyes terítéknek örülhetett a Bakonyerdő Zrt. visszajáró német vendégvadásza, akit a Farkasgyepűi Erdészet ugodi vadászkerületének hivatásos vadásza, ifj. Horváth Róbert kísért. A nem mindennapi teríték történetét a kísérő osztotta meg a Nimród Vadászújság olvasóival.

Azzal vág bele Horváth a történetbe, hogy vendége minden, októberben elejthető nagyvadfajból szeretett volna terítékre hozni egyet-egyet, és nem is akármilyet, hanem kizárólag öreg, kapitális, vagy valamilyen szempontból különleges trófeájú vad érdekelte. Mindössze 3 napjuk volt az igények kielégítésére, így nem volt egyszerű a dolga a hivatásos vadásznak.

Úgy gondolta, hogy kezdjék a nehezével, ezért első este (szerdán) a muflonkosra mentek ki. Az elejtendő vadat – egy nyájjal és egy fiatal kossal együtt – látta már a vadföldön, ezért úgy vélte, ha szerencséjük van, hamarosan megjöhet. Kiértek a leshelyükre, a vadföldön volt kint legalább 30-40 dám tarvad 3-4 dámbikával, de mondta a vendégnek, hogy hagyják őket, mert erősen bízott a muflonban. A vadföldet egy erdősáv szeli ketté, egyharmada mögöttük, kétharmada előttük volt, és délnyugati szél fújt, ők oldalról várták a muflonokat. Már kezdett aggódni, mikor a lővilág utolsó 10 percében megjelentek, ám nem onnan, ahonnan várták őket, hanem éppen a hátuk mögül érkeztek. A jobb pozíció érdekében helyet kellett cserélniük a vendéggel, ekkor a muflonok 100-120 méterre lehettek tőlük. A vendég nem sokat gondolkodott, hamarjában lövést tett a kiszemelt vadra és terítékre is hozta. A kos 6 év körüli, az állba növő csigájának átlagos hossza 78 cm.

Másnap (csütörtökön) reggel dámbikára indultak. Ismert egy abnorm bikát, így eredetileg azt szerette volna meglövetni. Déli szél volt, látták is a lapátost, de olyan sűrűben barcogott, hogy nehéz lett volna elejteni, ráadásul ő is észrevette a vadászokat, így nem is volt kérdés, hogy más után kell nézniük. Átmentek tehát egy másik barcogó helyre, ahol jó szelük volt, így tüzetesen megtudták szemlélni a bikákat. 3 elejthető példány volt előttük, egy középen feküdt, tőle jobbra és balra is volt egy-egy jó lapátos, (az egyik egy selejt, szeldelt, karéjos lapáttal), de közülük a középső, a legöregebb bika tetszett legjobban a vendégnek. A terítékre került dámbika trófeatömege 4-4,5 kilogramm, kora 10-11 év volt.

A vadőr tervei szerint a gímbika következett. Többször megfigyelt egy rendellenes agancsú példányt, melyre egy vadász már ötször ment ki, de nem sikerült terítékre hoznia, ezért reménykedett, hátha a német vendégének tartogatta Diana. Ráadásul a környékén volt még egy nagy bika is, bármelyik jó lehet, így abban bízott, hogy a kettő közül valamelyik csak összejön. Péntek hajnalban mentek ki, jó vadmozgást tapasztaltak, előttük úgy 30 méterre egy 7–8 kilogramm körüli gímbika vonult hangtalanul, de annyi idős is volt, így elengedték. A rét bal sarkában egy másik bika bőgött, csak a sziluettjét látták, illetve számos tarvad is volt a környékén. A területen több rét és vadföld is van párhuzamosan egymás mellett, melyeken egy cserkelőút húzódik végig, ezért azt gondolta, úgyis feléjük jönnek el a szarvasok, érdemes lehet várniuk kicsit. Meghúzták magukat a takarásban, és negyedóra elteltével, már majdnem továbbindultak, amikor észrevették a szarvasokat. Távcsővel figyelte őket, és be is jött kb. 50 méterre egy 4 éves agancsos. Elnézett felfelé és tőle 120 méterre még egy 5 év körüli, dárda-villás gímbika jelent meg, de mintha kergették volna. Azt figyelte, vajon mitől ijedhetett meg a bika. Úgy láttam, hogy mögötte a nagy bika jön, komótosan sétált lefelé, majd megállt a nyiladékon és a vadászokat szemlélte. Ekkor tudatosodott benne, hogy az abnormális agancsú bikát látják. A lőbot már elő volt készítve és a vendég most sem habozott, lövést tett a vadra. A bika elugrott az égeresbe, 150 méter idegfeszítő gyaloglás következett. Lőjelet nem találtak, de mentek 20 métert és meglátták a felemás agancsot az erdei pajzsikák között. Nagy volt az öröm, a vendég életében nem ejtett még ilyen különleges gímszarvast. A bika 9 éves lehetett, 4,5–5 kilogramm körüli agancstömeggel, a jobb szára villás, a balon pedig csak szemág volt.

Utoljára (péntek este) maradt a kan, ám előtte még kimentek a rendellenes agancsú dámbikát megnézni, amit egyszer már megkíséreltek terítékre hozni, de akkor nem sikerült. Felültek a lesre, de a bika csak nem jött és lassan már sötétedett, menniük kellett tehát a kan után. Épphogy megindultak, mikor megpillantották a felemás agancsú lapátost. Rácserkeltek, már a szálkereszt is rajta volt, de kilépett a nyiladékról. Nem volt rá több idejük, ezért hagyták. A leshez érve még 15 percük lehetett talán, hogy terítékre hozzák a kant. Balról bőgött egy gímbika és egyszer csak riasztott egy őzbak. „Most jön a kan” – súgta a vendég, és igaza lett. Még takarta egy bokor, de pár perc elteltével kijjebb lépett és a lővilág utolsó pillanataiban sikerült rálőnie. Nagy csörtetés következett, majd 15 perc feszült keresgélés. Vért nem találtak, csak egy kis sárfröccsenést, mert éppen a dagonyáról érkezett a vaddisznó. ifj. Horváth Róbert szólt édesapjának, hogy hozza el a szálkás szőrű tacskóját, mert kutya nélkül már nem boldogultak. A rálövés helyéről elindult az eb, majd 50 méterre megtalálták az első vércseppet és utána 30 méterre ott feküdt a bükkfa tövében a hatalmas, 5-6 év körüli vaddisznó. Agyarának hossza 18-20 cm, hisz a bakonyi öreg kanok erre a korra már alaposan elkoptatják a fogukat, de agyaruk jó vastag. A vendég rá nézett és azt mondta, „Robi, mintha álmodnék, egyelőre még nem hiszem el, hogy ez valóban megtörtént”. A bakonyi hivatásos vadász számára is óriási boldogság volt, hisz ilyen még vele sem esett meg, és talán nem is fog soha többet. Három nap alatt terítékre hozták az „ugodi nagy négyest”!

Jó időszak volt, hiszen 4 vendég 3 nap alatt, összesen 9 vadat (5 dámbika, 2 gímbika, 1 kos, 1 kan) ejtett el. Ezek a vendégek tavaly is voltak, és mint kiderült, jövőre is jönnek.

Forrás: Nimród