A történet úgy kezdődött, hogy gondoltam ideje lenne dúvadat lőni, mert az elmúlt hónapban nagyon hanyagoltuk őket a bikák nyugalma érdekében…

Irány a beírókönyv, de az eltervezett körzet leírva… Közben a portás már kérdezi is: “Naa hova mész? Feri barátoddal mentek?” Ejnye, meg sem kérdeztem, hogy kijön-e? Telefon elő, már hívom is. Ő nem tud jönni.

– Jó, de akkor én hova menjek? – kérdezek vissza. Sakált, rókát és borzot szeretnék lőni.

Egy pillanat gondolkozás a részéről és már mondja is:

– Hucek…

– Oké, jó, igazad van.

– Tudod melyik lesre gondolok!? – kérdi. Persze, az égeres észak-keleti sarkánál lévőre, amit a vadőrünk egy rögtönzött, gyors építészeti technológiával, (ami volt a kéznél), 😅 életre keltett a bikavadásztatás érdekében.

– Az-az, az jó lesz.

Már tartok is a területre. Még napnyugta előtt, jó korán kimegyek, talán még bikát is lesz lehetőségem megfigyelni, gondolom magamban. Az autót lerakom a lestől 300 méterre az első keresztfasorban, összepakolódok és már indulok is a les irányába.

Az első nyiladékon, 30 méterre, békésen legelészik egy őzsuta, jól megnéz és nyugodtan belép a stufferba. Majd ballagok tovább és az események felgyorsulnak. Pár darab idei fácán röppen az előttem lévő nyiladékra, amin sétálok. Ejha, ezekkel meg mi van? Talán helyezkednek már az éjszakázó helyükre. Hát nem, megjelenik mögöttünk két ragadozó.

Lőbot szétnyit, puska föl, már látom is, hogy két kölyöksakál kergeti a fácánokat. Nem kicsi a távolság, de világos van és mégiscsak sakálról van szó. Ezért jöttem… 😅😃 Hosszú célozgatás, folyamatosan mozgásban vannak, magamban mormolgatom “Állj már meg! Állj már meg! Fordulj be!” Egy pillanatra megáll keresztben és már dörren is a lövés. Jól nyugtázhatóan zászlózik a farka. A másik beveti magát a szolidágóba. Odasietek, tiszteletadás, fotó, telefon Feri barátomnak… Meg is van az első sakál…😄

– Jól van. Szuper. Gratulálok. Üldögélj még egy kicsit! – mondja.

A szarvasok zokon vették a lövést, mert a lővilág utolsó percei után váltanak csak ki a tarlóra. Gondolom, sebaj, ez várható volt. Már jócskán besötétedik, amikor egy sakál, tőlem jó messze, keresztbe váltott, majd kis idő elteltével egy szemmel láthatóan jóval nagyobb fajtársa, a nyomán vissza. Mélabús csendben üldögélek, csak én és a gondolataim, amik a nyugalommal vannak elfoglalva, amikor egy disznóforma jelenik meg velem szemben a nyiladék végén.

Eljátszom a gondolattal, hogy rásétálok. Eközben egy nyúl érkezik nagy sebbel-lobbal a lesem elé, amit igen jól hallok. Akkor erre a disznóra se kell rámennem, mert már akkor meghall, ahogy leszállok a lesről – gondolom. Bízzuk a szerencsére, igaz hogy elfele tart…😅 Majd egy negyed óra elteltével látom ám, hogy a disznó tart felém a középső nyiladékon, majd szem elől tévesztem és már nem látom sehol. A szolidágó elnyelte. Na, most merre ment?

Közben el kezdtem érezni a tarkómon a szellőt, ha jön be elém, akkor baj van… Szerencsére a korábban elejtett sakálom szaga érdekli és balra mellém tart, nyílegyenesen neki a sakáltetemnek, amit a nyiladék szélén, a szolidágó takarásába helyeztem, a leshelyem elfoglalása előtt. Megáll tőle három méterre és szaglászni kezdi, majd egy éles 90 fokos fordulattal el kezd tőlem elfele, a nyiladékkal párhuzamosan haladni. Már játszom is a gondolattal, meg kéne lőni, néhol jobban látszik, de bízom benne, hogy tartja az irányt és a dagonyához megy, ami a mögöttem elterülő égeresben van. Így is lett, mielőtt kiért volna az árokpartra, ahol végleg szem elől vesztettem volna a nagy takarás végett, befordul a nyiladék irányába. Puska kibiztosít, még egy pillantás… és már kint is van a nyiladékon. Lámpa kapcsol.

A hatalmas fekete disznó félkeresztben megmerevedik és néz a fény irányába… Lövés, a lőpor füsttől nem látok semmit… Gyors ismétlés a csőre, majd megnyugodva veszem tudomásul, hogy helyben maradt.., de valami nem stimmel, túl egyértelműen rogyott tűzben és én nem olyan lövést szántam neki. Le sem veszem róla a szemem, majd egy 3-4 perc elteltével, mintha a feje mozdult volna egyet.., majd a lábai is… Ennek fele sem tréfa, puska vissza vállba és csak nézem.., megvilágítom, befordul velem szembe, de még fekszik. Szemből nem lőhetem.., gyors kapkodás oda kell mennem, le a lesről, de félúton a létrán eszembe jutott, hogy telefon a lesdeszkán, anélkül azért mégse mehetek oda egy ekkora disznóhoz…🙄😆 Vissza a lesre, nézem.., befordult oldalt.., na akkor most egy kegyelemlövés ~150 méterről…🙃 Jó helyre ment és szépen elcsendesedett. Le a lesről, lőbot, puska, telefon 😃 és gyerünk a nyiladékon a disznó irányába. Ahogy közeledek, folyamatosan nézem, hogy nem mozdul-e… És ekkor tudatosodik bennem, hogy te Atyaég, mekkora kant lőttem, a nyiladéknak a felét elfoglalja!

Az agyarak egyik oldalon sem voltak épek. Zsigerelt súly 117 kg.

Lőtáv 145 méter, magas lapocka lövés.

A sakált 194 méterről sikerült terítékre hozni.

Lőszer Norma Vulkán 11.7 g. Cal. 30-06

Köszönöm a Csehi-Imrédi Vadásztársaság (Ordacsehi) vezetőségének az immár sokadik felejthetetlen élményt nyújtó lehetőséget, hogy egy ilyen remek területen gyakorolhatom ezt a nemes életformát!

Köszönöm Lukács Feri barátomnak, a jó megérzéssel adott tanácsot, a terület kiválasztásához! Már sokadszorra bizonyította a közös vadászataink alkalmával is, hogy a terület ismerete és persze egy jó adag szerencse elengedhetetlen egy eredményes vadászat érdekében.

Írta és fényképezte: Tóth Szabolcs
Forrás: Agrojager